Van egy barátnőm. Szuperanya. Megtesz mindent a gyerekeiért. Igazi jó fej közben, ja, és még gyönyörű is. Szóval láthatod, nagyon szeretem.
Ha kipörög a kerék
Balázs, az egyik fia épp iskolás lehetett, tán második harmadik osztályos, vagy kicsit idősebb. Komoly, kemény téli reggel, szokásos indulunk az iskolába helyzet.
A kocsi azonban nem indul lévén leesett egy csomó hó, meg fagy is, kipörög a kereke. Kertvárosi részen a segítőkész szomszédok jönnek azonnal felmentő seregként.
Bőbeszédű, tehát a közelbe lévő iskoláig folyamatosan mondja a magáét a gyereknek. Hogy milyen a mai napja, mikor jön haza, szóval mindazt, amit általában mondunk reggelente, amíg odaérünk a gyerekkel az iskolába.
Talán közben máson is jár az esze, tehát nem tűnik fel, hogy nincs válasz. Megesik máskor is. Megáll az iskolánál és így szól:
Szállj ki kisfiam, megérkeztünk – de néma csend van.
Hátrafordul a gyerek nincs sehol.
Úristen hol a gyerek – ez az első reakciója, amikor rádöbben, ott hagyta a kisfiút az úton. Padlógáz, fordulás, és húz vissza ezerrel, amikor azt látja, Balázs battyog az út szélén. Keze lába lóg, egész tartásán mély felháborodás látszik.
Balázskám, szállj be – mondja Eszterke szánom-bánom arckifejezéssel, de a gyerek rá se néz. Bandukol a kicsi fiú a nagy hóban a nagy táskával a hátán és azt mondja:
Évekig szórakozunk a történeten. Balázsnak olykor hivatkozási alap is, én vagyok a szegény kisfiú, akit elhagyott az utcán az anyukája. Megesik az ilyen a legjobb anyákkal is olykor, de azért nem árt, ha nem csinálsz rendszert belőle.
Mekkorát tud tojni a nyuszi?
A barátnőmnek két gyereke van, tehát úgy igazságos, ha mindkettő szerepel a történetben. Csakhogy megmaradjon a családi harmónia.
Húsvét, nyúlvárás. Ajándékok szépen eldugva a kertben ahogy kell. Már akinek van kertje. Nekik van, tehát megy a nagy keresgélés. Elő is kerülnek az ajándékok, nagy az öröm vagy még sem?
A kisfiú áll a kezében a nagy nyulas kifestőkönyvvel amit persze a nyúl tojt. Azt ugyan, hogy miképpen tojik az elevenszülő nyúl, sose sikerült kiderítenem, de ilyen apróságokon felül lehet emelkedni, gyerekkorban. Vagy mégsem.
Örülsz Gabikám ennek a szép nagy könyvnek amit a nyuszi tojt neked – kérdezik tőle.
Igeen… – mondja bizonytalanul -, a könyvnek nagyon de ….. szegény nyuszi, hogy fájhatott neki amíg kikakilta!
Na ez megint egy olyan történet, amire azt mondom; csak kicsi, de biztosan nem buta, és mindig van mit tanulni tőle. Ugye tudod kiről van szó? Mindig a gyerekekről.
