Sport

81 pontot dobott egy meccsen, mégsem emiatt fogunk emlékezni rá

Csak kicsit volt okosabb, mint Peyton Manning az NFL-ből, évek óta halasztja a bejelentést. De a sérülései egyre inkább hátráltatták, soha nem volt még ennyire gyatra a doboszázaléka. Kobe Bryant, az NBA utóbbi éveinek legmegosztóbb személyisége a szezon végén visszavonul.

A huszadik lesz az utolsó idénye, mindet a Los Angeles Lakersben húzta le, ami rekord. Öt bajnoki cím, két olimpiai arany, 17-szeres All Star-válogatottság.

Iskolapadból a profik közé

A 37 éves játékos versben jelentette be, hogy nincs tovább. Bryant döntése nem volt teljesen váratlan, mivel a játékos az utóbbi időben többször utalt arra, azt fontolgatja, hamarosan vége.

Bryant Philadelphiában járt gimnáziumba, kezdetben az apja edzette, majd a 76ers edzője, John Lucas meghívta egy-egyezni Jerry Stockhouse ellen, ekkor indult a karrierje, bár már 3 éves korában megtanulta a játék alapjait.

A gimnázium utolsó évében megnyerték az állami bajnokságot, Bryant 30,8 pontot, 12 lepattanót, 6,5 gólpasszt, 4,0 labdaszerzést és 3,8 blokkot átlagolt a szezonban. Iskolai karrierje során Wilt Chamberlaint is felülmúlta, ugyanis 2883 pontot szerzett, ami rekord Délkelet-Pennsylvaniaban.

1996-ban, 17 évesen úgy döntött, nem megy egyetemre (ami akkor is, most is nagyon ritka a tengerentúlon), hanem egyből jelentkezik a draftra.

Messze volt az 1/1-es választástól, a 13. helyen vitte a Charlotte Hornets. Olyan játékosok keltek el előtte, mint Allen Iverson (első helyen), Stephon Marbury (4.), Ray Allen (5.), vagy épp Vitaly Potapenko, tizenkettedikként. Utóbbi nem igazán alkotott maradandót a ligában, a többiek igen.

Bryant és ügynöke egyből kijelentették, nem akar a Hornetsben játszani, Los Angelesig hallatszott a kiáltása. Jerry West, a Lakers akkori menedzsere már cserélte is a szerb centert, Vlade Divac-ot Bryantért.

Az új Jordan?

Hogy az ifjú titánnak Michael Jordan volt a kedvence, nem meglepő, szinte mindenkinek. Hiába született egy rakás videó arról, hogy másolta a főbika mozgását, Bryant sosem akart az új Jordan lenni. Kobe Bryant lett, legalább akkora zsenije a ligának, mint Air Jordan.

1997. január 27-én, a legfiatalabb kezdőként játszott először a Lakers színeiben. Az All-Star-hétvégén győzött a zsákolóbajnokságon, míg az újoncok mérkőzésén 31 pontot ért el. Újonc idényében 15,5 percet töltött a pályán és átlagosan 7,6 pontot átlagolt.

Két dudás és Phil Jackson

Shaquille O’Neallel, valamint a kiváló edző Phil Jackson irányításával három egymást követő évben NBA-gyűrűt is bezsebeltek, 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben. A 2000-2001-es szezonban már átlagosan 41 percet töltött a pályán és 28,5 pontot termelt.

2004-ig bírták Shaq-el egy csapatban, folyamatos volt a feszültség köztük. Bryant ugyanis kezelhetetlen játékos, egyedül a korábban Jordant is edző Phil Jacksont hallgatta meg. És néha hallgatott is rá, bár egy korábbi interjújában kerek-perec kijelentette: nem kedvelte Jacksont.

Mikor ezzel szembesítették az edzőlegendát csak mosolygott. Utolsó könyvében ő maga is irányíthatatlannak nevezte Bryantet és azt mondta, mindig is érzett némi gyűlöletet Kobe részéről. Ezen azonban túl tudtak lendülni.

De O’Neallel soha nem jöttek ki.

