Rio de Janeiró, 2016. augusztus 10.
A győztes Hosszú Katinka a célban női 200 méteres vegyesúszás döntőjében a riói nyári olimpián a Rio de Janeiró-i Olimpiai Uszodában 2016. augusztus 9-én.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Poszt ITT

Mit vett el tőlünk Hosszú Katinka?

Pető Péter
Pető Péter

felszerk. 2017. 04. 03. 07:00

Például reményt: a háromszoros olimpiai bajnok úszó megmutatta, hogy legalább olyan cinikusan képes használni a nemzeti együttműködés rendszerét, amilyen zseniális úszással dicsőséget tud szerezni a nemzetnek. A részletekért érdemes egy pillantást vetni a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás iskolájával - végül rendeződőmeccsére.  
Korábban a témában:

Az biztos: Hosszú Katinka vett el tőlünk.

Méghozzá reményt arra, hogy lehet más a vállalkozás, a profizmus Magyarországon. A hitet, hogy sportolóként megszerzett hitelét, ismertségét, népszerűségét morális integritását megőrizve képes az ország érdekébe állítani. Nem ez történt, ám erről nem szoktunk beszélni, mert sportoló, aki három olimpiai, öt világbajnoki címmel szerzett dicsőséget a hazának. És, ugye, itt a sporteredmények eltakarnak mindent.

Most akkor irigységből elkezdünk Hosszúzni, ahelyett, hogy szurkolnánk a vb-felkészülése sikeréért?

Budapest, 2017. február 21.
Fürjes Balázs, az egyes kiemelt jelentőségű budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos (j) és Tarlós István főpolgármester átadja a Duna Aréna jelképes kulcsát Hosszú Katinka háromszoros olimpiai bajnok úszónak a nyári vizes világbajnokság központi létesítménye helyszínbejárásán 2017. február 21-én. Fürjes Balázs ezen a napon bejelentette, hogy a szerződésben vállalt határidő előtt és költségkereten belül elkészült a létesítmény. Július 14. és 30. között Budapesten és Balatonfüreden rendezik meg a világbajnokságot.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Hozzászokhattunk, hogy a viták elfojtásának egyik módja legitimitásuk megkérdőjelezése. A sportipar irdatlan állami támogatásával, a rendszer feltőkésítésével, a szereplők személyes márkáinak felértékelődésével, a közpénz szerepének növelésével nem járt együtt a szektor iránti “demokratikus” érdeklődés. Azaz az átláthatóság iránti igény, a közérdekű adatok követelése, a gazdasági részletek iránti érdeklődés nem akkora tempóban zajlott, ahogyan a források növelése. Márpedig beszélni kell arról, a sportolók miként használják sikereiket, népszerűségüket, sokszor állami infrastruktúrán épített társadalmi státuszukat arra, hogy megvédjék magukat attól, hogy kérdésekre kelljen felelniük, meg kelljen magyarázniuk ügyeiket a széles nyilvánosságnak. Például Hosszú Katinkának a Duna Aréna ügyében.

Hogy jön ide a vizes vébére készülő Duna Aréna?

Úgy, hogy Hosszú Katinka az irdatlan pénzbe kerülő létesítmény üzemeltetőivel leszerződött, hogy ő és klubja, az Iron Aquatics használhatja a vízfelületet. Méghozzá úgy, hogy a terepen régóta tevékenykedő Darnyi Tamás iskolájával kerültvégül megoldódó – konfliktusba. Azt viszont még nem sikerült megtudni, kivel állapodott meg a Hosszú-stáb, mivel a biznisz a nyilvánosság teljes kizárásával zajlott, az illetékes szervek pedig napok óta nem felelnek lapunknak arra a kérdésre, kivel, mennyiért, milyen eljárásban kötötték a szerződést.

Hogy az állami illetékesek hallgatnak, az nem meglepetés, hiszen a rendszer lényege az átláthatatlanság. Csakhogy Hosszú a többi közt éppen emiatt a mocsaras működtetési modell miatt állt ki az úszószövetséget irányító Gyárfás Tamás ellen. Minden arról szólt, hogy meg kell haladni a személyes kapcsolatokon alapuló, átláthatatlan, kegyencrendszert, hogy végre a teljesítmény, az átláthatóság, a profizmus uralkodik majd.

Ezzel szemben az látjuk, hogy Hosszú magára alakítja a rendszert. Éppen egy hete küldtük el kérdéseinket a klubjához, ám arra azóta nem érkezett válasz. Azaz így néz most ki a helyzet: Hosszú részt vesz egy kampányban, aminek célja, hogy lemondassák a sportági elnököt, klubot alapít, hogy megmutassa, miként kell másként, miközben épül közpénzek tízmilliárdjaiból egy úszópalota, amelybe pályázat nélkül, ismeretlen feltételekkel beköltözik a fiatal klub, hogy aztán arról egyik fél se beszéljen, mennyi időre, mennyi pénzért, milyen célokkal teszi ezt.

Rio de Janeiro, 2016. augusztus 9.
A győztes Hosszú Katinka (j) ünnepel a 100 méteres hátúszás döntője után a riói nyári olimpián a Rio de Janeiró-i Olimpiai Uszodában 2016. augusztus 8-án.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Fotó:MTI/ Illyés Tibor

Mi a baj azzal, ha pont Hosszú Katinkáék költöznek be, hiszen ő a legjobb magyar úszó, nem?

Épp csak annyi a gond ezzel, hogy a beköltözés mindent tökéletesen hiteltelenít, amit Hosszú Katinka a Gyárfás-ügy idején mondott, illetve amit támogatói hangoztattak.

Akkor egymást követték a kiállások, még pártok is beszálltak az ügybe, hangoztatták, hogy Hosszú a hatalom ellen kiálló bátor nő, aki kergeti az igazságot, miután saját erőből elért mindent, amit úszó elérhet, teljesítményalapú szemlélete áll szemben az urambátyám világgal. Most élőben nézzük ennek a történetnek a cáfolatát: Hosszú Katinka adja elő. 

Fontos újra és újra leszögezni: Hosszú mindent elért az úszásban, és sokat, nagyon sokat adott ezzel Magyarországnak. Ám minden ezen kívüli része az ügynek olyan történetmesélés, amit a politikai térben megszoktunk. A mai nyilvánosságban, a tények utáni világban szó nincs arról, hogy az igazságot keresnék a megszólalók, mindenki a saját sztoriját meséli, s reménykedik abban, hogy a fogyasztók az övét hiszik el.

Hosszúnak és férjének, Shane Tusupnak ebben a versenyben jók az esélyei, mivel a sportolói sikerek hitelesítik megszólalásaikat. Csakhogy a valóság árnyalja, sokkal inkább tagadja a szépen megrajzolt marketingmesét. Merthogy Hosszú Katinka egyelőre használja az államot, miközben nem edukálja a közeget, miként azt története ígérte.

Budapest, 2016. október 12.
A klub egyik új tagja, Hosszú Katinka úszó, valamint férje és edzője, Shane Tusup a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának ünnepségén a budapesti Larus étteremben 2016. október 12-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Hosszú Katinka úszó, valamint férje és edzője, Shane Tusup a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának ünnepségén a budapesti Larus étteremben 2016. október 12-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Felépített egy bizniszt, amelyben ott egy majd félmilliós Facebook-oldal, ott vannak a merchandising-termékek, a vállalkozás messsziről nézve egy különleges team sportipari bravúrjának tűnik, amihez semmi köze hatalomnak, kapcsolatoknak, könyörtelenségnek.

Közelről meg úgy tűnik, mintha hasonlítana az építőiparban látható Fidesz-közeli cégekhez: az aktuális munkától, viszonytól, helyzettől független terepen szerzett kapcsolati tőkét, hatalmi bizalmat használja saját üzlete felfuttatására, a versenytársak megelőzésére, az optimális ár elérésére. Beszéljünk tehát a Duna Aréna ügyéről: miért Hosszú klubja kapja tőlünk a vízfelületet? Az ő klubjában úszik a legtöbb gyerek? Ő adja a legtöbb ösztöndíjat hátrányos helyzetű gyerekeknek? Ő adta be a legjobb koncepciót? Ő tanítja meg a legtöbb gyereket úszni Budapesten? Ő ígérte a legtöbbet ezért cserébe a közösségnek, akinek pénzéből építették, üzemeltetik a monstrumot?

Nem tudom, lehet, hogy minden kérdésre igen a válasz, ám azt is kell tudnunk. Mert ez közösségi pénzből épített közösségi vagyon, amelynek létezését akkor lehet megindokolni, ha mindenekfelett a közösség érdekeit szolgálja.

Windsor, 2016. december 8.
Hosszú Katinka az aranyérmével a windsori rövidpályás úszó-világbajnokság női 100 méteres hátúszásának eredményhirdetésén 2016. december 7-én. (MTI/EPA/Patrick B. Krämer)
Hosszú Katinka az aranyérmével a windsori rövidpályás úszó-világbajnokság női 100 méteres hátúszásának eredményhirdetésén 2016. december 7-én. Fotó:MTI/EPA/Patrick B. Krämer

Hosszúnak mi szüksége az államra? Miért ne lehetne sikeres az állami segítség nélkül?

A Hosszú-ügy legfőbb tanulsága, a sportbiznisz működésének tökéletes magyarországi félreértése. Filmes forgatókönyv, hogy a lány felkerekedik, elmegy Amerikába, rátalál a szerelem, az edzőzseni, az úszóvilág uralkodójává válik, fantasztikus vagyont termel pénzdíjakból, és mindehhez nincs köze az államnak.

Fájdalom: van.

Az úszás ugyanis olyan egyéni sportág, amely a sportüzletben nincs azon a szinten, mint a tenisz vagy a golf, ahol az egyéni brandek, cégek vetélkednek egymással. Az úszás egyelőre hibrid állapotban van, amikor már mozog benne rengeteg pénz, ám szó sem eshet arról, hogy pusztán üzleti alapon, önerőből, olimpiai körítés nélkül megélne. Tudják hányan váltanak jegyet például az országos úszó bajnokságra? Átlagos NB III-as futballmeccs közönsége, ha összejön, az év főeseményén. 

