Poszt ITT

Üdvözlöm miniszterelnök úr, engem úgy hívnak, hogy valóság, örülök, hogy megismerhetem

Olyan helyen jártam, ahol Orbán hazugságai lepattannak az igazságról.

Kicsivel több mint egy hónappal ezelőtt, egy hűvös reggelen itthon nézegettem az olcsó repülőjegyeket, amikor megütötte a szemem az egyik fapados társaság malmői ajánlata. Úgy számoltam, ha okosan osztom be az időmet, és jól tervezem meg a hazautat, akkor egy hétvégi kirándulást meg lehet oldani úgy, hogy az utazás kijöjjön kevesebb mint 20 ezer forintból.

Osztottam, szoroztam, nem gondolkodtam túl sokat, lefoglaltam a jegyeket. Választhattam volna persze más úti célt is, de mivel még soha nem jártam a Ruhr-vidéknél északabbra, úgy voltam vele, mindenképp egy skandináv országba kell eljutnom.

Pedig manapság magyarként utazni a világban rendkívül megterhelő.

Méghozzá azért, mert kevés olyan hely maradt mostanra Európában, amelytől ne rettegnénk valami miatt. Nem volt más a helyzet Svédország kapcsán sem, rengetegen próbálták meg felhívni a figyelmem az esetleges veszélyekre, elsősorban természetesen a muszlimokra és a feketékre.

Sokakkal ellentétben nem feltétlen gondolom azt, hogy ezekre az emberekre rögtön rasszista, iszlamofób férgekként kellene tekintenünk, a baj ugyanis nem náluk, hanem a készülékükben van. Mármint szó szerint a tévékészülékükben. A gigantikusra duzzadt kormánymédiából ugyanis szüntelenül folynak az összeomló, hanyatló nyugatról szóló híresztelések. Ezek a nagyrészt álhírek pedig könnyen állnak meg olyanoknál, akik még csak a köztévében láttak arabokat, vagy egyáltalán: nem keresztény fehér embereket.

Pedig akár igazuk is lehetett volna

Az utazás kapcsán fontos megjegyezni, hogy Svédország fővárosában, a Malmőtől 510 km-re fekvő Stockholmban bő egy hónappal ezelőtt terrortámadás történt, ami miatt akár az a helyzet is előállhatott volna, hogy a magyar kormánynak valamilyen szinten igaza lesz, és sok rendőrrel, ellenőrzéssel, de legalábbis ideges hangulattal találkozunk.

Ehhez képest úgy alakult a kirándulás, hogy életem négy legnyugodtabb napját töltöttem Svédországban.

Az Orbán Viktor által folyamatosan hangoztatott uszító panelek, miszerint a bevándorlók megváltoztatják az ország összetételét, egyszerűen nem igazak. Semmivel nem lett ugyanis kevésbé svéd Malmö attól, hogy jóval több muszlim utazott velünk a külvárosi buszokon, mint szőke, kék szemű svéd, mint ahogy Dánia sem lett kevésbé dán attól, hogy egy fiatal lány hidzsábban szolgált ki minket a koppenhágai Burger Kingben.

Nem beszélhetünk bevándorló hordákról, vagy népcsoportok közötti szembenállásról, köszönhetően annak a nyílt, befogadó magatartásnak, amit velünk szemben is tanúsítottak. Nem élcelődtek rajtunk, amikor harmadjára sem tudtunk szabályosan felszállni a buszra, de még csak ki sem néztek, mikor a tömegben hangosan, magyarul beszélgettünk.

Természetesen nem állítom, hogy Svédországban köttbullarból van a kerítés, és soha nincsenek balhék, de azok semmiképp nem olyan jellemzően mindennapiak, mint ahogy azt a magyar propaganda el akarja hitetni.

A hazaérkezés után egy gyomrossal ért fel meglátni Ferihegyen az első hatalmas Soros-Simicska-bábos plakátot.

Aztán ahogy mentem haza, egyre több jött szembe, így szépen újra hozzászoktam.

Illusztráció: Besenyei Violetta

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik