Sport

Gálfi Dalma: Ugyanúgy viselkedem, mint amikor 100. voltam a junior világranglistán

Vaskor Máté
Vaskor Máté

újságíró. 2015. 11. 19. 16:42

A magyar teniszpalánta fél év leforgása alatt két Grand Slam-tornát nyert, a sportág egyik legtehetségesebbjeként tartják számon. Jövőre már a felnőttek között bizonyítana és mihamarabb szeretne megmérkőzni egy top 10-es játékossal. Interjú Gálfi Dalmával.
Korábban a témában:

Egy olyan kérdéssel indítok, amit valószínűleg már tucatnyi alkalommal kellett megválaszolnod. Honnan ered a tenisz szeretete?

Apukám teniszpályát üzemeltet, ami már a születésemkor is működött. Mindkét szülőm testnevelő tanár, apu ráadásul teniszedző.. Kínálkozott, hogy kipróbáljam a sportágat, mely gyorsan magával ragadott. Eleinte csak örömjátékként tekintettem rá, kedvtelésből csináltam. Később kezdtünk versenyekre járni. Ezeken jól szerepeltem, és innen már nem volt visszaút.

Mikor dőlt el, hogy profi leszel?

Kisgyerekként sokféle sportot kipróbáltam. A döntést tíz éves koromban hoztuk meg, azóta csak a tenisznek élek.

Fiatal kamaszként nem lehetett egyszerű hozzászokni a folyamatos utazgatáshoz.

14 esztendős voltam, amikor először külföldi tornán szerepeltem. A kezdet tényleg nem volt zökkenőmentes, honvágyam volt, nehezen hagytam itthon anyát.

Ő sosem kísér el a távolabbi versenyekre?

Csak ritkán. Amerikában, az US Openen most éppen kinn volt. Mondanom sem kell, a lehető legjobbkor jött velünk.

Ha már szóba hoztad, mi volt a legnagyobb különbség az amerikai és a brit nyílt teniszbajnokság megnyerése között?

Az, hogy előbbi tornán párosban, Stollár Fannyval, utóbbin egyesben diadalmaskodtam. Mindig arról álmodoztam, hogy Wimledonban egyszer nagyot alkotok, és hogy játszhatok ott felnőttként. A párosban elért siker megosztott eredmény, csapatmunka, ketten vagyunk benne. A US Openen csak magamra számíthattam, egyedül vittem végig.

Van lehetőség belenézni a felnőtteket meccseibe a Grand Slameken?

Változó. Ausztráliában, Párizsban és Wimbledonban nem engedik össze a fiatalokat és a felnőtteket, elég szigorúak, a center pályára is nehezen lehet bejutni. Az Egyesült Államokban kevésbé van bekorlátozva az ember. Ott több lehetőség lett volna meccset nézni, de mivel végig versenyben voltam, nem jutott rá idő.

Jövőre is a juniorok között próbálsz szerencsét?

Nem. Ez a korszak lezárult, félretesszük, és mostantól csak a felnőttre koncentrálunk.

Vannak már terveid 2016-ra?

Kisebb csoda folytán akár indulhatnék az Australian Open selejtezőjében, de ezt nem tűztem ki célul. Nem akarok magamra terhet rakni, van még időm bőven. Amit biztosan tudok, hogy januárban kint leszek Floridában, ahol két hetet edzőtáborozok, és két 25 ezres tornán elindulok.

Fotó: Zádor Péter

Stollár Fannyval folytatjátok a közös szereplést?

Az egyes fontosabb, de nyilván párost is játszom a jövőben. Ha egy versenyen indulunk, akkor együtt, ha nem, akkor keresek valaki mást.  Teljesen más a programunk, ő Amerikában edz, ott versenyez, én pedig Európában.

A környező országokban kis túlzással sorra nevelik ki a világklasszis teniszezőket, nálunk viszont közel sem ilyen derűs a helyzet. Mi lehet ennek az oka?

Magyarországon a tenisz nem tartozik a látványsportok közé, ezért nem felkapott sportág, ráadásul drága is, és kell hozzá anyagi háttér. Most viszont már elkezdődött egy folyamat, támogatják az utánpótlást, ezzel együtt persze látványos a lemaradásunk.

Ki a példaképed?

Ahogy sokan mások, úgy én is Serena Williamsre nézek fel a leginkább. Megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen.

Ki ellen játszanál a legszívesebben?

