The sculpture of Rabochiy i Kolkhoznitsa. The sculpture was originally created to crown the Soviet pavilion of the World's Fair.
Poszt ITT

Essen csak le a proli, komcsi melós a tetőről!

Farkas Attila Márton
Farkas Attila Márton

Bölcsész. 2017. 06. 19. 13:56

A másiknak meg vágja le a kezét a gép! Kocsmáznak ezek. Ha nem számoljuk fel a kommunizmust a lelkekben is, sosem érjük utol azokat az ázsiai országokat, ahol a kisgyerekeknek is joguk van a munkához. Vélemény. Irónia.
Korábban a témában:

Németh Szilárdot kártékony kommunisták támadták meg azzal az ürüggyel, hogy alapítványa kétmilliárd forintnyi költségvetési pénzt kapott.

A támadás valódi oka nyilvánvalóan az volt, hogy a rezsicsökkentés-biztos leleplezte: a kommunisták miatt van korrupció Magyarországon, Brüsszel pedig a Kommunista kiáltvány alapján jött létre.

A kommunisták máig itt ólálkodnak. Ellenzéki pártok, Soros ügynökök, civilek, zöldek, jogvédők, meg a momentumosok, ezek az újságírókat terrorizáló új Lenin fiúk, ahogyan azt rendkívüli éleslátással fogalmazta meg Stefka István, a pártállami diktatúra ismert ellenzéki alakja. De ez a kisebb baj. Mert a kommunisták idővel elfogyhatnak, ha teszünk érte, de a lelkekben élő kommunizmus sötét örökségét sokkal nehezebb felszámolni.

A sötét örökség legjobb példája, hogy amikor Parragh László kamarai elnök, helyesen, óriási hibának nevezte, hogy a polgármesterek nem mernek bezárni gimnáziumokat, máris kitört a műfelháborodás.

Pedig mindenki tudja, hogy a gimnáziumok haszontalanok, a gyerek úgysem tud továbbtanulni, a családja se veszi hasznát, hiszen olyasmire oktatják, amire nincs kereslet, a nemzetgazdasági kárról nem is szólva, hiszen kevés a munkáskéz, a gimnázium fenntartása pedig sokba kerül.

Charcoal-burners worker man with dirty hands.
Fotó: Thinkstock

Hiába kongatták már több mint egy évtizede a vészharangot sikeres nemzeti nagyjaink, hogy alig lelni szakmunkást, mindenki művész akar lenni, meg bölcsész, hála a marxista propagandának, a tisztességes munka már a prolinak is piszkos. Az ilyen aztán annyit is ér.

A vidéki gimnázium a vörös kommunizmus egyik átkos öröksége. A proli érettségit akar, aztán meg nincs, aki elvégezze a munkát.

A versenyképesebb ázsiai országokban a gyermekek már hat-hétéves koruktól dolgozhatnak, és nem a napot lopják az amúgy semmire se jó iskolákban. Meg is van a gyümölcse: a nagy nemzetközi cégek hozzájuk viszik a munkát.

Nálunk a marxista agymosásnak köszönhetően máig nincs meg a kiskorúak munkához való joga, ami miatt jelentős versenyhátrányba kerültünk a nemzetközi munkaerőpiacon. Bár a kormány lejjebb vitte a kötelező iskolai éveket, messze vagyunk még attól, hogy a marxizmus eszméi alól végleg felszabaduljunk. Rendet kéne tenni végre a fejekben és kiűzni a kommunizmus szellemét.

Akkor nem kábítanák a népet olyasmikkel a bolsevik agitátorok, hogy kirívó jövedelemkülönbségek vannak, meg mélyszegénység.

Hol van itt szegénység? Tömve vannak a kocsmák? Az ital drága. Annak árát az iszákos proli költhetné kenyérre, krumplira, zsírra.

Ha egy embernek megvan a napi tápláléka, máris nem mondhatja, hogy szegény. Afrikában élnek szegények, nem Magyarországon.

Ilyenkor persze felhozzák példának azt a pár ezer hajléktalant is. Csakhogy a csövesnek háza van vidéken, de feljön Pestre, mert az utcán aludni és koldulni könnyebb, mint dolgozni. Az ilyen annyit is ér.

Ha az ember vidékre látogat, azt látja, hogy a marxista egyenlősdi még mindig akadálya a nemzeti prosperitásnak. Hiába a számos virágzó nemzeti földbirtok, ami már nem a kommunista állam, hanem derék, tehetséges magyar emberek és külföldi befektető barátaink tulajdona, hiába fizetnek akár két-háromszáz forint órabért is egy-egy idénymunkára, a többség inkább a közmunkát választja, mert ott nem kell semmit se csinálni. Ha mégis rákényszerülnek, és elmennek végre rendesen dolgozni, abban sincs sok köszönet.

Az egyik tulajdonos azzal kénytelen tölteni a napja nagy részét, hogy a földjén kapáló idénymunkásokat a terepjárójával követi, hogy szemmel tartsa és noszogassa a nyári forróságra hivatkozva meg-megállókat.

