A Momentum az új SZDSZ, ami szövetségre lép majd az MSZP-vel
Stefka István meg nagyjából összegzi a jobboldal véleményét ezekről a fiatalokról:
Ezek a provokátorok, fizetett ügynökök, quislingek. Ehhez sajnos partnerek a hazájuk történelmét nem ismerő, megtévesztett emberek. (…) Ezek a Soros-féle szabadcsapatok, a Sorosgárda egyre nagyobb károkat okoznak országunknak. Ez már több mint nemzetbiztonsági kockázat. Magyarország jövőjét, gazdasági stabilitását ássák alá.
Párkányi Eszter szerint ballibsi nemzetellenes rombolók, akiktől hányni kell. Ezek után Bayer Zsolt tőle szokatlanul visszafogottan nyilatkozott az új alakulatról, amikor csak olyasmiket írt, hogy a hazudozással a politikába berobbanó Fekete-Győr Andrást SZDSZ-töredékek és morzsalékok készítették fel.
A Facebookon kering olyan mém is, miszerint Fekete-Győr valójában az utóbbi időben eltűnt Conchita Wurst. A Fidesz-KDNP politikusainak és a holdudvar neves tagjainak véleményeit olvasva, az embernek az a szörnyű érzése támad, hogy a Momentum az új balliberális bolsevik párt, a szadeszes Lenin-fiúk gyülekezete, amitől még a padlássöprés, meg a Soros-ösztöndíj is kitelne.
Csakhogy közben olyat is olvasni, hogy a Momentum az új Fidesz, Fekete-Győr András pedig az új Orbán Viktor. Sőt, a mozgalmat maguk Orbánék találták ki, mivel egyre többen a Fideszt vélik felfedezni a Momentumban.
Nem osztom azok véleményét, akik szerint Orbán hozta létre a Momentum Mozgalmat. De…
– kezdi a mélyebb elemzést Bartus László, a demokratikus jogállam balliberális oldalt is ostorozó élő lelkiismerete.
Nem ő hozta létre, de azt felismerhette, hogy a Momentumnál jobb ellenzéket keresve sem találhatna. Elemi érdeke, hogy a Momentum bemenjen a parlamentbe. Legitimálja, ismerje el a rendszerét, és vigye magával azokat, akik eddig a rendszeren kívül voltak. Neki az egy főnyeremény, ha a Momentum a legnagyobb ellenzéki párt. Helyette kivégzi az MSZP-t, a DK-t, a Párbeszédet, az Együtt-et. De leginkább az MSZP-t, amelynek szilárd bázisa van.
Sőt, a Momentum a Fidesznél is rosszabb, mert még azt a keveset is megsemmisítené a demokratikus Magyarországból, amit ez utóbbi meghagyott.
Csepeli György volt SZDSZ-es államtitkár, a honi balliberális értelmiség ideáltipikus reprezentánsa szerint, aki ma nemzettudatról beszél, holnap már fajt fog emlegetni. Hát igen. Ráadásul a Momentum egészséges nemzettudatot emlegetett. Kinek ne jutna eszébe erről az egészséges nemzettest, amiből ki kell vágni a megmételyező férgesét, akik tuggyukkik? Már csak az élettér említése hiányzik, és a balliberális értelmiség máris egyik szemét az összepakolt bőröndjein tartja, mielőtt a Momentum elindítja a vagonokat.
Egy barátom írja a minap, hogy a facebookon liberáliséknál nagyban megy Fekete-Győr savazása, mondván, semmi társadalmi program, helyette hagyományos értékek, mint család meg gyerek, ami nettó fasizmus, ugyebár.
Olvasva a néhai SZDSZ morzsalékainak a véleményeit, az embernek egyre inkább az a rettenetes érzése támad, hogy a Momentum egy új szélsőjobboldali párt, ami a Jobbik üresen maradt helyét célozza meg, mióta Vona középre húzta pártját a cukisággal meg a hanukával.
De komolyra fordítva a szót. Ezek a dumák roppant ismerősek. Ugyanez fogadta az LMP-t anno. Az LMP-t a Fidesz találta ki álellenzékként, de egyúttal az LMP az új SZDSZ, nackók és zsidók, attól függ, honnan nézzük. És ugyanez a szép szimmetria jellemzi a szekértáborosdit nem kedvelő autonómabb személyiségek mocskolásait is. Sólyom Lászlót például köpködték jobbról és balról, mint hazaáruló zsidót és mint fideszbérenc fasisztát. (Na jó, azért a balliboldal értelmesebbjei inkább nyitottak az ilyen kezdemények és személyek iránt, mint a jobboldali zárt gettó.)
A gyűlölet és a vakhit inkább a két szekértábor keménymagvát alkotó tapsoló-felvonuló-verekedő-gyalázkodó lumpenproletár és nyugdíjas kommandókat jellemzi. Ők terjesztik szerte az országban azt a járványt, amit a hivatásos árokásók rájuk ragasztanak, mint szellemi immunrendszerrel nemigen rendelkező közegre, aztán az egész terjed tovább a szavazókhoz.
