Mindenkinek mást jelent a Mindenki, ezért hagynám is a komoly kritikát, a társadalmi, politikai áthallásokat, Donald Trump és Orbán Viktor mellékhatását.
Csak idevetném, hogy a Vígszínházban ötödik osztályos gyerekek állva tapsolták vissza A Pál utcai fiúk szereplőit. Az „Éljen a grund!” máig kivehetetlen náluk a CD-lejátszóból. Imádták Nemecseket, egy kislány komolyan szerelmes is lett belé.
Gyáva volt, de legyőzte a félelmét.
Utána meg jött a „Bodzavirág” és ugyanazok az ötödikesek azt mondták, ők ezt azért nem tudnák, mernék megtenni. Azt is bevallották, sokszor nemhogy egymásért, magukért sem tudnak kiállni, amikor
a hülyék kötözködnek velük.
Náluk általában az erőszakosabbak győznek.
Az ötödikeseknek nemcsak a gonosz karvezető tűnt fel, hanem az is, hogy a gyerekek bosszúja sem volt kevésbé kegyetlen. Elegánsabbnak tartották volna a verseny előtt szólni, mert nem minden győzelem. Ezt meg egyáltalán nem az olimpia miatt mondták. A tornatanártól hallották.
