Nem sikerült olyan fényesre a 2015-ös naptári év az egyik legsikeresebb magyar csapatsportág számára. A felnőtt válogatottak legalábbis csalódást okoztak, és szűk két héttel a belgrádi Európa-bajnokság előtt inkább a reménykedés érzése tör fel a szurkolóban, semmint a szent meggyőződés a jó szereplésről. Évösszefoglaló.
Bár a magyar vízilabda „beárazása” a férfiválogatott szereplésétől függ, összefoglalónkban szót ejtünk a női nemzeti csapat, valamint az utánpótlás-válogatottak 2015-ös évéről, egyúttal szemügyre vesszük, mit hozott az év legjobb klubcsapataink számára.
A nagyválogatott – utolértek minket
2013. július 30-án Montenegró csapata 9-8-ra legyőzte Szerbia válogatottját. A helyszín Barcelona, a XV. világbajnokság, a tét a négy közé jutás. A bivalyerős szerbek aztán még a spanyoloktól is kikaptak, így csak a 7. helyért játszhattak, az ausztrálokat végül legyőzték.
Abban a szerb válogatottban 11 (!) olyan játékos szerepelt, amelyik most is tagja a keretnek (Vanja Udovicsics visszavonult és sportminiszter lett Szerbiában, Nikola Radjent pedig doppingvétség miatt tiltották el négy évre), azaz szinte ugyanazok ásták ki magukat a gödörből az elmúlt két évben. Mit kiásták! Úgy törtek fel, hogy mára legyőzhetetlennek tűnnek. Csak egyszer kaptak ki 2014-ben, éppen Budapesten, a magyar válogatott elleni Eb-csoportmeccsen, azóta senki sem győzte le őket tétmeccsen (az amerikaiak idén nyáron többször is megverték őket edzőmérkőzésen, igaz, akkor a szerbek közül többen is a barcelonai BL Final Six után repültek a tengerentúlra). A szerbek a 2014-es budapesti Európa-bajnoki arany (a mieinket múlták felül a döntőben) után 2015-ben megnyerték a Világligát és a kazanyi világbajnokságot is, előbbi sikerükkel biztos résztvevői a riói olimpiának.
„Elkezdtek játszani” – fogalmaznak a magyar póló fontos szereplői, a korábban jellemző szerbes vízilabda már a múlté, Dejan Savics szövetségi kapitány szavait isszák a kirobbanó játékosok, lazán, sallangmentesen gázolnak át legtöbb ellenfelükön.
A magyar válogatott ugyanakkor hullámzóan szerepel, és ezt megérezték azok a csapatok is, amelyek ellen általában nyerni szokott a csapat – kihasználták a labilis formát. Benedek Tibor parádés világbajnoki győzelemmel nyitott kapitányként (a fent említette 2013-as tornán), emellett az első négy világversenyének mindegyikén döntőbe juttatta a nemzeti csapatot, a Világligában, a budapesti Eb-n és a Világkupában is. A fájó Eb-döntőbeli vereség után már látni lehetett, hogy a szerbek előttünk járnak, a szövetségi kapitány 2015 nyarának elején elismerte, mára mások is elmondhatják ezt magukról.
Pedig nagyon jól indult az év, hiszen január 20-án Világliga-selejtezőn 15-13-ra győztünk Athénban, a görögöket aztán Győrben is megvertük (így jutottunk ki a bergamói Szuperdöntőre). A görögök azóta világbajnoki bronzérmesek lettek (Kazanyban parádéztak), mi a hatodik helyen végeztünk ugyanott, csakúgy, mint a Világliga-döntőn, miközben – hogy keretbe foglaljuk az évet – december 1-jén saját bőrünkön is megtapasztaltuk, jelenleg ők tényleg előrébb járnak. A 2016-os Világliga-selejtezősorozat patraszi meccsén simán győztek a görögök.
Aztán ott vannak a horvátok: a februári Volvo-kupán 9-6-ra vertük őket, majd egy római felkészülési tornán 9-5-re kikaptunk tőlük, a Vl-Szuperdöntőben meg 15-12-re (itt kaptak ki a horvátok egy érdekes meccsen a braziloktól). Az év végén, december 28. és 30. között Zágrábban edzőtáborozott a csapatunk, az ottani közös gyakorlások kiegyenlített játékot hoztak, de a félhivatalos meccsen 14-11-re ők nyertek úgy, hogy már 10-4-re is vezettek a félidőben.
Az olaszok! Beszélni kell róluk is, idei hektikus találkozásainkról. Rómában június elején 11-10-re nyertünk ellenük, majd a bergamói Világliga-döntőn 10-5-re léptük le őket (az 5-8. helyért), utána viszont két nagyon fájó vereség jött. Előbb a Vodafone-kupán, hazai közönség előtt (6-8), aztán a kazanyi vb-n, a legjobb négy közé jutásért rendezett meccsen. Három gyenge csoporttalálkozó után jött ez a mérkőzés, ami előtt tapintható volt a feszültség a csapat körül. Rettentően görcsös volt a válogatott a tornán, a negyeddöntőre pedig hatalmas feszültséggel társult ez. Nagy volt a tét, a bergamói 6. hely (ott egyébként az 5. helyért vívott meccsen az ausztráloktól is kikaptunk, de az amerikaiak is legyőztek minket azon a tornán) után bizonyítani kellett, de ez nem sikerült. Egyetlen góllal jobbak voltak az olaszok, sőt aztán Montenegró ellen elbuktuk az 5. helyet is.
S hogy mi lehetett a gond ebben az évben? Nos, sokan hiányolták a csapatból a váratlan megoldásokat, a magyar pólóra jellemző villanásokat. Az olaszok elleni vb-negyeddöntőn például úgy tűnt, minden támadásunk előre meg van tervezve az utolsó momentumig, amiről nem akartak letérni a játékosok a vízben. Több kulcsjátékos is gyengébb teljesítményt nyújtott a világversenyeken, és ez nem a rutinos, egyben már sikeres válogatottak esetén aggasztó, hanem a fiatalabb, a következő évek válogatottjának gerincét adó pólósoknál (Vámos Márton erre a legjobb példa, anélkül, hogy kipécéznénk magunknak őt). Az más kérdés, hogy egy jó formában lévő Szivós Márton vagy Madaras Norbert még bőven beférne a magyar válogatottba – csakhogy nekik sem jött össze úgy a nyár és az ősz sem, ahogy tervezték volna, ezért is maradnak ki a belgrádi Európa-bajnoki keretből. S aztán ott vannak azok a játékosok, akiknek a helye megkérdőjelezhetetlen a csapatban, mégsem nyújtottak extrát, olyan teljesítményt, amit korábban igen.
Nincs könnyű dolga tehát Benedek Tibornak, aki a Világliga-döntő után a vb-re szerkezetet váltott (ekkor került vissza Szivós Márton a csapatba Salamon Ferenc helyére), majd az Eb-felkészülés kezdetére ismét húzott egy meglepőt: a már említett Szivós-Madaras páros kihagyását. De némileg meglepő a kapus Decker Attila mellőzése is, emlékezhetünk, a szerbeket vele vertük meg utoljára, és beugró kapusként Nagy Viktor mögött bizonyított már. Más kérdés, hogy keveset véd Szolnokon, Bisztritsányi Dávid és Lévai Márton viszont rendszeres lehetőséget kap a klubjában, amivel él is.
A kapitány nem titkoltan elkezdte a fiatalítást a válogatottban Rio szellemében is, igaz, egyelőre az olimpiára nem sikerült kvalifikálni magunkat. Hogy aztán a fiatalok bizonyítanak-e, még nem tudni, mindenesetre várunk két-három olyan vezéregyéniség kinövésére, akik a vállukra veszik a csapatot a nehéz pillanatokban. Egy újítást még nem említettünk: ez nem fiatalítás, ez a rutin felvonultatása a csapat mellett: nevezetesen Gerendás György másodedző kinevezése, amellyel alaposan meglepte a közvéleményt Benedek Tibor. A szituáció pikantériája, hogy azt a Dabrowski Norbertet „váltotta” a korábban az atlantai olimpián Horkai György mellett dolgozó szakember, aki a helyére lépett az egri kispadra két évvel ezelőtt. Arra biztosan jó volt a kinevezés, hogy a játékosok a fejükhöz kaptak: „a francba, itt valamit tényleg kell csinálni” – gondolhatták, és midőn Gerendás a mindennapokban is elmondja a véleményét a játékosoknak, bízhatunk egy új impulzus befogadásában, vélhetően ez volt a célja a kapitánynak.
Kell is az új impulzus, mert az Európa-bajnokság nagyon nehéz meccseket tartogat: itt van a nyitómeccs például a görögök ellen, majd az oroszok és a törökök elleni találkozó után jön várhatóan Grúzia, hogy aztán vagy a szerbekkel vagy a horvátokkal mérkőzzünk a négy közé jutásért. A Kombank Arénában sok ezer drukker biztatja majd a hazaiakat, ellenük játszani finoman fogalmazva sem lenne leányálom. Ha csak harmadik helyen végezne a csoportmeccsek után a magyar válogatott (ehhez ki kellene kapni az oroszoktól is), könnyebb lenne az út a négy közé, de ez a taktika a legkevésbé sem illik a mindenkori magyar válogatottra – felejtsük is el.
Riót viszont még nem kell elfelejteni. Ha nem sikerült Belgrádban az első olyan pozícióban végezni, amelyet nem már kvótás válogatott szerez meg (Szerbia, Horvátország és Görögország jutott ki, így adott esetben a negyedik helyen végző csapat is kijuthat), még lesz erre lehetőség áprilisban, a pótselejtezőn. Azt Triesztben rendezik, feltéve, ha az olaszok nem jutnak ki az Eb-ről. Ha igen, elképzelhető, hogy a tornát megpályázza a magyar szövetség (négy együttes jut ki onnan Rióba).
Az a torna még messze van, a Volvo-kupa viszont közel, január 3. és 5. között Győrben készül a válogatott az Eb-re, az olaszok, a spanyolok (nekik sincs még kvótájuk) és a szlovákok ellen játszik a csapat, mindegyik találkozót közvetíti az M4 Sport.
Női válogatott – kapitányváltás után
A szövetség elnöke, Kemény Dénes is azt mondta az augusztus legvégén eszközölt személycsere után, hogy egy ideje érezte, váltani kell a női válogatott kispadján, ellenkező esetben nem tud jó irányt venni a csapat hajója (ha úgy tetszik, szekere). S hogy miért tettük oda az előző mondatunkba az „is” szócskát? Nos, azért, mert aki kicsit is figyelemmel kísérte a csapat életét, az látta, hogy valóban nem működik valami.
Egyszerűen valami mindig hiányzott, hogy a válogatott akár egy meccsen belül, akár egy világversenyen kiteljesedjen. Gyakori, egyben sokszor váratlan összeomlások jellemezték a mieink játékát, miközben érezni lehetett, hogy egy-két ellentét is feszül a társaságon belül, miközben elfáradt egy kicsit a kapitány-csapat kapcsolat is – ezt sem mi mondjuk, hanem a felek, a váltást követően ismerték el.
Hogy aztán a két fél próbálta-e az ellentéteket feloldani, nem tudjuk, reméljük, próbálta, ezek szerint nem jött össze. Merész András keretbe foglalta kapitányi ténykedését: 2011-ben első világversenyén, a sanghaji vb-n a 9. helyen zárt a csapattal, és miután nem menesztették (ez igen ritka a magyar vízilabdában egy ilyen szereplést követően), volt alkalma helyretenni a csapatot, de aztán a sikerek után 2015 ismét a 9. helyről szólt, ott végeztünk Kazanyban, a világbajnokságon.
Apropó, sikerek: a 2012-es és 2014-es Európa-bajnoki és a 2013-as világbajnoki bronzérem, valamint az olimpiai 4. hely pontos értéke még mindig kérdéses, kétségtelenül okosabbak leszünk, mondjuk, egy-két év múlva. „A legjobb négy között ott van a magyar válogatott” – hangzott el az elmúlt években ez az egyrészt üdvözlendő, másrészt egyben felmentő tény. Miért felmentő? Mert az embernek volt egy olyan érzése, hogy a négy közé jutás volt maga a cél, a főszereplők pedig ekkor egy kicsit megnyugodtak. A négy közé jutásért vívott mérkőzések voltak a legfontosabbak, ami kétségtelenül fontos, csakhogy amikor annak vége, már egy másik mérkőzés a legfontosabb, az elődöntő. No, azt veszítette el mindig a magyar válogatott, amikor odáig eljutott.
Többször is elhangzott, hogy meg kell becsülni minden sikert, hiszen az amerikai válogatotton kívül (ők magasabb szintet képviselnek) 6-7 azonos képességű csapat van a női póló élvonalában, csak hát bosszantó, hogy közülük jó pár válogatott képes döntőbe jutni, vagy döntőt nyerni. Mint ahogyan az is tény, hogy a többi csapat is nőkből áll – itt a női lélek kiszámíthatatlanságra, mint érv felsorakoztatására gondolunk.
A magyar csapat 2015-ben a Világligában nem jutott ki a kínai Szuperdöntőre, mert bár az oroszokat sikerült Kecskeméten legyőzni, idegenben pedig korábban pontot szerezni, az olaszok kétszer is jobbnak bizonyultak.
