Úszás: fénylik a kirakat, de mögötte teljes a káosz

A MÚSZ új elnöke a legeredményesebb magyar olimpiai sportágba különösebb ismeret nélkül, kívülállóként, de felettébb diadalittasan lépett be január 8-án. Hétköznapi szurkolóként az az általános kép élhetett benne, hogy a sport, így az úszás is a fair play-ről szól, elvégre a részvétel, a győzelem íze csak a szabályok betartása mellett édes igazán.

Naivitás azt hinni, hogy ez így is van.

Bienerth Gusztáv rövid úton azzal szembesült, még egy olyan viszonylag tiszta, objektív, percekben, tized és századmásodpercekben mérhető sportágban is, mint az úszás, folyamatos az áskálódás, a torzsalkodás.

Mi több, az úszók egy része trükközik, csal, mert a szövetség ehhez lehetőséget biztosít, alkalmanként fedezi is a sumákságot.

Az elnök nyilván azt sem tudta, a magyar úszósportban a szabályok áthágásának, az átverésnek, a hamisításnak történelmi múltja van – persze csak a legmagasabb szinten, kizárólag szakmai érvek mentén.

Tavaly volt húszéves az 1996-os olimpiai jegyzőkönyv-hamisítás, amikor a Magyar Úszó Szövetség több magyar versenyzőt egy fantomverseny fantomjegyzőkönyvével juttatott ki az atlantai olimpiára.

Papíron létrehoztak egy úszóversenyt, amelynek időpontjául 1996. június 6–8-át jelölték meg. Itt, szintén papíron, tizenegy ifjúsági korú úszó elérte az olimpiai nevezés szintidejét, majd így utazott ki  az atlantai olimpiára.

A csalás kibukása utáni magyarázatból kiderült, a „jó szándék, szimpla szakmai célok” vezérelték a szövetséget, mondván, a „vajaskenyér-túrával” rutint szerezhettek a fiatal versenyzők, emellett egyfajta „jutalomként” több edző, kísérő utazhatott Atlantába.

Mivel szembesült Bienerth nem sokkal január 8-i megválasztása után?

Húsz év alatt, úgy látszik, semmi sem változott. A riói olimpiára éppúgy trükközés után utazhattak ki versenyzők, mint Atlantába. A különbség csak annyi, most valós versenyen machinálhattak.

Tudni kell: az olimpiára nem mehet akárki, szintet kell úszni. A Nemzetközi Úszószövetség, a FINA minden egyéni úszószámban két típusú szintidőt határoz meg: A szintet (ilyennel nemzetenként két versenyző automatikusan kvalifikálhatja magát) és B szintet. A szabályok szerint szintidőt kizárólag a FINA által jóváhagyott kvalifikációs versenyen lehet elérni. A riói olimpiára a kvalifikációs időszak a 2015. március 1. és a 2016. július 3. közötti időszak volt.

A magyar úszók közül többen nem rendelkeztek még szinttel a határidő lejárta előtt, ezért a MÚSZ egyik alszervezete, a Budapesti Úszó Szövetség tavaly június 29. és július 2. között Budapest Open néven nemzetközi versenyt rendezett, amelyen a normál versenyszámok mellett úgynevezett csúcskísérletekre is engedélyt adott.

A legkirívóbb esett György Rékáé, aki 200 méteres hátúszásban június 29-én úszott csúcskísérlete (2:09.64) alkalmával úgy teljesítette  az olimpiai A szintet (2:10,60) , hogy nem egyedül, hanem egy úgynevezett irammenő, Galamb Szimonetta segítette.

Igen ám, de a FINA szabályai szerint az iramfelvezetés, illetve bármely olyan eszköz vagy terv, amelynek ilyen célja, hatása van, tilos a bejelentett csúcskísérletnél.

A Magyar Úszó Szövetség jelenleg is elérhető ranglistája alapján György Réka 2:09.64-es időeredményét 2016. június 29-én érte el. A versenyről beszámoló média is ezt támasztja alá.

A FINA jelenleg is elérhető 2016-os ranglistája szerint ugyanakkor György ezt az időeredményt a Budapest Open utolsó napján, hivatalos versenykörülmények között, július 2-án érte el. E napon a döntőben valójában 2:11.58-as időt úszott (mellékelt jegyzőkönyv, 56.oldal), és elmaradt az olimpiai A szinttől.

A történet tetőpontja, hogy ezek után az abban az évben Eb negyedik Hosszú Katinka mellett másodikként olimpiai A szinttel már korábban rendelkező Burián Katát kitették az olimpiai csapatból, és helyette György Réka utazott Rióba. Ehhez a szövetség vezetésének is asszisztálnia kellett, igaz, utóbb a FINA egy levélben azt írta, nincs okuk kételkedni a versenybírák munkájában, hozzáértésében, elfogadják azt a versenyeredményt, amelyet a szövetség lejelentett.

A MÚSZ a következmények nélküli szövetség

Bienerth Gusztáv hivatalba lépésekor persze mit sem sejtett minderről. Ellenben január vége, az átadás-átvétel óta nagyon is képben van – márciusban Burián hivatalos úton anyagi és erkölcsi kártérítésért fordult a szövetség új elnökéhez –, de rehabilitálásnak alig van nyoma.

Sőt, információnk szerint a szövetség apparátusától azt a választ kapták – ahogyan mi is –, hogy

mindez a Gyárfás-éra „csontváza”, így a jelenlegi vezetésnek semmi köze az esethez,

hivatalosan nem is tudják elismerni, hogy megtörtént, ergo ezzel ők nem tudnak foglalkozni.

Holott az úszó nem kér nagy dolgokat, hiszen tudja, hogy már nem juthat ki a riói olimpiára. Annyit szeretne csupán, hogy a szövetség ismerje el a vele szemben elkövetett jogszerűtlenségét és kérjenek tőle hivatalosan elnézést. Kompenzálják a vagyoni és nem vagyoni kár miatt, utólag juttassák el neki az általa már felpróbált olimpiai szerelést, továbbá jelezzék a FINA-nak, hogy tévesen jelentették be György Réka A szintidejét.

És hogy mi történt? Nem sok.

Burián Kata 30 ezer forintos Gerevich-alapítványi ösztöndíját szövetségi kapitányi kérésére februártól felemelték 200 ezer forintra (a tavalyi Eb-negyedik helye miatt és múltbeli eredményei alapján 130 ezer járna neki), továbbá akárcsak a többi, hozzá hasonló szintű válogatott úszónak, autót, felszerelést és edzőbort biztosít neki a szövetség. Ezt azért ne tekintsük kárpótlásnak.

Burián Kata így éppen havi 70 ezer forinttal van beljebb, de a legfontosabb, a szimpla gesztus, a bocsánatkérés még mindig várat magára.