A Digisport keddi Reggeli Start című műsorának vendégeként a szövetségi kapitány elmondta: a riói versenyek egy hétig tartanak, így az olimpián egy úszó naponta csak egy-két versenyszámban kell rajthoz álljon.
Kiss László ezzel többek közt arra utalt, hogy Hosszú Katinkának nyolc számban is megvan az olimpiai A szintje – 200m gyors – 1:55,89; 400m gyors – 4:05,75; 800m gyors – 8:33,12; 100m hát – 58,78; 200m hát – 2:06,18; 200m pillangó – 2:07,05; 200m vegyes – 2:06,12; 400m vegyes – 4:30,39 – , de még nem tudja, a versenyzőnő melyikben áll rajthoz. Ezért érzéseire, a versenyprogramra és az ésszerűségre hagyatkozva úgy gondolja, ezek közül azokat a számokat kell választania, amelyben mindenképpen arany-, vagy éremesélyes.
“Két számban, 400 és 200 vegyesen biztos aranyesélye van, ez a kettő egyértelműen Katinkáé, ezen kívül éremesélyes 200 és 100 háton, 200 gyorson pedig közel van az éremhez”
– válaszolt a riporteri kérdésre az úszók szakvezetője.
De nyugodtan tegyük fel a kérdést, a magyar sportéletben, az egyéni sportágakban, mi is a feladata egy-egy szövetségi kapitánynak?
Maradva Hosszú példánál, normál esetben a kapitány és az egyéni sportoló edzőjének a közös döntése lenne, hogy mely számokban áll rajthoz a versenyző, de Kiss-MÚSZ vs. Hosszú-Shane Tusup viszonylatban december vége óta nem beszélhetünk normál esetről.
Az úszónő és férje azóta nem áll szóba sem a szövetségi kapitánnyal, sem pedig a Magyar Úszó Szövetséggel. Deklaráltan nem kérnek a tanácsaikból – csak a támogatást fogadják el – a saját útjukat járják, saját maguk döntenek az edzőtáboraikról, a versenyeikről és arról is, hogy Katinka mely számokban indul majd az olimpián.
A magyar sport ugyanis már csak olyan, hogy az egyéni sportágakban annak ellenére tradicionálisan létezik a szövetségi kapitány munkakör, hogy edzői feladata nincs is, valamennyi versenyző a klubokban, saját trénerével készül. Ennek ellenére az olimpiai sikerek után a legmagasabb jutalomban rendre a szövetségi kapitány részesül, ahogy év közben is övé az egyik legmagasabb javadalmazás.
A csapatsportokkal ellentétben, ahol a kapitány tevőlegesen edzőtáborokat, edzéseket tart, a mérkőzéseken taktikát szab, meccsel, az egyéni sportágakban a szövetségi kapitánynak – hacsak nem klubedző is mellette – jószerivel semmi köze a versenyzők felkészüléséhez, maximum csak ellenőrzi azt.
Valós döntési helyzetbe csak azokban a sportágakban és versenyszámokban kerül a kapitány, ahol váltó is kiharcolja az indulási jogot, mert bár itt sem ő készíti fel a versenyzőket, az elgondolása szerint legeredményesebb váltót tényleg ő állítja össze. Ezért a vihar Hosszú váltóindulása körül.
Más kérdés, hogy a világversenyekre csak a szövetség, így jelen esetben a MÚSZ adhatja be a nevezést, ergo nagyon lesarkítva a szövetségi kapitány feladata az “utazásszervezés”, az, hogy miután más edzők sikeres munkájának köszönhetően kiderül a kvalifikációk során, hogy ki, milyen versenyszámban szerzett indulási jogot az olimpián, egy A4-es papírra összesítse, majd a sportági elnökség elé tegye elfogadásra a tényeket; az utazó listára tett javaslatát, és azt, kik és milyen versenyszámban állnak rajthoz az olimpián. Ez az egyéni sportágak szövetségeinek kötelező színjátéka. Az elnökség 99 százalékban egyhangúan elfogadja a beterjesztést.
