A hozzászólások számát, megosztottságát és vehemenciáját látva kijelenthető, elég nagy vihart kavart szerdai délutáni írásunk, amelyben azt meséltük el, mi történik, ha Hosszú Katinka hirtelen úgy dönt, nem akar, nem tud tovább az átépítés alatt álló Komjádi Béla Sportuszodában edzeni, hanem átmenne ő is a Tüskecsarnok uszodába.
Szavazásra is bocsájtottuk a kérdést, hogy vajon helyesen járt-e el így Katinka, vagy még neki sem lenne szabad ily módon érvényesítenie az érdekeit.
E cikk írása pillanatában az látható, több, mint 18 ezer szavazat alapján olvasóink nagyjából 60 százaléka gondolja azt, érdemesebb lett volna bajnoknőnknek egyeztetnie, mielőtt kérését tartalmazó levelét benyújtja az államtitkárságra.
De miből adódik a probléma?
Olvasóink többsége ugyanakkor felveti, stadion helyett inkább uszodákat kellene építeni, mert abból kevés van, az úszók meg sikeresebbek, mint a labdarúgók.
Azt is írják, röhej, hogy ha a Komjádit felújítják – amúgy nagyon is ráfért -, akkor a budapesti úszósport szinte megbénul, vagy legalábbis olyan alkukra, kényszermegoldásokra kárhoztatott, mint jelen esetben – az amúgy ötven méteres, tíz pályás versenymedencében a nagyszámú úszó miatt keresztbe, huszonöt méteren, húsz pályán kell edzeni.
Azt kell mondjuk, itt az igazság. Budapesten ugyanis kevés az uszoda. Aki rákeres a fővárosi uszodák címlistájára, bő negyvenet talál két kattintással.
Egy 2016-os kimutatás szerint ötven méteres medencéből öt fedett és hat nyitott található. Harminchármasból hét fedett és öt nyitott, huszonötösből húsz fedett hat nyitott, továbbá a főváros rendelkezik negyvenkét tanmedencével is.
Azon lehet vitatkozni, hogy a magyar ember uszodalátogatási szokásait (értsd, nem strandolni megy nyáron egyszer-kétszer, hanem rendszeresen úszni) figyelembe véve az összesen 49 uszoda és 42 tanmedence vajon elegendő-e kétmillió ember számára?
Így aztán az a hatvan százalék, aki úgy érzi, ez az eljárás tán kicsit túlzás volt Katinkától sem feltétlenül mondhatja okkal, OK, ő nem kér a szövetség támogatásából, béreljen magának máshol akkor és annyi sávot, amennyit csak akar. Azért nem, mert nem biztos, hogy megfelelő helyen, számára megfelelő minőségben tudja ezt megtenni.
Esetünkben a fő gond és az ellentmondás ugyanis abból adódik, hogy ötven méteres versenymedencéből végképp kevés van. Ezeken osztozik az összes felnőtt és korosztályos válogatott, és a Jövő bajnokai programban résztvevő úszó, továbbá valamennyi fővárosi vízilabda klub. Utóbbiaknak teljes medence kell, így kizárt, hogy edzésidőben tovább osztozzanak az úszókkal.
Olyanból meg még kevesebb, amelyet a Nemzeti Sportközpontok (NSK) üzemeltet, amely olimpiai központ. Utóbbinak azért van jelentősége, mert a Komjádiból kiszoruló és a Tüskecsarnokba tömörülő
A klubok ugyanis bárhol, bármelyik uszodában bérelhetnének maguknak vízfelületet. De a MÚSZ nem. A szövetség biztosítja a válogatott versenyzői számára a vízfelületet. Csak olyan uszodába foglal pályát, költi az államtól kapott sportágfejlesztési támogatást, amely egy másik állami szerv, az NSK üzemeltetésében áll.
