Poszt ITT

Kicsoda Rézi bácsi? És mit akar?

Gulyáságyúval lő majd a silány ételekre, és szőrös mancsával szelíden megsimogatja a pazar fogások készítőit. Szigorú lesz, de igazságos. Rézi megkóstolja, megmondja.

Rézi bácsi, aki ezentúl kéthetente rövid, de velős éttermi/vendéglői/csárdai/kifőzdei/kocsmai stb., vagyis vendéglátóipari beszámolókat fog Önöknek prezentálni – nem szakértő! Nem szakács, nem gourmet, nem vendéglős, nem szakíró. Csupán egy mezei író, akit érdekel a magyar konyha. Csupán egy alanyi vendég, akinek van véleménye (és odafigyel az ellenvéleményekre is). Csupán egy folyton éhes (ám nem igazán módos) ember, aki szeretne 10 euróból, vagyis kicsit több mint 3000 forintból jóllakni. Aki tehát arra számít, hogy Rézi bácsi referál majd például a Times Square-i Westin New York szálló 1000 dolláros bageljéről (fehér szarvasgombás krémsajttal, goji bogyós rizlingzselével, aranylevél-pelyhekkel), az fájdalmasan csalódni fog!

Ezt edd 3000 forintért

Hetente eteti önöket Rézi bácsi és Madame Besamel.

“A” héten Rézi jön, a húsfaló, aki a főzeléket sem veti meg, “B” héten Besamel, a vega, aki nem löki ki tányérjából a szalámit.

Gasztroblogunk alappillére: tíz euró, azaz háromezer forint van jóllakni.

Rézi bácsi frisset, finomat, eleget, csinosat, autentikust, szezonálist, lokálist szeretne fogyasztani – leggyakrabban Budapesten (itt él), gyakran vidéken (sokszor jár arrafelé), néha külföldön (olykor ott is megfordul). Már az árból is látszik: elsősorban nem a fine dining érdekli és nem a Michelin-csillagok. Meggyőződése, hogy a magyar vendéglátás jócskán siralmas állapotát csakis alulról építkezve lehet(ne) megjavítani. Váncsa István mondatát hímezte zászlajára: „engem jobban érdekel a gasztronómia múltja, mint a jelene, továbbá csakis a valódi ételek érdekelnek, amelyeket valódi emberek szoktak (volt) készíteni és fogyasztani, s amelyek egyre jobban visszaszorulnak a régi receptgyűjtemények töredező lapjaira”. Rézi bácsi a valódi ételeket keresi majd. A hagyományost. De nem ijed meg az evolúciótól sem. Rézi bácsi ezúttal a jelent fogja kutatni.

Hősünk nem vegetáriánus, nem vegán, sőt. Elsősorban a belsőségek és a húsok fogják érdekelni. De nem kizárólag. Ha lesz pacal, akkor persze az! De vonzódik még a halakhoz, a gombákhoz, a főzelékekhez, a mártásokhoz, a tésztákhoz és egyéb nem-húsneműekhez is. Célja nem a mindenek felett álló fikázás lesz (bár, ha szart eszik, megmondja, leírja, nem fog köntörfalazni), inkább tanácsot akar adni: hová induljon az éhes honpolgár kb. 3000 forinttal a zsebében fogyasztani. És nem csak ételekről fog beszámolni. Hanem pincéri munkáról, hangnemről, az étlap minőségéről, a hely atmoszférájáról, italokról, sőt, még a mellékhelyiség állapotáról is (Rézi bácsi szerint ez is lényeges: kit érdekel, hogy remek a konfitált bakkecskevese, ha le van hugyozva a WC-deszka?) Rézi bácsi várja leveleiket is, ajánljanak felejthetetlen fogásokat 10 euróból. Rézi bácsi – ha ideje engedi – odamegy, és megkóstolja, leírja a véleményét. Rézi bácsi nem lesz finnyás, bemegy a falusi késdobálóba is, ha ott a világ legjobb birkapörköltjét főzik (hátul az udvaron, bográcsban, láttunk már ilyet).

Továbbá Rézi bácsi véleményét minden alkalommal megpróbálja röviden és tömören elmondani. Nem lesz szövegtenger, nem lesz gasztroirodalom (UP megnyugodhat), nem lesz mellébeszélés. 3000 forintból eszünk és 3000 karakterben megírjuk. Kéthetente. Menzák, kifőzdék, csárdák, kocsmák, halbüfék, piaci talponállók, lángosozók is szóba jöhetnek. Minket minden érdekel a kelkáposztafőzeléktől a szalontüdőig. Rézi bácsi gulyáságyúval lő majd a silány ételekre, és szőrös mancsával szelíden megsimogatja a pazar fogások készítőit. Szigorú lesz, de igazságos. Ha önök vele, ki ellene?

Ajánlott videó

Olvasói sztorik