Klein Dávid csak arra tudott gondolni az Annapurna csúcsán, hogy minél hamarabb lejusson

Mindössze húsz percet töltött a Himalájában található Annapurna csúcsán Klein Dávid hegymászó, aki a magyarok közül elsőként jutott fel – oxigénpalack és teherhordók nélkül – a 8091 méteres csúcsra. A Johnnie Walker Annapurna expedíció 60 napot vett igénybe, ebből öt nap jutott akklimatizálódásra és egy nap a csúcstámadásra – mondta Klein Dávid hegymászó az expedícióról tartott csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján.

Mint megjegyezte, tapasztalatainak köszönhetően pár hónap alatt meg lehet szervezni egy ilyen expedíciót, fizikai felkészültségével azonban most nem volt maradéktalanul elégedett.

Úgy éreztem, nem voltam abban a formában, amit 2014 tavaszán tudtam hozni.

Felidézte, hogy négy tábort használt a mászás során, a csúcstámadó 4-es alsó tábort 7000 méteren, a felső tábort 7300 méteren állították fel.

Az alaptáborból április 28-án német hegymászótársával – akivel az alaptáborban ismerkedett meg – együtt mentek fel a 2-es táborba. Nem volt jó formában, vizesedett és fájt a térde, úgy érezte, hogy a szervezete nem reagál jól a magasságra. Másnap a hármas táborból haladtak a felső 4-es táborba, ekkor már sokkal jobban érezte magát, elmúlt a térdfájása és nagyon jó időt futottak – hangsúlyozta.

A felső 4-es táborból végül április 30-án a tervezett este tíz óra helyett csak 23:15-kor tudtak elindulni. Az első három óra azzal telt, hogy melengették a végtagjaikat. Ott jóval hidegebb volt, mint más 8000 méter körüli magasságban, amit eddig megtapasztalt. 30-40 kilométeres szél fújt, 50-60 kilométeres széllökésekkel, és az oxigénhiány miatt is jobban fázott – emlékezett vissza Klein Dávid.

Elárulta, hogy a csúcson nem érzett eufóriát, inkább arra koncentrált, hogy minél hamarabb lejusson.

Nálam volt a magyar és a Johnnie Walker zászló is, de annyira féltem a fagysérüléstől, annyira rossz volt a keringésem az egész csúcsmászás során, és annyira hideg volt, hogy nem vettem elő őket, mert ahhoz le kellett volna venni a külső kesztyűmet

– tette hozzá.

Felidézte, hogy a csúcsról lefelé haladva az Annapurna legveszélyesebb részén, a Cross kuloáron nem találták meg saját nyomaikat, és egy olasz hegymászó segítségével jutottak át.

Az első katarzis élményem akkor volt, amikor megtaláltuk a rögzített köteleket, innentől kezdve nem éreztem már annyira az életveszélyt, úgy éreztem, hogy ez valószínűleg megvan

– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy május 1-jén nem sokkal sötétedés előtt érték el a felső 4-es tábort, ahol 1-2 órát sikerült pihennie, majd május 2-án ereszkedett vissza egészen az alaptáborig.

Könnyebb számomra úgy gondolni a hegyre, mintha egy élőlény lenne, a személyekkel szemben pedig illik érzékenynek lenni. Amikor megszemélyesítem a hegyet, tulajdonképpen belső világomban kalandozom

– hangsúlyozta a hegymászó.