Csány, 2015. július 16.
Közmunkások görögdinnyét pakolnak a csányi önkormányzat közmunkaprogram keretében megművelt dinnyeföldjén 2015. július 16-án.
MTI Fotó: Komka Péter
Fotó: MTI / Komka Péter

Ha legyőznénk végre a marxizmus szellemét, a tulajnak nem kéne drága idejét ilyesmivel töltenie, a lógósoknak meg kijárna az a bot.

Régen a nyomorékok és a betegek is dolgoztak, volt bennük tartás, hogy ne az adófizetők pénzén élősködjenek. Hasznosnak érezhették magukat és nem feleslegesnek. Indiában láttam félkezű gyereket pincérkedni. Van még mit tanulnunk a hagyományaikhoz ragaszkodó egészségesebb népektől, akiket nem fertőzött meg a marxizmus. Az ilyen országokban nincs olyan, hogy „munkajog”, meg „munka törvénykönyve”.

Nálunk bezzeg, amikor az építkezésen leesik a proli a tetőről, a másiknak meg a gép vágja le a kezét, a harmadikat meg elviszi a mentő, csak mert még a meleget se bírja, máris elkezdenek jajveszékelni a kommunisták, hogy nem tartották be az ún. „munkavédelmi előírásokat”.

Túl azon, hogy egy derék magyar munkásnak azt a tíz órácskát fegyelmezetten ki kell bírni azért a nyolcvanezerért fagyban, hóban, sárban, napon, esőben, ha kell, fel se vetődik, hogy talán részeg volt az illető, azért érte a baj. Látszik, hogy nem volt katona. Az ilyen annyit is ér.

A kötelező iskoláztatás, a nyugdíj, az orvosi ellátás, a mindenféle segélyezések: ezek mind a vörös kommunizmus, Marx rémséges ideológiájának beteges termékei.

Az egyik legkártékonyabb agyrém a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás demagóg jelszava. Hiszen a proli nem tud mit kezdeni a szabadidejével. Nem a családdal van otthon és nem templomba jár, hanem a kocsmába.

Hála istennek, ha még nem is hivatalosan, de a gyakorlatban lassacskán kezd visszaállni hazánk egyes vidékein a régi, egészséges, fegyelmező tíz-tizenkét órás munkanap. Az emberek kezdik megtanulni, hogy a jólét nem hullik az égből, meg kell dolgozni a napi betevőért. Akinek ez nem tetszik, mehet isten hírével, tízen is ugranak a helyére feleannyiért. Ilyenkor aztán olyan jó látni, hogy a munka mennyire boldoggá is teszi az embert.

Nem árt mindezt most, a tömeggyilkos Lenin vezette orosz forradalom századik évfordulóján átgondolni.

Mert ez a pusztító örökség velünk él, nevezzék azt szocializmusnak, liberalizmusnak, modernizációnak, demokráciának, humanizmusnak, jóléti államnak, vagy bárminek.

Portrait of a serious bearded worker with glasses doing some job on metalworking machine. Selective focus.
Fotó: Thinkstock

A nemzeti oldal sokat tett Marx örökségének eltüntetéséért, de még nem eleget. Nagyon messze vagyunk attól, hogy a magyarság visszataláljon az emberi természetnek leginkább megfelelő rabszolgatartó társadalomhoz, ami létrehozta a nagy civilizációkat.

A kommunizmus az irigyek lázadása azok ellen, akik érnek valamit. A lusták és a tehetségtelenek forradalma, ami milliók halálához vezetett Marx vérgőzös társadalmi kísérletezgető agyréme nyomán. Azok elleni lázadás, akiknek tehetségük, szorgalmuk és ügyességük révén lett megérdemelt márványpalotájuk és arany fürdőmedencéjük.

Pedig a lehetőség mindenki számára adott, bárkinek lehet villája, földbirtoka, üzlete, újságja, bankja, stadionja, műkincse, vadászati joga ritka fajokra a zárt erdőkben, ha kellőképpen tehetséges és szorgalmas. Vagyis aki a nemzeti oldalon áll.

Aki nem kommunista. A többi annyit is ér.

A kommunizmus bűneit Nyugaton még ma is sokan mentegetik, maga az Európai Unió is vonakodik egyértelműen elítélni – mondta Orbán Viktor még a kommunizmus áldozatai emléknapján. Hála istennek, azért vannak barátaink és példaképeink is a sötét kommunista örökség elleni küzdelemben.

Velünk van Oroszország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kína.

Putyin elnök végre rehabilitáltatja Sztálint, aki kivégeztette az októberi forradalom valamennyi résztvevőjét és kommunisták tízezreit küldte a Gulágra. Ha élne, nem lennének gulyásmarcik és hozzá hasonló Galilei-körös Lenin-fiúk. Kína pedig a legnagyobb és legfejlődőbb kapitalista ország. Keleti testvéreink, bár használják a vörös csillagot, náluk az egészen mást jelent, mint a Heineken sörös dobozain.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Harry Potter author J.K Rowling attends the world premiere of Harry Potter and the Deathly Hallows - Part 2 in central London on July 7, 2011.  Thousands of Harry Potter fanatics screamed for the stars of the epic movie series as they hit the London red carpet for the final film's world premiere.
AFP PHOTO / CARL COURT / AFP PHOTO / CARL COURT
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.