Tompa: Magyarország erőlködik

Annak, hogy folyamatosan ment a tévé az ünnepek alatt, világított, mint az állólámpa, volt egy tragikus következménye. Az ember ezredszer hallja ugyanazt a reklámot, ami megeszi a lelket.

A honi tévéreklámok amúgy is pusztítóak, mint egy stroke, a hasmenés, vizeletcsepegés, fülzsír és a takony körül forognak, Magyarország váladékozik, de még mindig friss dolognak tűnnek a kormányzati propagandához képest, melyekben súlyos beszéd- és kifejezési nehézségekkel küzdő civilek magasztalják a mi szebb jövőnket.

Aulikus civilekről van szó, a kormányzati reklámokban jól megválogatják, kit szerepeltessenek, nem fogunk mindenféle liberális pofákat mutogatni.

A korrupció csak duma, minden nap hálát adok, hogy ebben a virágzó országban élhetek, mondja a vidéki rokon, aktív kereszténydemokrata, hogy működik ez?

Nyilván egyrészt nem hiszi el a kritikát, nem is ismeri, hisz csak az állami médiát követi, ami, mondja egy partiumi barátom, tisztára, mint Ceausescu: ömlenek a jó hírek, egy szó sem esik a problémákról. És már mindenhonnan a hurráoptimista kormánypropaganda dől:

a nemzet kéjgázszerelője felvásárolta a vidéki lapok zömét és bódító örömhírekkel pukizza tele a kiberteret.

A jobbra szavazó, aki a kommentek tanúsága szerint bármikor kapható lenne egy jó kis pogromra, nem ismeri és nem hiszi tehát, ha valami kritikait hall, ésvagy a sorosbérenceknek tulajdonítja azt, akik hazudnak és hazát árulnak, és beveszi a kerekké fogalmazott mitológiát a libsikről, stb., és a tudatos hazugságokat. Mire büszkék magyar ún. kereszténydemokraták egy-egy migránsozás és zsidózás között? Hát pl a főminiszter szövegére, aki szerint „most ők (a nyugatiak, az európaiak) sikertelenek, az ő számaik rosszak, a mieink meg jók, aminek az az oka, hogy mi másképp csináljuk, mint ők. És nem akarják beismerni, hogy ahogy mi csináljuk, az észszerűbb”.

Néhány szám, mert a számok makacs dolgok.

A mi jó számaink úgy néznek ki, hogy  míg 2001-ben még a 29. helyen álltunk a világ legversenyképesebb országainak rangsorában, ma be kell érnünk a 69. pozícióval, így lettünk elsőből utolsók a volt szocialista országok között (Chikán A.)

2008-ban a magyar GDP 157 milliárd dollár volt, 2016-ban csak 139 milliárd.

Magyarország nettó FDI-állománya (a külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi befektetés állományának különbsége) 2008 eleje és 2016 közepe között jelentősen, 7,5 milliárd euróval – a GDP arányában 10 százalékponttal – csökkent, amiben a nem pénzügyi szektor 4,5, a pénzügyi szektor pedig 3 milliárd euróval részesedett. (Oblath Gábor). Euróban mérve – nemzetgazdasági szinten 14, a nem pénzügyi szektorban 10, a pénzügyi szektorban pedig 60 (!) százalékkal csökkent a nettó FDI-állomány.

A teljes lakosság 23 százaléka súlyos anyagi nélkülözésre kényszerül, ami a visegrádi országok között a legrosszabb arány.

A KSH “Jövedelem-eloszlás, szegénység (2003-2015)”statisztikája szerint 2010-ben a szegénységi ráta 12,3 százalék volt, 2015-ben viszont már 14,9 százalék. Eközben már a visegrádi országokban is sokkal jobb a helyzet: a lengyeleknél a népesség 8,1 százaléka érintett a súlyos depriváltságban, a cseheknél 5,2 százalék, a szlovákoknál 9,9 százalék (2014). (Magyar kerdem megoldás: a statisztikai hivatal múlt nyáron közölte, hogy beszünteti eddigi létminimum-számítási módszerét).

Nem csoda, hogy (a Randstad kutatása szerint) a magyarok fele hagyná el az országot, ha találna jó állást külföldön, a 34 év alatti férfiaknak 79 százaléka gondolkodás nélkül menne külföldre, ha felkínálnának neki egy jó lehetőséget.

Konkrétan 2013-hoz képest 2050-re a teljes lakosság 5,5%-kal, a munkaképes korú lakosság pedig jóval nagyobb mértékben, 19%-al fog csökkenni.

Magyarország, hiába erőlködik, tartósan lassabban növekszik, mint a lengyelek vagy a szlovákok, a magyar gazdaság teljesítménye nem elég a felzárkózáshoz, a jelenlegi potenciális növekedési ütemünk csak az alacsonyabb fejlettségi szint konzerválásához, rosszabb esetben folytatódó, lassú leszakadáshoz elég.

De sebaj, nekünk így is jó, a kutatások szerint Magyarországra leginkább az jellemző, hogy nem fontos a szabadság, az érdekérvényesítés és az önállóság, nincs tolerancia a mássággal szemben és nincs közbizalom sem (World Values Survey). Mindegy, a dolog magától megoldódik: a népesség fogyásának mostani ütemében 500 év sem kell hozzá, és kihal a magyarság, oszt jó napot.