Ez nem azt jelenti, hogy nem győz országgyűlési választásokon, hanem azt: úgy elgyávult, hogy nem mer többé meccset játszani. Most különösen mulattató ez a politikai magatartás: nemcsak azért, mert amúgy úgy halljuk, a miniszterelnök a komplett világot legyőzi, Soros Györgytől globális migrációs válságig, várólistától Brüsszelig, hanem mert éppen a földkerekség legnagyobb sportvetélkedőjét akarták idehozni. Márpedig a sportpályákon versenyezni, küzdeni szoktak. Ez már nem megy a Fidesznek, Orbán Viktor például egészen elfelejtette, hogy a futball az a játék, amelyet két csapat játszik és mindkettő rúghat gólt.
Sportnemzeti konzultáció
Az olimpia témája olyan volt, amiért érdemes lett volna felmennie a pályára a Fidesznek. A miniszterelnök elkötelezett sportrajongó, a kormány irdatlan állami pénzt fektet a sportinfrastruktúra-fejlesztésbe, felfoghatatlan mértékű támogatásokkal segíti a rendszert. Mindenki úgy tudja idehaza: a kormánynál első a Felcsút, második a sport.
Ennek ellenére nem volt annyi bátorságuk, hogy beleálljanak a történetbe. Nem azután nem volt, hogy a Momentum Mozgalom összegyűjtötte a 266 ezer aláírást, hanem egyetlen pillanatig sem volt.
Amióta ugyanis az olimpiai pályázat ügye napirenden van, semmilyen formában nem törekedtek arra, hogy meggyőzzék a politikai közösséget arról:
A Fürjes Balázs vezette Budapest 2024 szánalmas munkássága méltó módon egészítette ki a Fidesz érvek nélküli kell és kész munkacímű kommunikációs stratégiáját. Az olimpiai cég a közérdekű adatokat titkolta, volt, hogy 110 ezer forintot kért egy A4-es lapnyi nyilvánvalóan közérdekű adatért, osztogatta a Fidesz-közeli vállalkozásoknak a közpénzt, és soha nem mert vitatkozni. El tudjuk gondolni, hogy mennyire lett volna életszerű a londoni olimpia előtt, hogy Sebastian Coe, a londoni ötkarikás pályázat kétszeres olimpiai bajnok vezetője csak párthírlevelekben hajlandó megszólalni a számára legfontosabb ügyről, a játékokról? Hogy nem mer interjút adni, vitatkozni?
Persze ezért a gyávaságáért drágán megfizetett a Budapest 2024, amelyet pont ezért még el kell számoltatnia a Momentumnak. Ki kell derülnie, hogy mire szórta el a tízmilliárdokat a szervezet úgy, hogy működése idején csak csökkent a pályázat támogatottsága.
Mentségükre legyen mondva, Orbán Viktorban sem volt több merészség és egyenesség. A miniszterelnök még a hajrában is bemutatta, mit gondol Magyarországról és a történet szereplőiről. Szilágyi Áron, a következetesen és szimpatikusan nyilatkozó, az olimpia ügyét mindvégig támogató kardvívó bajnok a Corvinus Egyetemen még előadást tartott, mit sem sejtve arról, hogy a pályázat közben éppen elhalálozik. Még megalázóbb Fürjes helyzete: a pályázat vezetője végre vitát vállalt a fórumon, érvelt a játékok mellett, miközben első emberként sejtése sem volt róla, hogy éppen kivégzik Budapest olimpiai pályázatát, ott hallotta a hírt, vita közben.
Orbán visszavonul
Ahol másik csapat is van a pályán, ott ő már nem játszik. Sorolhatnánk a példákat az internetadótól a vasárnapi boltzár ügyéig, meggyőzésre nincs kísérlet, ha nem megy erőből, kiszáll.
Pedig ezt a népszavazást megnyerhették volna. A pályázat támogatóinak száma kisebb, mint az ellenzőké, ám a meccs ikszes. Ha felvonultak volna a magyar sport hősei, a kormány szokásának megfelelően milliárdokért kampányolni kezd, ha a támogatók végre merészeltek volna vitába szállni, érvelni, meggyőzni a kétkedőket, szerezhettek volna többséget.
Ennek nem is 2024 szempontjából lett volna jelentősége. Hiszen a NOB úgysem adja olyan városnak a rendezési jogot, ahol ekkora a megosztottság. Ám a sikeres referendum megteremtette volna a folytatás feltételeket: a magyar főváros készülhetett volna 2028-ra. Ha nyernek a támogatók, az olimpiai cég folytathatta volna működését, újabb négy évet kapott volna a polgárok meggyőzésére. Közben elkezdhették volna az olimpiai városfejlesztési koncepció megvalósítását, így bizonyítva, hogy képesek kordában tartani a költségeket, az átalakulások valóban élhetőbbé teszik a várost, az eltérő politikai érdekek nem szedik szét a stratégiát, a klientúra nem visz el minden forint közpénzt és így tovább. Ám ez nem történt meg.
Álomországimázs
Mert a politikai kockázat minimalizálása, a Fidesz arcvesztésének megelőzése érdekében inkább eldobtak mindent. Méghozzá úgy, hogy egy közleményben tudatták: vége van. Pedig eddig úgy tudtuk, ez egy nemzeti ügy, közös álom. Annyira, hogy egy szöveg maradt utána. És az a közlemény, a néma Orbán, a gyáva menekülés, az olimpiai álom ellopása tűpontosan mutatta, mennyire becsülik a nemzeti ügyeket, közös álmainkat.
Azaz a hazánkat.