Az „értelmiségi” holdudvarokat nem a vakhit motiválja a professzionális fröcsögésben, hanem a jól felfogott érdek. Mert a jelenlegi jobb-bal kettősséggel szakító, valami mást, újat, illetve a régiből a jó dolgokat szintetizálni akaró kezdeményeknél nincs veszélyesebb. Főleg ha azt fiatalok csinálják.
Ugyanis ők nem az egyik táborból ugatnak a másik felé, hanem magát a szisztémát veszélyeztetik. Mi ez a szisztéma? Az, amit kétosztatú politizálásnak neveznek. Hogy a balliberális oldal sose lesz meg fasisztaveszély nélkül, ahogyan a jobboldal se kommunistaveszély nélkül. Egymásból táplálkoznak, és nem is igazán ideológiailag, mert az ideológia inkább csak máz, amit maguk se vesznek komolyan. A lényeg, hogy a másik disznóságai állandó hivatkozási alap lehessen a saját disznóságok jogosultságára.
Kérdezzen meg bárki a négyes metróról vagy a vecsési számlagyárról, vagy a spontán privatizáció gazemberségeiről egy balliberális törzsszavazót. A válasz borítékoltan az lesz, hogy Orbánék mennyit lopnak, hogy Tiborcz meg Mészáros Lőrinc, Andy Vajna kaszinói, meg Rogán helikoptere. Ugyanígy kérdezzen meg egy fideszes békemenetest bárki ez utóbbiakról. A válasz garantáltan az előbbi példák dühödt felsorolása lesz: a „kommunisták” szétlopták az nemzeti vagyont, Simon és Zuschlag, vecsési számlagyár, de leginkább a négyes metró, mert az most a sláger. És persze jön a felháborodott relativizálás: hogy is lehet a miénket egyáltalán összehasonlítani az övékével akár nagyságban, akár törvénytelenségben?
Nem maga a lopás és a törvénytelenség a lényeg, hanem hogy a másik mennyit és hogyan lopott és gazemberkedett, és ez igazolja, legitimálja, hogy a mi táborunk mennyit és hogyan lop és gazemberkedik.
Lényegében nálunk mindenki feljogosítva érzi magát, hogy amikor hatalomra kerül, bármit megtehessen, mert hát tessék, mit csinált a másik oldal. Ha megfigyeljük, egy kormányváltás után pár harmadrendű balektól eltekintve soha nem az előző disznóságok tényleges számonkérése zajlik, mert akkor a saját disznóságok is veszélybe kerülnének az újabb váltás esetén.
Úgy kellenek egymás bűnei, hibái, szélsőségesei, korrupciós ügyei, mint a falat kenyér. Ezért veszélyesebbek a rendhagyók, a szisztémán kívüliek, mint a másik oldal.
Ha a Momentumból tényleg párt lesz, és ne adjisten, lesz is benne kraft, jön majd a szöveg, hogy aki rájuk szavaz, az a Fideszre szavaz, ellenoldalról meg, hogy aki a Momentumra szavaz, az egy új SZDSZ-re szavaz, netán az MSZP-re szavaz. Ennek a mantrának csak részben az a funkciója, hogy elhiteltelenítse az új erőt azzal, hogy kapásból besorolja az ellenség táborába, és ezzel elriassza a saját szavazótábor ingadozó tagjait. Az igazi cél, hogy kiiktassanak minden olyan alternatívát, ami megzavarja a disznóságokban egységes régi politikai osztály édes kettősét.
Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a szavazók az érdekeiket nézik ebben az országban. Ha az érdekeiket néznék, már réges-rég a sztrájkok és tüntetések országa lennénk. A mi szavazóink érzelmi alapon szavaznak és nem az érdekeik alapján. Ám ezt az érzelmi alapot nem az ideológiai elfogultság adja – ez a másik nagy tévedés -, nem a történelmi sérelmek, Trianon, világháború, ’56, meg a többi (kivéve pár kisebb érzékeny társadalmi csoportot), hanem a focidrukker-lelkület. A politika itt egy végtelenségig tartó nagy Fradi–Dózsa/MTK meccs, a szavazók pedig politikai focidrukkerek, akik ennek megfelelően gondolkodnak és viselkednek.
Mert ez egy meccs. Az országban gombamód kinövő stadionok ennek a kultúrának a metaforái, és végső soron a társadalmi valóságot ábrázolják.
A szavazó tehát, akinek semmi nem jut a rabolt javakból, a meccsel legalább elszórakozik, és bünteti, aki ettől az élvezetétől meg akarja fosztani. Ezért nem életképes itt olyan csapat, ami megbontaná a szekértáborokat.
Úgyhogy ha a Momentum ambiciózus ifjoncai politikai karriert akarnak csinálni, jobban teszik, ha máris odaállnak valamelyik oldalra, és akkor előbb-utóbb lehet belőlük egy újabb Mesterházy vagy Tóbiás.
Vagy ha ügyesebbek, Szíjjártó vagy Rogán.