A kazanyi világbajnokságra tehát itthon készült a válogatott, a körülményekre semmilyen panasz nem lehetett. Fogadkoztak is a lányok, aztán Kazanyban a kínaiak és az oroszok ellen is megnyert meccset buktak el. Ahogyan a budapesti Eb- és a barcelonai vb-elődöntőben, ezúttal is jött a rövidzárlat, a teljes tanácstalanság és a bosszantó vereség. A két csoportbeli kudarc azt eredményezte, hogy az amerikaiakkal kellett meccselni a nyolc közé jutásért – itt talán Merész András sem hitt abban, hogy sikerülhet a győzelem. Nem is sikerült.
Szóltak arról hírek, hogy több játékos is szívesen látott volna mást Merész András helyett a kispadon, és a leginkább az összeesküvésekben hívők szerint mivel a kazanyi vb nem volt olimpiai kvalifikációs torna, ideális esemény volt a kapitány megbuktatására. Semmiképp sem foglalunk állást ebben a konspirációban, egy biztos, olyan túl nagy letargia senki arcán nem jelent meg Oroszországban.
Ha Rióba nem jut ki a válogatott, bizonyára lenne letargia, igaz, nem erre készülnek a lányok. Méghozzá gyakorlatilag ugyanazok a lányok, akik végigcsinálták az elmúlt éveket. Nincs ugyanis túl nagy merítési lehetősége Bíró Attilának, az új kapitánynak (egyébként Benedek Tibornak sincs igazán). Merész András még Kazanyban mondott le a posztról, ezt később elfogadta a szövetség elnöksége, és a legutóbb Új-Zélandon dolgozó, civilben borász Bíró Attilának szavazott bizalmat.
Ő összesen két poszton változtat a kazanyi vb-kerethez képest az Eb-re: Bolonyai Flóra helyett Kasó Orsolya, Menczinger Kata helyett Csabai Dóra utazik Belgrádba. A szakember nem mutatkozott be rosszul a kispadon, annak ellenére, hogy az olaszok elleni budapesti Világliga-selejtezőn már 8-3-ra is vezetett a magyar válogatott, innen fordított Olaszország, ekkor felsejlett az, hogy hasonló koreográfia ismétlődik meg rögtön az első tétmeccsen, mint ami Merész András regnálása idején. Aztán sikerült döntetlenre menteni a meccset, a büntetőkkel pedig megnyertük a találkozót. A hollandok ellenit már nem, így mivel ők legyőzték az olaszokat is, minden valószínűség szerint a magyar válogatott nem lesz ott a 2016-os Szuperdöntőben, ismét csak Kínában.
Hogy mi lehet a siker záloga ennél a magyar válogatottnál? Nos, a remélt stabil kapusteljesítmény mellett az lenne üdvözítő, ha az igazi nagy lövők az igazán fontos szituációkban és az igazán kemény ellenfelekkel szemben szórnák meg magukat, lennének bátrak, hogy vezéregyéniséggé váljanak. No, és fejben ott kell lenni, ahol fizikailag is ott van a csapat, ebben talán segíthet Csernus Imre, ő a csapat pszichológusa ugyanis.
Nem kérdés, a holland, az olasz, a görög, az orosz és a spanyol válogatott a mieink legnagyobb ellenfele Európában, közülük hárommal (!) a belgrádi csoportmeccseken össze is futunk.
Az Európa-bajnokságról csak a győztes kvalifikálja magát a riói olimpiára, s mivel Európából még nincs kvótás válogatott, valóban csak az arany jelenti a mennyországot, nem úgy, mint a fiúk esetében. Ha nincs magyar arany, még meglehet az olimpia, ehhez a március végi, hollandiai kvalifikációs tornán kell az első négyben végezni.
Utánpótlás – bizakodhatunk
Ami nem sikerült a felnőtteknek, az sikerült az utánpótlás-válogatottaknak, legalábbis a fiúknak. Horkai György már korábban is szállította az eredményeket, hiszen 2014-ben világbajnok lett az ifiválogatott Isztambulban, míg a juniorok Tbilisziben ezüstérmet nyertek egy éve az Eb-n. Nos, ez a csapat lett most a junior világbajnokságon bronzérmes. Az elődöntőt ugyan az olaszok ellen elveszítette a csapat, a bronzmeccsen a görögöket büntetőkkel sikerült legyőzni. A szívbajt hozták ránk mellesleg a srácok, tekintve, hogy másfél perccel a vége előtt még három góllal vezettek a mieink, innen egyenlítettek az utánpótlásban is erős görögök. A vége mégis happy end és érem.
