Poszt ITT

Darvasi: Nagymama forever

Darvasi László
Darvasi László

író. 2017. 10. 12. 17:00

Kislányom, a múltkor találtam a kézmosónál egy olyan, izét. Gumit? Azt. Na. Hála a jó istennek, csak használják. Szempilla 532.
Korábban a témában:

Nyolcvanéves elmúlt. Ki tiltja meg, hogy elmondjuk, olyan volt nyolcvanévesen, mint a szél, a nap, a kinyílt virág a felcsúti réten. Öreg darázs rászállt volna. Egyszer a szüzességét vesztett nagylánya miatt fölmászott a fára, tényleg megtette, hol van az már. Mennyi finom, szofisztikált bölcsülés azóta! Mennyi kaland, izgalom, tragédia az életben. Alkalmazkodás. Az öregség legnagyobb erénye, kincse a türelem. Türelmesnek maradni mindenáron. Nem lett a templomjárásából se bigott hivatás. Isten is hintázik, mint az ember. Élni annyit jelent, hogy megpróbálni megszokni ami van. Hogy az milyen. Meddig. Miért. Az élet soha se olyan. Arról van szó most, meddig vagyunk fiatalok. Például az történt, már sokadszorra, hogy fölment a fiához, a nagy lakásba, ahol három, már egyetemista unoka is lakott. Még együtt folyt a családi iparűzés. Három unoka, két lány, egy fiú. Nagy lakás. Vannak különszobák. Fölmegy nagymama reggel, jó, inkább már délelőtt, alszanak. Levetett ruha mindenütt.Ingek. Gatyák. Bugyik, Jézus segíts! Szájára csap. Jézus alsóneműnél nem segít. Cipőfűzőnél talán, bár neki is csak saruja volt. Ezek a cipők, rakosgatni kezdi őket. Melyik is passzol. Kiszólnak az ajtó mögül, hagyjad, nagyika, nem kell. Ne kavard össze! Leteszi a süteményt. Elmegy. Harmadnap visszajön. Úristen, üres üvegek, ennyi. Mennyi. Vagyon volt régen. Délután kettő, most is alszanak. Ezek mindig alszanak?! Kijön valahonnan egy fiú, ráásít, bele az arcába, nem ismeri, szőrös a lába, a fenekéből húzkodja a pálmafás alsónadrágját. Te kivagy, kisfiam? Ásít. Én, mamika, Enikővel járok. Nem a Rozival? Rozival a Gábor. De újabban van valami gáz. Gáz? Aha. Nagymama megfőz. Meg is terít, várja, hogy fölkeljenek. Nem kelnek föl. Legközelebb késő délután megy. Az egyik szobában fiúk vannak, a másikban lányok. Kezükben az okos. Mindenki okosmobilt néz. Enikő, Rozi, és a Kis Péter is, őt most alig ismerte meg. Szervusztok, gyerekek, mit csináltok? Szervusztok, gyerekek, mit csináltok! Tanulunk, szól valaki a vécéből. Ott is van egy. Amikor véletlenül összefut a menyével, azt mondja, kislányom, a múltkor találtam a kézmosónál egy olyan, izét. Gumit? Azt. Na. Hála a jó istennek, csak használják, sóhajt a menye. De különben mit csinálnak ezek a gyerekek?  Észleli a szemtükör fölött átsuhanó kisfelhőt. Élnek, nagymama, mondja a menye, és megismétli, élnek.

(Kiemelt kép:Caravaggio:Salome Keresztelő Szent János fejével(részlet))

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.