Poszt ITT

A tűzoltók szerint rosszul működik a segélyhívó rendszer

Így lett újlipótvárosi Pozsonyi út az újpesti Pozsonyi útból. Gerlóczy elmondja, hogy volt.

Pár nappal ezelőtt a Tűz a Pozsonyi úton – egy kerülettel odébb vonultak ki a tűzoltók című írásomban a groteszk elemek szerencsétlenül találkoztak a valósággal, és ezt az olvasók közül sokan – talán joggal – úgy értelmezték, a „cinikus hangnem a tűzoltók lejáratására irányul”. Ennél távolabb természetesen semmi sem állt tőlem.

Azóta négy aktív tűzoltóval folytatok levelezést, kiváló úriemberekkel, akikkel a félreértést már sikeresen eloszlattuk, ugyanakkor fontosnak tartjuk tisztázni, hogyan történhet meg ilyesmi a XXI. században. Ezt én fogalmaztam ilyen drámaian, a tűzoltók az ilyen erős kifejezéseket kiélezettebb helyzetekre tartogatják. Mint megtudtam, az egységes segélyhívó rendszer úgy működik (a neve elhallgatását kérő tűzoltó emlékei szerint 2014 tavasza óta), hogyha az ember bármelyik segélyhívó számot felhívja, az a két 112-es segélyhívó központ valamelyikében csörög. Miskolcon és Szombathelyen.

Ezekben a központokban elvileg a segélyhívások fogadására kiképzett közalkalmazottak dolgoznak, azonban egyikük sem rendőr, mentős vagy tűzoltó.

A felvett adatokat egy úgynevezett intelligens adatlapra rögzítik, amely azonnal megjelenik a mentők, a rendőrség és a tűzoltóság rendszerén, így a lehető legrövidebb időn belül indulhat útnak a segítség.

Kérdés viszont, hogy hova, mivel a tűzoltóságok műveletirányítása már egy kitöltött adatlapot (leegyszerűsítve: cím, mi ég, mit veszélyeztet, van-e életveszély, bejelentő elérhetősége) kap meg, és ez alapján riasztja a szükséges tűzoltóerőket. A tűzoltóság műveletirányítója a legtöbb esetben nem is kerül kapcsolatba a bejelentővel. Korábban ez úgy működött, hogy ha a 105-öt hívta valaki, akkor a telefont tűzoltó vette fel, ő kérdezte ki a telefonálót, és ez alapján történt a riasztás. Így a helyismerettel rendelkező tűzoltó egy keresztkérdéssel egyből tisztázhatta, pontosítani tudta például a címet, hiszen napi rendszerességgel érkeznek olyan adatlapok, ahol nem pontos a cím.

Fotó: MTI / Máthé Zoltán

Lássunk egy példát: X. kerület Fehér út 1., villamos személyautóval ütközött. A műveletirányítás ezekből nem gyanakszik, hiszen a cím létezik, ott villamos is jár, riasztja a X. kerületi tűzoltókat. Nem találnak semmit. Felhívják a telefonálót, és kiderül, az eset a XI. kerületben, a Fehérvári úton történt. Egy helyismerettel rendelkező rá tud kérdezni: Fehér utat mondott?, az élessaroknál?, mire a telefonáló válaszol, nem, Fehérvári út!, és minden világos, de ezt egy szombathelyi vagy miskolci kezelő nem tudja, és nem is várható el tőle, hogy tudja. Elkezdi begépelni, hogy Fehér…, a gép pedig feldobja neki a kőbányai Fehér utat, és már örül is, megvan a cím.

A neve elhallgatását kérő úriember az írásomban leírt esetre is kitért, ott is azon csúszott el a dolog, hogy a miskolci vagy szombathelyi kezelő beérte annyival, Pozsonyi 6/B, de hogy út, vagy utca, azzal már nem foglalkozott.

És ha ez még nem lenne elég, a 112-es központok közbeiktatásával átlagosan 3-4 perc pluszidő ékelődött a jelzés és a riasztás közé.

Szóval most éppen fordítva, a valóság találkozik szerencsétlenül a groteszk elemekkel. És ez, természetesen, egyáltalán nem vicc tárgya.  Szeretettel várom a miskolci és szombathelyi  kezelők jelentkezését.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik