Nem azért, hogy fényezzük magunkat (illetve mégis), de szakmányban gyártjuk a kisvideókat, miközben csapatunk tagjai megtáltosodva falják a kilométereket a Balaton körül. Olyannyira, hogy az első kilenc szakasz bő félszáz kilométerén negyvenöt percet faragott villámléptő brigádunk a tervezett időből.
E jóhírpár eredője viszont balvégzetet hozott: mikor Csopakon almafröccsöt kortyolva, a gép előtt ülve hírét kaptuk, hogy percek múlva a távoli Pécselyen kell átvenni a stafétát, szerény esélyünk maradt odaérni a váltópontra.
Menet közben ráadásul belefutottunk egy bringás borulásba (melynek fájdalmát pézsével enyhítettük) is, így hiába a sebességhatár többszörös túllépése, két perccel lekéstük saját váltásunkat. Maradt a trappban csere, és az öngoprózás.
Meg a futás: öt kilométeren nyolcvankét méter szintemelkedés.
Katz videózik.