No, ezt még soha nem kérdezték tőlem! Jó lenne egy top 10-es játékossal szemben pályára lépni, hogy megérezzem, milyen a ritmus, miben kell még fejlődnöm.

 

Babos Timivel tartod a kapcsolatot?

Ha hazajön, néha váltunk szót, de nagyon keveset van itthon versenyek miatt.

Mennyi szabadidőd van?

Szinte semennyi. Ha versenyekre megyek, tulajdonképp semmit nem látok egy adott városból. Nehéz időt szakítani ilyenkor a kikapcsolódásra. Ha viszont Budapesten tartózkodom, akkor edzések után – még ha fáradt is vagyok –, jólesik a barátokkal találkozni.

Mennyit edzel?

Ha épp nem versenyen vagyok, akkor napi 4-5 órát. Ehhez jön a masszázs és a gyógytorna.

Hogy néz ki egy profi teniszező tréningje?

Komplikált. Minden nap mást csinálunk, minden nap másként. Valamikor taktikát, valamikor technikát gyakorolunk. Külön van futó- és kondiedzés. Ráadásul többnyire a napok nem azonos időszakában vannak a tréningek.

Sérülékeny vagy?

Nem mondanám, hogy súlyos sérüléseim voltak, inkább izomfáradtságok szoktak előjönni.

Fotó: Zádor Péter

Miben vagy a legerősebb és miben kell még fejlődnöd?

Fejben rengeteget léptem előre, sokkal taktikusabban játszom, sokkal koncentráltabb vagyok, de még mindig ez a leggyengébb pontom. Az ütéseim közül a fonákom kiemelkedő, illetve a szervám is nagyon jól működnek.

Rengeteg tőled fiatalabb, tehetséges gyerek vesz körül. Felnéznek rád a kicsik?

Én ugyanúgy viselkedem, mint azelőtt, amikor 100. voltam junior világranglistán. Ha odajönnek hozzám, válaszolok a kérdéseikre, hiába, hogy nincs közeli kapcsolatom velük.

Meghatározott az étrended?

Nem jellemző. Próbálok kevesebb szénhidrátot, csak hasznos szénhidrátot fogyasztani és az egészséges táplálkozást is szem előtt tartom.

A teniszezőknél, különösképp a nőknél gyakran figyelhető meg hullámvölgy, lásd Eugenie Bouchard-t, aki tavaly remekelt, idén viszont meccset is alig tudott hozni. Hogyan lehet ezeken a holtpontokon átlendülni?

Nekem nagyon sok mélypontom volt. Az őszintét megvallva nem is tudom, hogy kerültem ki belőlük. Próbáltam nem feladni és magam előtt látni a célt, hogy miért csinálom azt, amit. Nem vagyok egy pozitív ember, de ha teniszről van szó, az akarásommal sosem volt probléma.

Különböző mentalitású játékosokat ismerünk. Az olaszok sikítoznak, ordítoznak a pályán, valaki tör-zúz egy-egy rosszul sikerült pont után, de ott van Maria Sarapova, akinek az arcáról semmit nem lehet leolvasni. Melyik kategóriába sorolnád magad?

Be kell vallanom, olykor szoktam dobálni az ütőmet, ami nem szép dolog. Mégis van, amikor tudom tartani magam, és tényleg látni rajtam, hogy visszafogom az érzéseimet.

Fotó: Zádor Péter

Iskolába jársz?

Magántanuló vagyok Balatonfüreden.

Hogyan kell ezt elképzelni? Két mérkőzés közben előveszed a könyveket és tanulsz?

Ezt kellene csinálni, de nem mindig van rá energiám. Látszik is a jegyeimen, hogy nem vagyok ott százszázalékosan a tanulásban.

A médiafelkérésekkel hogyan sikerült megbirkóznod?

Nehéz volt kezelni. Az US Open után megrohamoztak az újságírók, én nem tudtam koncentrálni az edzésekre. Ezért van most már saját sajtósom Tamás Krisztina személyében. Könnyebb így, hogy az általa megbeszélt időpontokhoz kell alkalmazkodnom.

Be szoktad ütni az internetes keresőkbe a neved?

Igen, és ez nagy baj. Apáék próbálnak leszoktatni róla, mert nem lenne szabad.

Volt már ezzel kapcsolatban rossz tapasztalatod?

Néha, nagyon ritkán előfordul, hogy hozzáraknak, elvesznek abból, amit valójában mondtam. Nagyobb probléma nem volt szerencsére.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.