Danish cyclist Knud Enemark Jensen (1936 ? 1960) is attended by a Danish official after collapsing with heat stroke and suffering a fractured skull during the 100 kilometre team time trial at the Rome Olympics, 26th August 1960. He died a few hours later in hospital. Two of his team mates (left) resumed the race, unaware of the seriousness of his condition. Jensen's body tested positive for the drugs amphetamine and Roniacol at a subsequent autopsy. (Photo by Central Press/Hulton Archive/Getty Images)
Sport

Hamar kiderült, a sportoló halálának oka: dopping

Rónyai Júlia
Rónyai Júlia

újságíró. 2016. 08. 10. 14:09

Az első haláleset a római játékokon, 1960-ban történt, a dán kerékpáros egyszer csak leesett a biciklijéről, majd nem sokkal később meghalt. És bár már az ókorban sem számított ritkaságnak a teljesítményfokozó szerek használata, a modern korok olimpiáit végigkísérték a botrányok.

A doppingszerek használata nem újdonság az olimpiai játékokon: a régi idők atlétái már az ókorban különböző főzetekkel és gyíkhússal növelték teljesítményüket. És bár idővel a tudomány fejlődött és komolyodott, még 1904-ben is kezdetleges szerekkel próbálkoztak az indulók: az amerikai Thomas Hicks edzője például egy milligramm sztrichnint és egy kis brandyt adott a futónak. A második adagot követően a sportoló azonnal összerogyott, egy következő dózis pedig akár a halálához is vezethetett volna.

Hamar kiderült, hogy hatalmas kockázat rejlik a doppingszerek használatában.

Ezt igazolja az egyetlen haláleset is, ami doppingoláshoz köthető: az 1960-ban megrendezett római játékokon a dán kerékpáros versenyző, Knud Enemark Jensen egyszer csak leesett a biciklijéről, majd nem sokkal később meghalt. A halottkém jelentése szerint amfetamin hatása alatt állt.

Danish cyclist Knud Enemark Jensen (1936-1960) falls from his bicycle after collapsing with heat stroke during the 100k team time trial at the Rome Olympics, 26th August 1960. He died a few hours later in hospital, having suffered a fractured skull. Jensen's body tested positive for the drugs amphetamine and Roniacol at a subsequent autopsy. (Photo by Central Press/Hulton Archive/Getty Images)
Hulton Archive / Getty Images Hungary

Ezt követően került előtérbe a doppingprobléma, egyúttal tudatosult az emberekben, hogy a stimuláló- és erőnövelőszerek használata gyakori a sportolók körében. A sportszervezetek betiltották ezeket, a kezdeményezéshez 1967-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is csatlakozott. Így történhetett meg, hogy rá egy évre, 1968-ban a svéd öttusázótól, Hans-Gunnar Liljenwalltól elvették a bronzérmét, miután kiderült, a lövészet előtt két korsó sörrel oldotta a feszültséget.

Közismert példái a doppingfogyasztásnak a keletnémet olimpiai csapatok, akik a ’70-es és a ’80-as években rendszeresen használtak különböző tiltott szereket, bezsebelve ezzel az 1976-os olimpián tíz aranyat, hat ezüstöt és egy bronzérmet.

Habár a vád már ekkor is felmerült az amerikaiak, többek közt Shirley Babashoff úszónő részéről, aki az előtte célba érő Kornelia Endert és Petra Thürmert gyanúsította szerhasználattal, a németek tagadtak. Egészen a berlini fal leomlásáig, 1990-ben kerültek csak napvilágra a bizonyítékok:

az NDK-s úszónők edzőik nyomására anabolikus szteroidokat szedtek, már 11 éves koruktól, szülői hozzájárulás nélkül.

Az 1980-as moszkvai olimpiát követően új technikát alkalmazva derült ki, hogy a sportolók 20 százalékának vizeletmintájában figyelhető meg kóros tesztoszteronszint. Egy 1989-es jelentés pedig már arról szólt, alig volt olyan díjazott Moszkvában, akinek a szervezetében ne lehetett volna doppingszert kimutatni.

Emlékezetes még az 1988-as szöuli olimpia, ahol a kanadai sprintert, Ben Johnsont fosztották meg utólagosan aranyérmétől: a sportoló tesztje stanozolra lett pozitív a 100 méteres futáson aratott győzelmét követően. Érmét végül a másodikként beérkező Carl Lewis kapta meg, annak dacára, hogy az ő tesztje szintén pozitív lett – a szabályok következetlen alkalmazása miatt azonban nem tiltották el a versenyzéstől.

1999-ben aztán megalakult a WADA, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség. 2000-ben és 2002-ben több súlyemelő és síkfutó is kénytelen volt visszaszolgáltatni az érmét, a 2004-es olimpián már 17 sportolót zártak ki doppingvétség gyanúja miatt.

A pekingi játékok idején 3667 résztvevő vizeletét tesztelték, Londonban pedig 150 tudós dolgozott a doppingolók kiszűrésén.

A riói olimpián való részvételtől szombaton két sportolót, egy ciprusi súlyemelőt és egy görög úszót tiltottak el a vizelettesztjüket követően. Mindkét esetben a saját csapatuk zárta ki őket. Korábban a magyar származású, olasz Tóth Orsolya Viktória strandröplabdázót fosztotta meg versenyzési jogától az Olasz Olimpiai Bizottság, miután vizeletében anabolikus szteroidot mutattak ki, két magyar kajakost, Horváth Bencét és Szomolányi Mátét pedig közvetlenül az olimpia kezdete előtt zárt ki a Magyar Olimpiai Bizottság a szervezetükben talált növekedési hormon mennyisége miatt.

Az oroszokat emellett júliusban kis híján eltiltották a nyári játékokon való részvételtől, annak alapos gyanúja miatt, hogy a 2014-es szocsi olimpián államilag szervezett doppingprogram segítette az indulókat. Ennek keretében a vizeletmintáikat is manipulálhatták.

(Múlt-kor.hu)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.