Sport

A lány, aki 17 évesen a világelitet ostromolja

Mandják Géza
Mandják Géza

újságíró. 2016. 12. 31. 16:00

Korábban a témában:

Jászapáti Petra pályája csak a jégcsarnokokban ellipszis alakú, egyébként felfelé ível, méghozzá exponenciálisan növekedve. Karrierjét számos siker jellemzi, mi az élek feletti lélekre voltunk kíváncsiak:

Görkorcsolyázni tanultam az óvodában, aztán az iskolában kerestünk egy olyan egyesületet a szüleimmel, ahol lehet jegezni is. Utóbbi csak hobbinak indult, a görkori volt a komolyabb, de aztán jobban megtetszett a jég. Egy idő után választanom kellett, mert hasonló ugyan a két technika, de az egyik a másik rovására megy

-meséli a szegedi születésű sportoló.

Alig kezdődött el a pályafutásod, máris majdnem véget ért.

Igen, volt egy év (2013), mikor nagyon rosszul ment, nem sikerültek a versenyek. Kétszer is kizártak az első viadalomon, és a váltót is miattam diszkvalifikálták. Az utolsók között jutottam ki az olaszországi Európa Kupára, ahol bekerültem a döntőbe. Úgy mentem ki, hogy lesz, ami lesz. Második lettem, úgyhogy akkor úgy döntöttem, megpróbálom komolyan, mert van értelme. Keményen végigedzettem a nyarat, és a versenyek is jól sikerültek.

Olyannyira, hogy 15 évesen országos bajnok lettél a felnőttek között. Felfogtad, hogy ez mit jelent?

Ez 2014 szeptemberében történt. Azon az ob-n nem volt ott Heidum Bernadett, akit a legjobbnak tartottam. Emellett, azok a versenyzők sem edzettek még abban az időszakban, akik az olimpián szerepeltek, úgyhogy azt gondoltam, ennek is köszönhető a győzelmem.

Jászapáti Petra

Született: 1998.12.31.
Sikerei: Junior országos bajnok 2014, 2015;
felnőtt országos bajnok 2014, 2015, 2016
Eb 2015 3. helyezett (váltó)
Világkupa 3. helyezett 2016
Ifjúsági Téli Olimpia 2. helyezett – 500 méter
Ifjúsági Téli Olimpia 2. helyezett – vegyesváltó

Aztán címet védtél. Kétszer.

Igen.

Azt nyilatkoztad korábban, hogy türelmetlen versenyző vagy. Ez mit jelent?

Főleg az 1500 méteres távra igaz ez, de régen az 1000-el is bajaim voltak. Az a türelmetlen versenyző, aki folyamatosan ugrál. Előremegy, aztán visszaesik a negyedik helyre, aztán megint előremegy.  Előzget, kilök valakit. Én ilyen versenyző voltam, mindig elöl akartam menni, úgy éreztem, ha hátul vagyok, akkor kimaradok valamiből.

Ha már a kimaradást említed, az idei országos bajnokságon már magadra hagyott az edződ a megfelelő taktika kiválasztásában.

Igen, az ob-n már egyedül hoztam meg a döntéseket ezzel kapcsolatban. Úgy működik ez, hogy a múltbéli tapasztalatokat, illetve az ellenfelek erősségeit figyelembe véve alakítjuk ki a taktikát. Értelemszerűen többfélét, hiszen a futamnak is rengetegféle kimenetele lehet. Nincs általános, jó recept, ezeket a taktikákat néha ötvözni kell ahhoz, hogy sikert érjen el a versenyző. Visszatérve az országos bajnokságra, ott is volt, hogy futam közben változtattam az eredeti terven. Van, hogy egy ezredmásodperc alatt kell dönteni, és ez még mindig furcsa nekem egy kicsit. Azok az igazán jó versenyzők, akiknek ez a vérében van, és nagyon jól tudják átültetni a gyakorlatba ezeket a taktikákat.

Te sem panaszkodhatsz azért, az idei február elég erősre sikeredett. Előbb egy harmadik hely a drezdai világkupán egyéni csúccsal, majd egy héttel később a lillehammeri ezüst az ifjúsági olimpián. Mégis azt mondtad, nem robbantál be, hanem lépcsőzetesen építgetted magad.

2015-ben Torontóban 8. voltam 1000 méteren a világkupán, de arról nyilván kevesebbet írnak. Ha érmet nyer valaki, akkor jobban előtérbe kerül. Aztán 500-on 12. lettem szóval voltak azért eredmények, de Shaolinék (Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang – a szerk.) érmeket hoztak, inkább rájuk figyeltek. Idén februárban Bulgáriában a juniur vb-n 4. lettem 1000 méteren egy hétre rá pedig úgy mentem ki a drezdai világkupára, hogy nem is akartam ott lenni. Abban az időszakban különösen sokat utaztam, ha jól emlékszem hét hét alatt nyolc napot voltam itthon. A világbajnokság alatt bementem az edzőm szobájába azzal, hogy engedje meg, hogy ne induljak a világkupán, hadd menjek haza inkább feltöltődni. Nekem a junior olimpia volt az egyik legfontosabb verseny az évben. Azt mondta, ez ki van zárva, minél több versenyen el kell indulnom. Hallgattam rá, de

úgy mentem ki, hogy: nem érdekel mi lesz, csak legyek már túl végre az egészen. Lehet, hogy pont ezért sikerült ilyen jól.

Egyébként egy kis szerencse is kellett ahhoz a bronzhoz, mert a döntőben kizártak előttem egy kanadai lányt. Az addig vezető út, viszont az én érdemem.

A kemény munka tehát meghozta gyümölcsét. Korábban úgy nyilatkoztál, hogy a sikert ugyanúgy kezeled, mint a kudarcot. Az csak úgy megtörténik, túl kell lépni rajta. Tényleg ennyire érzelemmentes ez a dolog nálad?

Nyilván a sikert azért többször előveszem motivációs eszközként, mint a kudarcot. Ha hazamegyek, és ránézek a junior olimpiai ezüstérmemre, akkor az természetesen örömmel tölt el, de ezen tovább kell lépni, mert nem jó leragadni. Haladni akarok előre, még többet edzeni, hogy még jobb lehessek a következő versenyen.

Fejben erős vagy?

Ez egy kisebb kulisszatitok lesz, de elmesélem. Az első világkupa-fordulón, Calgaryban az 1500 méteres távon teljesen elhaltam 7-8 kör után, nem is értettem, miért, edzéseken simán bírtam. Utána odajött hozzám az edzőm, és azt mondta – kicsit ingerültebben és egyébként nagyon jól tette, hogy így csinálta – hogy: “ne várjuk már meg a 6-7. futamot, vagy a második vk-t, mire feloldódsz. Látni akarom, hogy ugyanúgy versenyzel, mint tavaly! Ugyanaz a mezőny van, és te még jobb vagy mint tavaly voltál.” Na, ez kellett ahhoz, hogy átlendüljek, ez után már feloldódtam.

Jó dolog egy darabig, ha tisztelem a nagyokat, akik olimpiát, vagy vk-t nyertek, de most már nagyjából azért odaértem mögéjük, és most már bele is csípek néha a hátukba. Most már ott vagyok! Jó lenne tényleg, ha még egy kicsit nagyobb önbizalmam lenne.

Pyongyangban reméljük az „élre csíped magad” a fináléban, mióta célod az olimpia?

Cél akkor lett, mikor a válogatottba bekerültem. 2007 óta korcsolyázom, 2011 óta vagyok válogatott. Igazán 15 éves koromban vált álommá. Aki nap, mint nap meghal az edzéseken, annak általában ez a célja, vagyis szerintem ez a normális.

Melyik távot nyered meg?

Tessék? Nem tartom valószínűnek, hogy győzni tudnék bármelyik távon is. Az első olimpiát egyébként is általában elizgulják a versenyzők. Nem hiszem, hogy az ifjúsági játékokon elért ezüstérmem releváns lenne ebből a szempontból, hiszen Lillehammerben csak az 1998-99-es születésű sportolók indultak, a téli olimpián viszont 16 éves kortól felfelé bárki rajthoz állhat. Az első részvételem még a tapasztalatszerzésről fog szólni, aztán meglátjuk mi lesz. Az 1000 méter a kedvencem, ezen a távon mindenképp ki szeretnék jutni, de erre ugyanannyi esélyem van, mint 500-on, vagy 1500-on.

Kik segítenek ebben?

Zhang Jing és Bánhidi Ákos a főedzőink, ők napi nyolc órában foglalkoznak velünk. Rajtuk kívül van sprintedzőnk és funkcionális trénerünk is. Jing új technikai és taktikai elemeket tanít nekünk, ő egy kínai hölgy, úgyhogy tőle az ázsiai iskola alapjait vettük át, Ákos pedig az európai vonalat képviseli. Ázsiában azért sokkal komolyabb hagyományai vannak ennek a sportágnak, ott több ezren foglalkoznak versenyszerű gyorskorcsolyával. A válogatott tagjai külön kollégiumban laknak, fizetik mindenüket, ők ebből élnek. Még a szüleiknek is küldenek haza abból, amit megkeresnek. Visszatérve a mi felkészülésünkre: délelőtt két órát vagyunk jégen, ez előtt egy óra a bemelegítés. Imitáció van még reggel, a jégen való mozgást gyakoroljuk, illetve kötelezünk. Egyikünk tartja a másikat, aki keresztmozgásokat végez, amiket kanyarodáskor használunk a jégen. 7:30-11:30-ig van edzésünk, futással szoktuk zárni a reggelt. Délután is egy óra a melegítés utána pedig a konditeremben tréningezünk.

Miben más Jing, mint a honi edzői társadalom?

Ő olyan apróságokat is észrevesz, amiket más nem. Új íveket mutatott nekünk, előzéstechnikában rengeteget fejlődtünk általa és az ideális felszerelés kiválasztásában is sok tanáccsal látott el minket. Sokaknak nem tetszik, az a fajta hozzáállás, amit ő képvisel a tréningeken. Megköveteli a kemény munkát, ezáltal kiszámíthatóak az edzések, én mondjuk tudom, hogy sosem fordulhat elő az, hogy ellazsálok egy foglalkozást. Úgy gondolom fontos, hogy a versenyző tisztelje mesterét, őt pedig maximálisan tudom tisztelni.

Ez mind szép és jó, de meg lehet élni abból, hogy valaki profi gyorskorcsolyázó?

Nem. Pontosabban, amíg csinálod addig igen, de félretenni nem nagyon tudnék. Hosszú távon ez nem megoldás.

Mit jelent a hosszú táv, meddig tervezed a sportkarriert?

Ameddig azt érzem, hogy van keresnivalóm a jégen. Ha már csak a futottak még kategóriába férnék be rendszeresen, akkor abbahagynám. Egyetemet akarok majd végezni, olyan diplomát szerezni, amivel jó munkahelyem lehet. Nem a sportból akarok megélni.

Tegyük fel, hogy megnyered a 2022-es olimpiát. Utána visszavonulnál, „a csúcson kell abbahagyni” jeligére?

Nem. Mennék tovább, hiszen ez azt jelentené, hogy a világkupákon és a világbajnokságokon is szép eredményeket érnék el, ami nagyszerű lenne.

Örömet okoz a korcsolyázás?

Persze.

A gyengébb napokon is? Mit csinálsz, mikor a hátad közepére kívánod az egészet?

Felhívom anyáékat azzal, hogy haza akarok menni (Szegedre – a szerk.). Ők elmondják, hogy ezt nem lehet, és ezt nyilván én is tudom, hiszen van egy célom, ezért küzdök minden egyes nap. Aztán edzésen felvidítanak a társak, illetve az edzőm is meg szokta kérdezni, hogy mi a baj, tud-e esetleg segíteni valahogy.

Úgy gondolom, hogy magamat kell ösztönöznöm, mert ha nincs belső motiváció, akkor sehova sem jutok.

Sok mindent áldoztál fel a korcsolyázásért?

Igen, és van olyan nap, mikor egy kicsit bánom ezt, de összességében annyira sok mindent adott nekem ez a sportág, hogy azt kell, hogy mondjam: boldog vagyok az életemben. Bánom, hogy nem voltam annyit a barátokkal, de nekem jó volt ez így. A koris társaim egyébként a második családom, néha vicces belegondolni, hogy több időt töltök velük, mint mondjuk a szüleimmel.

Belefér az iskola?

Magántanrendes vagyok, a délelőtti és a délutáni edzés között járok be a suliba.

Villáminterjút kértél, mert menned kell pótolni, zárásként még annyit mondj el, minek köszönhető ez a drasztikus gyorsulás tavalyhoz képest? (500 méteren ~1 másodperc, 1500-on ~15 mp.)

Ez elég sok, igen. 500-on a jégnek is köszönhető, Calgaryban nagyon gyors a pálya. Az 1500-as pedig az állóképességbeli fejlődést mutatja, mindkettőnek nagyon örültem.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.