A bartender pours a glass of craft beer from a draft beer tap inside the Bakusyu Club Popeye bar in the Ryogoku neighborhood of Tokyo, Japan, on Friday, May 1, 2015. Craft beer is gaining popularity in Japan, much like it has in the U.S. and Europe. The four beverage giants -- Asahi Group Holdings Ltd., Kirin Holdings Co., Suntory Holdings Ltd. and Sapporo Holdings Ltd. -- are experimenting with alternative brews too as they face a slide in consumption. Photographer: Kiyoshi Ota/Bloomberg via Getty Images
Poszt ITT

Itt ihatunk tíz forintért egy korsó sört

Gerlóczy Márton
Gerlóczy Márton

író, publicista. 2016. 12. 12. 14:05

"Hagytam, hogy finoman lobogjon a tűz abban a kis kályhában, ahová begyújtottak a mellkasomban." Gerlóczy jelenti Japánból.
Korábban a témában:

Az idősebbek még ismerik az érzést, hogy milyen tíz forintot fizetni egy korsó sörért. Gyakran hallani, hogy azt mondják: az én időmben tíz forint volt egy korsó sör, írd és mondd: tíz forint. Amami Oshimán, Naze belvárosában, egy idős házaspár kis kocsmájában ez ma is lehetséges. Az aprócska város elzártságával, szerencsétlenségével, az őt körülvevő vidék festőiségéhez méltatlan csúnyaságával leginkább Csíkszeredára emlékeztet.

Lakóinak kedvessége és vendégszeretete európai fogalmakkal leírhatatlan, a hatás nehezen kezelhető, nem is sikerült kezelnem, inkább hagytam, hogy finoman lobogjon a tűz abban a kis kályhában, ahová begyújtottak a mellkasomban. Mielőtt nagyon elérzékenyülnénk e szívszorító szavak hallatán, térjünk vissza a tíz forintos sörre.

Este 9 körül hazafelé tartottam az étteremből, ahol Kazuyával, egy 58 éves villanyszerelővel volt találkozóm, akit az étteremben ekkor már egy napja mindenki így szólított: iszákos. A szakács nézte meg a telefonján előző este, hogyan mondják magyarul, hogy iszákos, és ugyan először csak engem akart lenyűgözni a frissen szerzett tudással, de felettébb valószínű, hogy Kazuyát mostantól élete végééig így hívják majd Nazéban, mert ilyen felszabadult kárörömöt, mint amit a személyzet átélt e szó ismételgetésekor ritkán látni emberek között. Elbúcsúztam a már szinte teljesen üres, kilenc deciliteres sócsús üvege fölött dülöngélő Kazuyától, és hazafelé menet benéztem egy utolsó sörre az idős házaspárhoz, ahol szintén jártam előző este. Meghallgattam egy karaoke duettjüket és hosszú beszámolójukat valamiről, amiből japán nyelvismeretem hiányában egy mukkot sem értettem, aztán jeleztem, hogy fizetnék.

A jobb farzsebembe nyúltam, ahol az aprót tartom, hogy leszámoljam a 350 jent. Ahogy számolgattam, egyszer csak a kezembe akadt egy tízforintos. Tessék, mondtam magyarul, mert Nazéban rájöttem, hogy felesleges angolul beszélnem, úgysem értik, inkább a magyaromat ne értsék, tessék, mondtam, ajándék.

Áááááá, hángerííí, mondta az asszony, hángeríí, áááááá, mondta a férj, majd visszaadták a háromszázötven jenemet, hiába erősködtem, hogy ez nincs rendjén, el kellett tennem a pénzt. Így történt, hogy Amami Oshimán, Naze városában tíz magyar forintért vásároltam egy korsó sört. Az én időmben.

 

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.