A Chilében található Ojos del Salado nevű vulkánon a magyar búvárt társa, Nagy Patrícia hegymászó, korábbi válogatott cselgáncsozó segítette a sikerhez.
Tósoki Ernő beszámolója szerint az eddigi világrekordként nyilvántartott 5900 méter körüli eredményt érdemben 1982 óta nem tudta túlszárnyalni senki, noha egy 6400 méter körüli merülés lehetősége, mint következő lépés, már legalább tizenöt évvel ezelőtt kirajzolódott.
A merülés rendkívüli összetettségéről, nehézségeiről, rendhagyó kockázatairól és az Atacama sivatagban uralkodó körülményekről tanúskodik, hogy nem tudni olyan expedícióról, amely – az erős versenyhelyzet ellenére – a sikertelensége után ismételten próbálkozott volna. A Tósoki-Nagy páros harmadszorra jutott el a merülésig, úgy, hogy a szokásos 8-12 fős expedíciókkal ellentétben csupán ketten vágtak neki a megpróbáltatásoknak.
A magyar búvárnak a merülés során kétméteres maximális mélységet sikerült elérnie (ami az extrém magasság miatt összehasonlíthatatlan egy tengerszinten végrehajtott merüléssel). A csaknem nulla méteres látótávolság mellett a felszín alatt töltött idő körülbelül tíz perc volt, amit egy víz alatti videofelvétel elkészítése (ezt a technika végül meghiúsította), valamint a lecsapó hó- és jégvihar miatt több alkalommal is meg kellett szakítani. Az időjárási körülmények végül a felszerelések teljes hátrahagyására kényszerítették a magyarokat, akik az azonnali ereszkedés mellett döntöttek, és felszereléseikért másnap kellett visszamászniuk.
A merülést speciális eljárások előzték meg és zárták, a merülés egyedi felszereléssel történt, száz százalékos orvosi oxigén használatával.
Az 5500 méter feletti, extrém magashegyi búvárkodás során a siker esélye mindössze néhány százalék, így itt csak hosszú távra érdemes tervezni. Tósoki Ernőék sikerét öt év előkészület – egyebek mellett heti hét nap edzés – és tapasztalatgyűjtés előzte meg, ennek köszönhető, hogy a magyar búvár lett az első a világon, aki 6000 méter feletti magasságban merült!