És mégis, az akkori évek legdominánsabb párosa voltak a ligában és emlékezzünk csak: a zsinórban háromszor megnyert bajnoki címből csak és kizárólag azért nem lett négy, mert a 2000-s évek eddig legjobban összerakott, sztárok nélküli csapata, a Detroit Pistons jutott el a döntőig. A Dugattyúsok 2004-es győzelme pedig mind a mai napig a liga egyik nagy, megismételhetetlennek tűnő szenzációja. Pláne, hogy 4-1 lett a finálé végeredménye.

A center távozása után a Lakers első számú játékosává lépett elő, 2006-ban és 2007-ben is vezette a ligát pontátlagban. Még úgy is, hogy saját bevallása szerint is elvágyódott, 2007-ben gyakorlatilag csak egy hajszálon múlt, hogy nem váltott. Hogy hova ment volna? Chicagóba, ám a Lakers Detroitba akarta cserélni. Maradt.

Összes kép: Europress Fotóügynökség
Összes kép: Europress Fotóügynökség

Ennek két újabb bajnoki cím lett az eredménye, 2009-ben és 2010-ben is a Lakerst koronázták meg a szezon végén. 2008-ban alapszakasz MVP lett, 2009-ben és 2010-ben pedig a döntő legértékesebb játékosa, ez utóbbi két évben már a spanyol Pau Gasollal az oldalán. Ugyanakkor a 2010-es döntő, annak is leginkább a hetedik mérkőzése Kobe karrierjének az egyik legfontosabb állomása lett.

Említettük már, hogy esetében gyakorlatilag elkerülhetetlen volt az összehasonlítás Jordannel. Napjainkban LeBron Jamest és Stephen Curryt próbálják meg Ő légiességéhez mérni, ám ez már csak azért is sántít, mert ők nem egy poszton játszanak Jordannel. Kobe karrierje viszont átfedésben volt MJ-vel és mindketten shooting guardok.

Épp ezért is változtatott a megítélésén jelentősen a Boston Celtics elleni finálé hetedik meccse.

Merthogy Bryantnek nem ment a játék. Nagyon nem. Kívülről nézve is fájdalmas volt nézni a küzdelmét. Bár a mérkőzésen ő volt a legeredményesebb a maga 23 pontjával, 11-et büntetőből szerzett. A 24 mezőnykísérletéből csak hat volt jó. Azaz hiába lett ő a finálé legértékesebb játékosa, a mindent eldöntő összecsapáson betlizett és – bár csapatsportoknál ez hülyén hangzik, de – segítségre szorult. Jordan pedig pont az ilyen helyzetekben volt igazán elemében. A bajnoki cím persze meglett (az ötödik), de megváltozott a levegő Bryant körül. Mondjuk őt ez pont nem érdekelte.

Kobe, az önző

2011-ben, huszonegy szezon után Jackson visszavonult (több gyűrűvel, mint ahány ujja van a két kezén), Bryant számára pedig egyértelmű volt a cél: megszerezni a hatodik bajnoki címet. Mindenáron!

Ehhez úgy tűnt, hogy 2012-ben megkapta a megfelelő társakat Dwight Howard és Steve Nash személyében, de amilyen jól nézett ki papíron az a projekt, annyira nem működött a dolog. 2013-ban aztán már Bryant maga gondoskodott arról, hogy az utolsó éveiben ne lehessen köré ütőképes csapatot építeni, ugyanis

két évre, közel 50 millió dollárért hosszabbított.

Megtehette volna, hogy visszább vesz a kereseti igényeiből, ezáltal is segítve az együttes törekvéseit az erősítésre – az amerikai fizetési rendszerben, főleg egy olyan költekező franchise, mint Lakers esetében minden egyes dollárnak jelentősége van -, ám nem tette. Ezzel még a saját szurkolói közül is sokakat magára haragított, és az igazat megvallva mély kátyúba sodorta döntésével az arany-lilákat, pompa és csillogás helyett maradt eleinte az egyszemélyes Bryant-show, majd a minél jobb draftcetliben való bizakodás. Utóbbinál távolabb semmi sem áll a Lakerstől.