A csapatból többen is esélyesek a felnőtt válogatottságra, sőt, Manhercz Krisztián rendszeresen ott szerepel már 18 éves kora ellenére, de Nagy Ádámot is meghívta már Benedek Tibor a keretbe – nyugodtan nevezhetjük őt az év egyik felfedezettjének, vagy legalábbis olyannak, aki idén robbant be a köztudatba. A bekk a bakui ifi-Eb-n a csapat kapitánya volt (az All Star-válogatottba is bekerült), az UVSE-ből az OSC-be szerződött és a magyar póló egyik nagy reménysége.
A juniorválogatottak közül a kapus Kardos Gergely és Vogel Soma, valamint a mezőnyben villogó Kovács Gergő, Sedlmayer Tamás és Zalánki Gergő is a felnőtt válogatottság várományosa, de a védő Pohl Zoltán is igyekezhet, az ő játéka nagyon tetszett Benedek Tibornak a vb-n.
Említettük az ifiket, akik Bakuban csak hetedikek lettek, merthogy az olaszok elleni sorsdöntő meccset elveszítették. Horkai György viszont bizakodó, a társaság jövőre vb-t játszik Montenegróban új szabályokkal (5 játékos, kisebb labda), ráadásul Vadovics Viktor, Fekete Gergő és Burián Gergő személyében három olyan pólós is ott van a keretben (és persze Nagy Ádám), akik nagyon komoly pályafutás előtt állnak. Lesz Eb is 2016-ban, a 97-es korosztály játssza majd Hollandiában (a fiúknál és a lányoknál egyaránt).
Ami a lányokat illeti: az ifik az 5. helyen zártak Bakuban, a juniorok a 7. helyen végeztek a voloszi világbajnokságon. Utóbbi csapatból Gurisatti Gréta, Horváth Brigitta és Leimeter Dóra most is tagja a bő felnőtt keretnek, nem kérdés, a szakág kis merítési lehetősége miatt rajtuk kívül is többen felnőtt válogatottak lesznek idővel. (A junioroknak Új-Zélandon rendezik a világbajnokságot 2016-ban, decemberben.)
S ha már utánpótlás: nem mehetünk el szó nélkül a férfi Universiade-válogatott aranyérme mellett. Vincze Balázs irányításával sorozatban másodszor lett első Magyarország egyetemi-főiskolai válogatottja, egy elképesztő finálét követően, amelynek során az olaszokat nagy hátrányt ledolgozva, 5 méteresekkel verte a csapat. Érdekesség, hogy Sedlmayer Tamás és Zalánki Gergő személyében két játékos is két érmet szerzett 2015-ben: a junior-vb-n és az Universiadén.
Klubjaink – illene jobbnak lenni
Nem úgy sikerült a klubszezon nemzetközi szinten, ahogyan tervezték élcsapataink. A női mezőnyben az UVSE eljutott ugyan az Euroliga athéni négyes döntőjébe (a Padovát verték ehhez), ott viszont nem bírt a spanyol Sabadellel és az orosz Kirishivel, negyedik lett. A LEN-kupában a Szentes is negyedik lett, Imperiában két vereséggel zárt. 2016-ban egy csoportba került az első selejtezőkörben a két magyar csapat, az UVSE-nek nem lehet más a célja, mint ismét Final Fourban szerepelni, lehetőség szerint megnyerni azt.
A férfiaknál az Eger és a Szolnok is bejutott a Final Sixbe, de az előrelépés nem jött össze. A Vasas legutóbbi Final Four-szereplése (2011-12) óta nem sikerült a négybe kerülni, merthogy a Szolnok és az Eger is elbukta az elődöntőbe kerülésért vívott meccset Barcelonában (a Jug és a Barceloneta ellen). Ez csalódás volt a javából, így a két magyar gárda vívta a helyosztót rögtön a második napon a csúcseseményen, amelyet végül a Pro Recco nyert meg.
2016 más lesz, merthogy a BL-döntőt Budapesten rendezik. A Margitszigeti hatos döntő alanyi résztvevője az Eger, ettől még szeretnének szépen szerepelni a főtáblán, eddig nem is olyan rossz a mérlegük. A feltőkésített OSC négy vereségnél jár, elszállt egy ideje, a Szolnok ugyanakkor szinte biztosan ott lesz a hatos döntőben. Játékosállományát tekintve esélyes lenne a döntőbe jutásra, a Pro Recco azonban kiemelkedik a mezőnyből a 4-5 azonos szinten lévő csapat mellett.
Magyar csapat legutóbb 2004-ben nyert BL-t (Euroligát), akkor épp a Margitszigeten. Lehet ismételni.
Dobos Sándor
