Jó, legyen kiátkozás. Meghurcolás. Szerkesszék ki nevünket a faliújságra, a klub bejáratánál hajoljon fölénk a parti erőművész Lajos, ide többé TE nem. Törjenek kerékbe, spanyolcsizma, karóba húzás, gender jellegű woodoo akupunktúra, nézzünk bármi tortúra elébe, mégis azt mondjuk, van az emberi agynak, a léleknek, meg a szellemnek egy olyan működése, olyan megnyilvánulása, ami ha nem is kizárólagos, de jellegzetes a nemi identitás szempontjából.
Tudjuk és merjük bejelenteni, ez női mondat volt. Tudjuk képviselni, ez női észjárás, a nőre jellemző artikuláció, belőle mutat valami speciálisat, egyedit, szépet, jót, gonoszt, könnyű parfümmel hintett titkos északfényt, anyát, nővért, álmos szeretőt. És a férfi észjárására is állíthatunk hasonlót. Persze nem úgy van, hogy a nő csak nőként beszél, és a férfi csak férfiként, mégis előfordulnak esetek, amikor egy-egy megnyilatkozásban koncentráltan lesz benne a feminim vagy maszkulin jelleg. Annyi történt, tettünk egy állítást. Tkp. mindegy, mit. Megjegyeztünk valamit az égről, a földről, az előttünk ásító, mélységes szakadékról, egy kicsi, fanyelű fésűről, ami minden tinccsel kokettál, egy új, kereszt csíkozású esőkabátról, az időről időre bennünket meglátogató szívritmus zavarról. Legyen elég ennyi példa. Bármelyik lehetett volna. Mármost erre érkezett, és szinte azonnal, az állításunk cáfolata.
A szívritmuszavarunk nem pszichoszomatikus alapon működik. Satöbbi. Kicsit gondolkodtunk, kicsit tűnődtünk, aztán a cáfolat cáfolatát voltunk kénytelenek cáfolni. Tekintsen ki a másik az ablakon, az ég hasa, öle pontosan olyan. Nézzen a lába elé, a szakadék mély, szép, olyan. Látja. Itt ez a fésű, most belefésülök a szőke, hullámzó, rakoncátlan hajába, ugye, hogy fésül. Tükörbe pillant, láthatja, valóban fésül. S akkor aztán a tekintet. Mintha a gyertyaláng előtt elhúznának egy valamilyen selymet. Mintha 3 másodpercre ránk köszönne a komondoros alföldi éjszaka, vagy mintha most ébredne, amit máskülönben kedvelünk erősen, mert ezek nem szoktak rossz ébredések lenni, meg kell figyelni, azt nnnagyon kell becsülni, ha a másik jól alszik, gondos elhelyezkedéssel, illetve migrén nélkül ébred. És ekkor elhangzik a szájából az a mondat, amit csakis a nőtől tudunk elképzelni. Bocsánatot kérünk. De tisztelettel idézzük, így hangzott:
Halkan kongat az égi dramaturg, bingó.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
