2015. december 14. sorsfordító nap volt a magyar női kézilabda-válogatott történetében. Azon a napon ugyanis a nemzeti együttes kikapott Lengyelországtól a dániai világbajnokság nyolcaddöntőjében, mellyel eldőlt, sorozatban a második olimpián sem lesz ott.
A szövetség ezek után menesztette Németh Andrást, helyére pedig kissé meglepő módon két magyar nagyágyú, a Ferencváros és a Győr vezetőedzőjét nevezte ki. Elek Gábor és Ambros Martín négy Eb-selejtezőn irányította a csapatot. Helyükre aztán a májusban BL-győzelmet ünneplő dán, Kim Rasmussen érkezett.
A dán szakember szerződése a 2020-as tokiói olimpia végéig szól, az első nagy tornája pedig a decemberi svédországi Európa-bajnokság volt.
Kevés idő, sok sérült
A MKSZ szabályzata alapján hiába lett főállású és Magyarországon élő kapitány Rasmussen, nem sok ideje volt együtt dolgozni a csapattal, erről beszélt a 24.hu-nak a torna előtt Szekeres Klára is. A debütáló mérkőzése remekül sikerült Szlovénia ellen, ahol több fiatal játékost is kipróbált, de látszott, a lányok nem minden esetben értik, pontosan mit akar.
Közvetlenül a kontinenstorna előtt egy kolozsvári tornán vett részt a válogatott, melyet meg is nyert, a döntőben ráadásul Romániát legyőzve. A bajok viszont csak ezután jöttek…
Az már korábban biztos volt, hogy Tomori Zsuzsanna, Szöllősi-Zácsik Szandra, Korsós Dorina és Mayer Szabina nem lehet ott Svédországban, majd Kolozsváron megsérült Szucsánszki Zita és Kovacsics Anikó is.
Magunknak rontottuk el
Arról több szakértő is beszélt az Eb alatt, a sok hiányzó nem lehet kifogás a gyengébb szereplésre. Azt mindenki döntse el maga, osztja ezt a véleményt, vagy sem.
A kontinenstorna előtt tudtuk, ha az első, Csehország elleni meccset hozzuk, szinte biztos középdöntősök vagyunk, amely az alapelvárás volt.
Talán kicsit saját magunkat altattuk el, ki is kaptunk 27-22-re. A jóval komolyabb játékerőt képviselő Dánia ellen már voltak biztató momentumok, bár a vereséget ekkor sem kerülhettük el. Az utolsó csoportmeccsen mindenképp győzni kellett Montenegró ellen legalább négy góllal, hogy meglegyen a továbbjutás.
A siker jött is, köszönhetően a remek védekezésnek, valamint a kapuban parádézó Janurik Kingának. Sokáig persze nem örülhettünk, jött a rossz hír, az érdiek hálóőre megsérült, így számára befejeződött az Európa-bajnokság.
A legfájóbb vereség, majd biztató játék
A középdöntőt az ősi rivális Románia ellen nyitottuk. A Montenegró elleni siker után hatalmas pofonba szaladtunk bele. Cristina Neagut nem tudtuk tartani, a román kispadon ülő Ambros Martín pedig tökéletesen tudta, melyik játékosunknak mi a gyengéje.
A későbbi győztes Norvégokkal sikerült egy nagyon jó meccset játszanunk, egy góllal alulmaradtunk, de biztató jelek már voltak. Erről beszélt a kapitány is a mérkőzés utáni nyilatkozatában:
Próbáltuk hozni a játéktervünket, és bár voltak gondok a védekezésünkkel, alapvetően minden a tervek szerint ment. A hajrá nagyon szoros volt, nyomás alatt tartottuk őket, szomorúak vagyunk, de holnap büszkék leszünk arra, amit elértünk.
Kevesebb mint 24 órával később jöttek az oroszok, ennek a meccsnek a presztízsen kívül nagy tétje már nem volt. A hullafáradt játékosok remekül küzdöttek, melynek a vége egy értékes döntetlen lett.
Hiába zártunk a középdöntős csoport utolsó helyén, és lettünk összességében tizenkettedikek a tizenhatból, Rasmussen büszke volt a játékosaira:
Büszke vagyok rájuk. Kemény munkára van szükség, mert vannak hiányosságaink. De látjuk, hogy mi hiányzik. Okosabban megyünk haza. Otthon mindenki kielemzi majd a tanulságokat, és legközelebb jobbak leszünk.
A bizalom töretlen
A kontinensviadalt követően a szövetség elnöke, dr. Kocsis Máté kijelentette, töretlen a bizalom a kapitány felé:
A korábbi világklasszis hálóőr, a szövetség jelenlegi alelnöke, Pálinger Katalin szerint is időt kell adni Rasmussennek, ez a csapat ugyanis véleménye szerint két év múlva lesz kész:
Ez az Eb hatalmas tapasztalat mindkét félnek. A torna előtt már elmondtuk, hogy négy évben gondolkodunk a szövetségi kapitány kérdésében. A stábját felállítottuk, de azt senki nem várhatta, hogy itt két-három hét alatt csodát lehet tenni. Vissza kell menni az alapokig, az erőnléti edzéseket átalakítani, külön egyénileg specifikus programokat kiadni a lányoknak, tehát nagyon hosszú folyamat ez. Jövőre már szeretnénk ennek a komolyabb jeleit látni, ám igazából ez a csapat két év múlva lesz kész.
Korábban honlapunk arról írt, Rasmussen vezeti majd vissza méltó helyére a válogatottat. Ezt a véleményünket most is tartjuk, így