“Nem ültethetem a padra”

Ma már Byron Scott az edzője, aki alatt Bryant amolyan játékos-edző lett, Scott azt mondta nemrég, hogy ha Bryant egészséges, akkor “egyszerűen nem ültethetem a padra”, hiába botrányos a dobószázléka.

Idén például negatív karriercsúcsal áll, 30,5 százalékkal dob.

Egyszerűen nem tilthatom meg neki, hogy dobjon, mondta szintén az edző.

És hát valóban nem lehet neki megtiltani, hogy eldobálja a lasztit. Mindig is jellemző volt rá, de főleg az utóbbi szezonokban, hogy még a lehetetlen is magára vállalja. Pályafutása során több kihagyott próbálkozása volt (13 ezer 919), mint amennyit egy másik NBA-legenda, John Stockton összesen ráemelt.

De ezeknél sokkal jobban mutatja, hogy milyen játékos is Bryant, ha megnézzük, mit csinált 2013. április 12-én a Golden State Warriors ellen. Ez már a Curry-éra kezdete, korunk legjobb kosárlabdázója ekkor kezdett szárnyalni. Ez a meccs azonban mégis Bryant egyik legemlékezetesebb momentuma, Achilles-ín szakadással bevágott két büntetőt, a Lakers pedig a végén pont ennyivel nyert, 118-116-ra.

Meghallotta teste jelzéseit

“A szívem bírja a kalapálást. Az elmém az őrlődést. De a testem tudja, hogy ideje búcsút intenem. És ez rendben is van. Készen állok téged elengedni. Szeretném, hogy ezt tudd. Így a maradék időnket ki tudjuk élvezni. A jót és a rosszat is. Mindent megadtunk már egymásnak”, írta a játéknak címzett versben.

Bryant rengeteget volt sérült az utóbbi időben, hol a válla, hol a háta, hol az Achilles-ina nem akarta, hogy a parketten legyen, döntenie kellett, ő pedig helyesen döntött. Láttunk már arra példát, hogy valaki nehezen szakad el az élsporttól, elég, ha megnézzük, mit művel az NFL-ben Peyton Manning.

39 éves minden idők egyik legjobb irányítója, már két éve vissza kellett vonulnia, a nyaksérülése óta úgy passzol, hogy nem érzi az ujjbegyeit. Idén – Bryant dobószázalékához hasonlóan – siralmas számokat produkál, hét TD-passz és tizenhét interception, ő a kispadon ül már. A szezon végén szinte biztos, hogy visszavonul. Csak még nem beszél róla.

Oh, man

Bryant bejelentése után megkérdezték Dwight Howardot, mit tanult Kobe-tól. “Ember, ő minden idők egyik legnagyobbja, nagyszerű karrierrel a háta mögött. Kiskoromban csak néztem őt a tévében, hogy mikre képes. Olyan akartam lenni, mint ő. 81 pont egy meccsen? (Ez Wilt Chamberlain 100 pontos rekordja mögött a második legtöbb, 2006-ban dobta a Toronta Raptors ellen) Hihetetlen. Tudom, hogy piszkosul nehéz volt meghoznia ezt a döntést, mert imádja a játékot.”

Hogyan tovább?

Karrierje során nem igazán beszélt arról, mi lesz vele, ha visszavonul. A nagy bejelentése után 13 pontot dobott az Indiana Pacers-nek, harminchárom percet töltött a parketten. Húsz rádobásából négy volt jó, a Lakers tizenhat meccs után 2-14-el áll.

A meccs után megpróbálták kihúzni belőle, mihez kezd most. Nem adott egyértelmű választ, csak azt ismételgette, imád sztorizni.

Többen jó előre dörzsölik a tenyerüket, hogy szakkommentátor lesz. Ramona Shelburne az ESPN-től már korábban is azt mondta, hihetetlenül jól tudná csinálni. “Intelligens és szarkasztikus a humora, nagyszerű lenne.”

(Sport Illustrated, BBC, NBA, SB Nation, Los Angeles Times, Hollywood Reporter)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik