Poszt ITT

Gerlóczy: Okinawa rejtett szépségei

Na, megyünk a kocsmádba, kérdeztem, mire Hitoshi azt felelte: nem. Gerlóczy Japánból jelenti.

Nagy szeretettel gondolok vissza nahai szállásadómra, Hitoshira. A három közösen eltöltött nap egy életre összekovácsolt minket. Ritkán kerül egymáshoz ennyire közel két ember. Hitoshi azt írta magáról, hogy szereti a curryt, a rock zenét és a sört. Azt is írta, hogy jó lenne, ha együtt fedeznénk fel Okinawa rejtett szépségeit, majd azzal zárta bemutatkozó levelét: let’s drink together! Izgatottan vártam a találkozást, és nem is kellett csalódnom. Hitoshi ott várt az ajtóban, ahogy megbeszéltük és amikor a huszonnégy órás út után felsóhajtottam, hogy végre, megérkeztem, ő azt felelte: yes. Gyorsan zuhanyoztam egyet, átöltöztem és a sok repüléstől szédelegve, de lelkesen megálltam Hitoshi előtt. Na, megyünk a kocsmádba, kérdeztem, mire Hitoshi azt felelte: nem. Miután ilyen jól elbeszélgettünk, körülnéztem a városban, amikor pedig visszatértem, mondtam Hitoshinak, hogy láttam a kocsmáját, láttam, hogy 9-kor nyit és 4-kor zár, de ma nem megyek le, majd inkább holnap, mert álmos vagyok, aludnom kell. Hitoshi az asztalnál, a számítógépénél ült törökülésben, fel sem nézett, csak annyit mondott: ok. Másnap aztán még komolyabban belecsaptunk a lecsóba. Hitoshit a telefonja, a Nessun dorma ébresztette 7 körül. Korán elment, este pedig korán feküdt, nem ment dolgozni, mert keddenként szünnapot tartott. Mindezt természetesen meg is beszéltük. Hitoshi, mondtam, ma aztán biztosan megnézem a bárodat. Keddenként zárva vagyok, felelte, aztán elment aludni. Az utolsó estére hagytuk tehát a legnagyobb elhajlást. Felvettem a hawaii ingemet, egy Hawaii-on gyártott inget, amit Pearl Harbor megtámadásának 75. évfordulóján vásároltam egy okinawai turkálóban, és elindultam a kocsmába. Nyitva volt. Szevasz, Hitoshi, mondtam és felugrottam a bárszékre egy fiatalember mellé. Hitoshi motyogott valamit japánul és elment a sarokba. Na, kiáltottam utána, let’s drink together, kérek szépen egy sört, mire Hitoshi mosogatni kezdett, poharakat törölgetett, de sört azt nem adott, csak amikor már a mellettem ülő fiatalember is arra kérte. Azok után, hogy ilyen átkozottul jól elsörözgettünk, elképzelni sem tudom, milyen lett volna, ha Okinawa rejtett szépségeit is együtt fedezzük fel.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik