2014. október 8. történelmi nap volt a magyar kézilabdázás történetében. Ugyanis ekkor nevezték ki az ország férfi válogatottjának első külföldi szövetségi kapitányát. A kirgiz-spanyol Talant Dujshebaev kapta meg a bizalmat, miután a nemzeti együttes elbukta a Szlovénia elleni a rájátszást, így nem jutott ki a 2015-ös katari világbajnokságra.
Dujshebeav játékosként nyert olimpiát, Bajnokok Ligáját, valamint az ötkarikás játékokon kétszer is volt bronzérmes. Edzőként is letett “valamit” az asztalra, a Ciudad Reallal háromszor hódította el a Bajnokok Ligáját (a trófeát idén a lengyel Kielcével is megnyerte, de ekkor már nem volt magyar kapitány).
Az Eb-selejtezők során nem is volt probléma, hibátlan teljesítménnyel lett meg a csoport első helye, megelőzve az oroszokat, a portugálokat és az ukránokat.
A kapitánynak már a torna előtt voltak meglepő húzásai, elég csak a keret összetételére gondolni. Itthon maradt Iváncsik Tamás, Illyés Ferenc, Gulyás Péter (őt sérülés is hátráltatta), Lékai Máté, valamint az utolsó keretszűkítés áldozata lett Császár Gábor.
Helyettük jöttek a tehetséges fiatalok, mint a 23 éves Bodó Richárd, a 21 esztendős Bánhidi Bence, és a 22. életévében járó Faluvégi Rudolf. Viszont voltak meglepő nevek is a keretben, akik korábban nem sok sót ettek meg a csapatnál.
Győzni mentünk, egy 12. hely lett a vége
Mivel a válogatott nem volt ott a katari vb-n, riói olimpiát egy Eb-döntővel lehetett volna egyenes ágon elérni, de a selejtezőtornához is legalább a négyben kellett volna lenni januárban Lengyelországban. Ezért is volt meglepő a kapitány válogatási elve, mert azt kb a vak is látta, hogy ennyi új arccal nem lehet bravúrt elérni.
Dujshebaev ennek ellenére nagyon bizakodó volt, sőt a torna előtt meglepő nyilatkozatot tett, amikor a célokról kérdezték:
Az Európa-bajnokságra azzal a céllal utazunk, hogy onnan egyből kijussunk az olimpiára. Erős, tehetséges, szorgalmas, képzett, fiatal és sikeréhes a csapatunk. Ha minden elképzelésünk sikerül, képesek lehetünk a bravúrra.
A kontinenstornát jól kezdtük, öttel vertük Montenegrót, de a bajok ezután jöttek. Oroszország ellen sok hibával játszottunk, egygólos vereség is lett a vége. A D csoport utolsó találkozóján kikaptunk a dánoktól is, bár a csoportból továbbmentünk, tudvalevő volt, hogy Rio csak álom, mivel pontot nem vittünk a középdöntős csoportba.
Kezdtünk a későbbi győztes Németország elleni tízgólos pofonnal, majd a spanyolokat meg tudtuk szorítani, a svédek kivégeztek minket.
Így az utolsó helyen zártuk a középdöntőt, nulla ponttal. Az Eb-n hat meccsből ötöt elbuktunk, egyet nyertünk, így lettünk tizenkettedikek.
A kapitány többször kiakadt
Azt már a győzelmekhez szokott Dujshebaev sem tudta elviselni, hogy együttese állandóan kikap. Ez leginkább a mérkőzések utáni nyilatkozataiban volt észrevehető, amikor nem egyszer kiakadt, és feldúltan távozott.
A Dánia elleni vereség után többek között ezt mondta:
Nyilván mindenki okos, mindenki tudja, hogy mit kellett volna csinálnunk
– majd otthagyta az interjú helyszínét.
Az utolsó, Svédország elleni összecsapás után már harakiriről beszélt:
El se tudom képzelni, hogyan tudunk élni ezután a szégyen után, ha a régi Japánban élnénk, harakirit kéne elkövetnünk, én lennék az első.
Magyar szakemberektől kapott kritikát bőven
Dujshebaev a válogatott mellett lengyel klubcsapatát, a Kielcét is irányította. Erre elődje, Mocsai Lajos is kitért egy nyilatkozatában, aki a kapitány válogatási elveit is kritizálta:
A csapat összeállításában mindenképpen Dujsebajev okolható. A kézilabdában az Európa-bajnokság a legerősebb. A kontinenstornára úgy kell összerakni az együttest, hogy a legtapasztaltabb és a legjobban felkészült játékosok alkossák a válogatottat. A magyar kézilabda sokkal értékesebb annál, hogy távirányítással működjön.
A korábbi 179-szeres válogatott Éles József egy interjúban elmondta, külföldről nem lehet irányítani egy nemzeti csapatot, a Dujshebaev által hozott új stílust pedig nem vélte felfedezni a csapatnál:
Egy válogatottat olyan kapitánynak kell irányítania, aki Magyarországon él, ismeri a játékosokat, akár még a másodosztályúakat is, hiszen ott is vannak jó képességű kézilabdázók… Mire értjük az új stílust? Az öltözködésünkre? Én semmi újat nem láttam ezeken a mérkőzéseken. Három hét nagyon kevés arra, hogy stílust változtassunk, sokkal korábban kellett volna elkezdeni.
Tőlünk távozott, a lengyeleket sikerre vezette
Február elején aztán döntött a szövetség, Dujshebaevnek mennie kellett. Kevesebb mint egy hónap után aztán újra kapitány lett, méghozzá a lengyeleknél. Az ottani játékosokat ismerte, többükkel együtt dolgozott a klubcsapatánál, ennek pedig egy Rióban elért olimpiai negyedik hely lett az eredménye.
Nagyon közel voltak a fináléhoz, de az elődöntőben hosszabbítás után kikaptak a dánoktól. A bronzmeccsen sok esélyük nem volt, a németek hattal megverték őket.