Mások a mindennapok, mint például teniszben. Babos Tímea, a legjobb magyar női játékos, amit megkeres, abból él: költ utazásra, edzőre, gyúróra – mindenre, ami szerinte kell sport- (értsd: üzleti) sikerei eléréséhez. Befektet. Ezzel szemben az úszók az államon nőnek fel: a trénereket, az edzőtáborokat, a versenyeztetést az állam fizeti. Ráadásul az úszó nem létezik hazája nélkül. A klasszisok fő versenyeiken, így az olimpián, a vb-n a válogatott színeiben vesznek részt. Ha ott nincsenek, nem léteznek. A Forma-1-ben Sebastian Vettelnek nem kell német válogatott autóversenyzőnek lennie, hogy sportgazdasági csúcsszereplő legyen, Hosszú indulhatna egymilliárd rövid pályás VK-n, ha ötkarikás csúcsteljesítménye nem alapozná meg hírnevét, nem növelné márkája ismertségét.

Azaz az üzleti alapon működésképtelen szakágakban fő szabály szerint nincs karrier, ha nincs az állam. 

Ez messze nem jelenti azt, hogy a sportolóknak kussolnia kell és örökké hálálkodni, amiért a közösség épített egyszer egy uszodát a kerületben, ahová született. Ám annyit biztosan jelent, hogy a vita bonyolult. Például egyáltalán nem kézenfekvő, hogy az úszószövetség ne kérhetné Hosszú Katinkától, hogy ingyen szerepeljen a vb reklámfilmjében. Merthogy a közösség sokat adott neki, még aktuális üzleti sikereihez is közvetlenül hozzájárul ilyen-olyan támogatásokkal. Nem őrültség felvetni, hogy a klasszis jelképesen segítse sportágát. Ehhez képest most arról szól a vita, hogy Hosszú 25 vagy 60 millió forintért szerepelt-e a reklámokban.

A közérdekű adatok persze elérhetetlenek a vb honlapján, így viszont éppen azokat a korrupt működési modelleket látjuk más szereplőkkel, mint a magyar gazdaság más területein.

Akkor Hosszú Katinka az úszás Mészáros Lőrince lett?

Budapest, 2016. szeptember 23.
Áder János köztársasági elnök (b), Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Kövér László házelnök megtapsolja Hosszú Katinka háromszoros olimpiai, ötszörös világ-, és tizenháromszoros Európa-bajnok úszót a Rio de Janeiró-i olimpián és paralimpián eredményesen szerepelt magyar sportolók tiszteletére tartott ünnepségen az Országház kupolatermében 2016. szeptember 23-án.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Fotó:MTI/ Koszticsák Szilárd

Az idióta kérdéssel csupán azt akarom újra egyértelműsíteni: szó nincs erről. Hosszú fantasztikus egyéni teljesítményt felmutató sportoló. De nem Árvai Péter. A Prezi alapítója kitalált valamit, amit sikerre vitt, története nem kapcsolódik állami pénzhez, közösségi vagyonhoz. Hosszú sporttörténelmi sikerei azonban nem választhatók el az államtól, miként aktuális üzletei sem, éppen ezért minden ügy értelmezése komplexebb, mint ahogy a Hosszú-sztorit mesélni igyekvő menedzsment, a Gyárfás-bukásért bármit áldozni kívánó közeg bemutatja.

Éppen ezért fontos, hogy a sportpolitikai korrektségnek vége legyen, és végre szabadon beszélhessünk az ügyekről. 

Például beszélni lehessen arról, hogy a vb 32. mellúszónak vajon vissza kell-e fizetni a támogatást, ha nem kerül a 16-ba, ahogy elvárták tőle? Vagy csak a közmunkástól veszik el a minimális juttatást, ha nem megfelelően dolgozik. Vissza kell-e fizetni az állam ráfordított pénzét a klasszisnak, aki más ország színeiben versenyez tovább? Vagy a röghöz kötés csak a diákokra vonatkozik. Kell-e az államnak havi százezrekkel segíteni reménytelen, érdektelen sportágakban erőlködő amúgy világklasszisokat? Vagy csak a művészeket tekintjük a magyar kultúrán kívüli közösségnek, és csak ők érdemlik meg a teljes érdektelenséget és pénztelenséget.

Ezeket a vitákat azért kell lefolytatni, hogy a Mészáros Lőrincről szóló kérdést viccből se írjuk le. Ehhez rövid távon annyi biztosan kellene, hogy Hosszú – remélt fantasztikus vb-győzelmei előtt – még elintézi, hogy sportipari vállalkozása közzétenné az állammal kötött megállapodását, minden közösségi pénzből kapott támogatás publikálnának, ideértve az edzői támogatásokat, egyáltalán: tényleg úgy működnének, ahogyan ígérték. Ez segítene Magyarországon.

Ha viszont Hosszú cége hatalomközeli vállalkozások tempójában és módszereivel épül, az árt Magyarországnak. 

Többet, mint gondoljuk. Mert mindennél világosabban üzeni: itt semmi és senki nem lehet más. Vagy nem akar más lenni.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.