Poszt ITT
Isolated wooden chair in a dark scary prison with an interrogation spotlight.  The room looks like a dungeon or a prison cell where prisoners are interrogated.  The chair is empty and surrounded by dark shadows to give a feeling of terror and anxiety.  Some smoke is visible from the spotlight.

Fiala: A nyúl, a vadász, a csík meg a repülő

Fiala János
Fiala János

2017. 06. 13. 15:35

Normális emberek nem beszélgetnek székekkel, ahogy fotelekhez, asztalokhoz, buszokhoz sem szoktunk szózatot intézni. Mester Ákos harmincegy évvel ezelőtti akciójának emléket szennyezte be a Heti Napló és az M4 Sport.
Korábban a témában:

Nem kellett hozzá két hét sem, és két különböző tévécsatorna műsoraiban előbb egy férfi, majd egy női műsorvezető gondolta jó ötletnek, hogy kérdéseket tegyen fel egy-egy üres széknek.

Induljunk ki abból, hogy – szerintem – normális emberek, ideértve az újságírókat is, sem otthon, sem külterületen, ahol a rádió- és televíziós stúdiók vannak, nem beszélgetnek székekkel, ahogy fotelekhez, asztalokhoz, buszokhoz sem szoktunk szózatot intézni.

Lássuk akkor, mi válthatta ki rövid idő alatt kétszer is, hogy ez mégis bekövetkezhetett, ráadásul úgy, hogy utána senkit sem vittek hátracsavart kézzel, kényszerzubbonyban elmegyógyintézetbe.

Sőt!

Ezeket a tetteket, a magyarországi és az amerikai Népszavában is megglosszázták!

A sort Sváby András nyitotta a Heti Naplóban. Az történt ugyanis, hogy Farkas Flórián – FIDESZ/LUNGODROM – nem tett eleget a szerkesztőség meghívásának, amire azt eszelték ki a sajtómunkások, hogy a politikust távollétében fogják sarokba szorítani igen kemény szavakkal és brutális hatású filmbejátszásokkal.

Ez a hozzáállás Sebes Györgynek/Népszava bejött, egyébként nem írta volna: „Egyelőre nem sikerült teljesen elszigetelni a Svábyhoz hasonlókat, akik tudják, milyen az igazi újságíró.”

Az Amerikai Népszava szerzője már nem volt ennyire lelkes, kifogása azonban alapvetően nem a módszerrel, sokkal inkább a kiválasztott személlyel volt. Azt rótta ugyanis András szemére, hogy izmozni nem csak a vezetéknevében félelmetes Flóriánnal lehetett volna.

Most vasárnap, az M4 Sport arra készült, hogy a labdarúgók szövetségi kapitányát fogja szóra bírni, ám ő háromnegyed órával a beígért jelenése előtt lemondta a várva várt találkozót.

Az etikett itt tehát eleve nem volt farba rúgva. A diszkréció annál inkább, egyébként nem szerezhettem volna arról tudomást, hogy a stréber-MLSZ saját kapitányát kész lett volna egy válogatott labdarúgóval és a sajtófőnökével kiváltani…

Berkesi Judit biztos abban a hitben tette fel szempillarezzenetlenül a kérdéseit egy üres székhez, hogy ezzel jól kivágta a rezet, pedig dehogy.

Ahhoz, hogy ezeket az üres székekhez intézett sztorikat megérthessék, emlékezetem szerint egészen 1986-ig kell visszamenni az időben.

x-default
Fotó: MTI / Hámor Szabolcs

Akkor történt, hogy Mester Ákos, egy politikailag és emberileg is kikezdhetetlen média-személyiség, egy élő lebonyolítású tévéműsorban azért beszélt egy ülőalkalmatossághoz, mert az a magas rangú riportalany, akinek oda volt készítve, ígérete dacára nem jött el.

Arra, hogy 1986-ban diktatúra volt-e, válaszoljon Ungváry Krisztián, azt viszont talán én is meg tudom felelni, mekkora merészség kellett akkor egy ilyen cselekedethez.

NAGY.

Mert anno az illetékes a távollétével nemcsak azt jelezte, hogy nem akar valamiről beszélni, de tettével azt is nyilvánvalóvá tette, hogy vele együtt a téma is – ahogy akkoriban mondták – „embargós”.

Ezzel elvileg a múlt század nyolcvanas éveiben nem lehetett szembemenni. Én akkoriban már aktívan rádióztam, ismertem a műsor szerkesztőjét, bár arra nem emlékszem, a kamikazeakcióba a műsorvezető mást is beavatott-e.

Azt viszont a tévedés minimális kockázatával kijelenthetem, hogy ezzel a megnyilvánulásával – mármint hogy kihasználta az „élő” lebonyolítású műsor által biztosított lehetőséget – a 168 óra akkori főszerkesztője örökre beírta magát kishazánk médiatörténetébe.

Nos, ezt az emléket szennyezte be a Heti Napló és az M4 Sport. Beszennyezték, mert ma ugyan korlátos a médiaszabadság, de a székekhez intézett monológok 2017-ben kockázat nélküli gyerekcsínyek, melyek nemhogy glóriát nem vonnak senki feje köré, de glosszá/ka/t sem érnek.

Sem itthon, sem külföldön.

Sváby megszólalása, egyedül, kevés lett volna egy jegyzethez, de a második esettel összekötve, meghúzható volt a magam egyenese. Tettem közben megpróbáltam elképzelni egy nálam sokkal fiatalabb nézőt, akinek életkorából adódóan nem lehet előképe arról, mi a jelentése az üres székhez való beszédnek egy közéleti műsorban.

Végül legyintettem, mert rájöttem, hogy egy huszonéves nem lehet tisztában Mester Ákos harmincegy /!/ évvel ezelőtt tanúsított bátorságának jelentőségével!

Szóval, arra kérem szépen a médianyulakat, hogy feltűnési viszketegségükben ne mászkáljanak töltetlen puskákkal, az a vadászok dolga. És ha nem lettem volna számukra eléggé meggyőző, legyenek szívesek felnézni az égre, és azt fogják látni, nincs olyan kondenzcsík, ami maga után húzna egy repülőt.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.