Torn jeans
Poszt ITT

Szakadt nadrágok és szabad emberek

Zsolt Péter
Zsolt Péter

szociológus. 2016. 05. 23. 13:20

Nehéz megállni, hogy az ember ne írjon néha komoly dolgokról is, ezért aztán szót kell ejtenünk a térdnél kivágott nadrágokról. Adunk egy tippet divattervezőknek is, aztán, majd ha a tudományunkkal gazdaggá tudjuk tenni őket, kérjük, ne feledkezzenek meg rólunk.

Nem tudom, Önöket nem zavarja, nem bosszantja? És ne tessék azt mondani, hogy az idősebb generációt sosem értik a fiatalokat, ha pedig a tinédzsereknek nem sikerülne felbosszantania az öregeket, nem is volnának életképesek. Ez a helyzet nem olyan, mint a hosszú haj vagy a kopaszság, mint a farmer, a mini szoknya vagy a különböző extrém cipők, tetoválások, satöbbi.

A fiatalok polgárpukkasztásában a túlzottan merész szexualitás vagy a formákkal való kísérletezgetések egyik sem pusztán csak szándékos rongálás.

Engem az bosszant, hogy itt valaminek a tönkretételéről van szó. Funkcionális és minőségi tönkretételéről. Ha Önnek, kedves olvasóm kiszakad a ruhája, akkor azt fájó szívvel kidobja, de nem akkor, ha 25 év alatti, és pont a térdénél, mert akkor azzal semmi gond sincs, sőt, az a menő.

Találunk azért szándékos rongálást másutt is, de – mint említettem – ezek nem öncélúak. Egy régi példa a sebejtés az arcon. Ez attól vált divattá, hogy a párbajban sebesültek vonzókká váltak és ezt lehetett utánozni úgy, hogy magukat vágták meg. Érthető. Mások kiverik a saját fogaikat, de ott valamiért ezt tartják esztétikusnak. Néhány szubkultúrának a lényegéhez tartozik a test gyötrése (például: pánk), mert így kívánnak tiltakozni az élet hiábavalósága ellen, de mutatnak helyette egy másikat.

Viszont milyen egzisztenciális üzenetet hordoz egy térdnél kivágott nadrág?

És még példa: a koptatott farmerokra is mondhatjuk, hogy azokat szándékosan tették tönkre, de nem igaz, azok minősége megmaradt, csak épp úgy néztek ki, mintha már használtak lettek volna. Külön rafinéria az, ahogy a minőséget összekombinálták a látszat-elhasználtsággal, ezáltal azt a hatást keltve, hogy farmer és gazdája régóta összenőtt. És esztétikailag sem néz ki rosszul… Amúgy a klasszikus farmermárkák közül a legállhatatosabbak nem követték a koptatott divatot sem.

Legyen tartásunk, ne szaggassuk meg térdnél mi sem a legújabb nadrágunk!

Egyes autók nem akarnak fényesen csillogni és próbálgatják a mattos festést. Még az is elképzelhető, hogy lyukakat festenek rá meg rozsdát, de hogy szándékosan tönkretegyék, összekarcolják a karosszériát és hagyják elrozsdásodni, az kizárt.

Márpedig a szembejövő térdnél elszaggatott nadrágokkal ez van. Ha alaposabban megfigyelik, viselőik egyáltalán nem topisak és nem ápolatlanok, nem rossz minőségű az anyag. Sokaknál minden makulátlan, ezt leszámítva.

Hogy ez a divat honnan származik? Egy vonzó sráctól, aki elesett a biciklijével és nem érdekelte a kiszakadt nadrágja, és ezt utánozták volna le, talán. De még egy szubkultúrát se tudunk felmutatni, amely mondjuk agresszív lett volna és abból megszelídülve kommerszesedett. Márpedig egy folyamatos szelídülés végbemegy, ahogy a minta terjed, amikor már nem csak egy korosztálynál, de többnél is látjuk, amikor már nem mind a két lábon, csak az egyiken szaggat valaki, vagy bosszantja, hogy le akar esni az alsó lábszáráról, és kicsit visszavarrja.

A minta tömeges elterjedése miatt egyre kevésbé szembetűnő a jelenség, már nem a szakadást látják – én sajnos még mindig –, csak annyit, hogy a szembejövő térde kilátszik. Ezt aztán éppúgy megszokjuk, mint a vállpántos ruhákat vagy a haspólót vagy a csípőnadrágot. (A lecsúszott ülepű nadrágnál a fiúk fenekében kellett „gyönyörködnünk”.)

Még nagyobb mázlink van, ha be tudtunk állni a sorba egy saját térdnél szakadt nadrággal, mert akkor nem idegesít minket a divat és eltölthet a valahová tartozás érzése. A divat elég jól csekkolja, hogy valaki képben van-e, vagy elvarázsolt, netán bolond, és nem, tudja mi a módi. Azaz egy ismeretlenről pusztán öltözködése alapján megmondjuk, pszichésen milyen kondícióban lehet.

Man wearing Ripped Jeans
Fotó: Thinkstock

A megszaggatott nadrágnak volt és talán még ma is van üzenete. A munka világában, ahol a nadrágnak védő jellege van, vagy ahol kiszolgáló-fogyasztó kapcsolat áll fenn, vagy ahol egyszerűen csak elvárt egy megjelenés, továbbra sem elfogadható. Nem fogunk ilyen öltözetet látni az Operabálon sem. A rongálás voltaképp azt üzeni, hogy „én nem vagyok a társadalmi struktúra része”, azaz a viselője kívülálló, szabad ember.

A rendőrök, a katonák, a közigazgatásban dolgozók, a banki alkalmazottak, a multiknál dolgozók, nos, ők azok, akik nem szabadok, ellenben aki a nadrágját rongálhatja, az igen.

Ugyanezt az üzenetet másképp is el lehet mondani, és ha valakinek a nadrágja ép, akkor sem feltétlenül azt gondoljuk róla, hogy akkor ő most épp szolgálatban van, de fogadjuk el, hogy a szabadidős státusz megjelenítésének egyre elvártabb módja a szakadt gatya: az utcai divat a tetőpontján. Hamarosan több változás is bekövetkezik, és feltehetjük a kérdést, hogy hogyan tovább. Az egyik, hogy az üzletekben térdnél előre kiszakított nadrágok ára nem lesz több. Eddig is furcsa volt, hiszen házilag mindenki elkészíthette, de a szétterülés lenyomja az árakat. A másik, hogy a vizuális jelzésen lesz a hangsúly, a térd előbukkanásán.

Egy divat megszelídülésénél az eredeti üzenet mindig elhalványul, és a dolog átmegy vizualitásba és praktikusságba. A praktikusság azt igényli, hogy ne essen le a nadrág alsó része, legyen kényelmes, és ne legyen túl nagy a vágás, valamint, hogy mosás során se menjen tönkre, foszoljon tovább.

Ez a mérsékelt rongálás felé mutat.

A láthatóság és megszokás viszont azt igényli, hogy legyen láthatóbb, mert már senki sem veszi másként észre.

Ha tehát én divattervező volnék, akkor most megragadnám a trendek közül a vizuális részt. Egy olyan utcaképet látok magam előtt, ahol a térd mindenkinél látszik, de csak azért, mert az alsó lábszár is takarva van és a comb is. Ezt másképp is el lehet érni mint a rongálással, ráadásul a rongálás már elveszítette eredeti jelentését és nem is rajonganak érte az emberek.

Különösen anyut bosszantja.

Ezen utcaképben az emberek valójában térdnadrágban és hosszú harisnyában járnak úgy, hogy a térdük jól látszódjon. Semmi sem szakadt, minden tökéletes, a minőségben folytatódik a társadalmi különbségek reprezentálásának versenye.

A későbbi lehetőségekre még ne is gondoljunk, hiszen ettől kezdve lehet játszani az anyagokkal, a színekkel, horribile dictu a két rész összekapcsolásával. Mondjuk szép az nem lesz, mert a lábat nyújtani nem tudják a térdzoknis csatolások, ahhoz ezeknek fel kell csúsznia a combig, de ezt a fejlődési utat már egyszer bejártuk, majd bejárjuk megint. Ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk csak az újdonságnál, hogy látszódjon ki a térd.

Ezt a történetet nem csak azért írtam le, mert jelen pillanatban frászban vagyok, hogy amíg én alszom, valaki megszaggatja a nadrágjaimat, vagy mert terelgetni szeretném a divatot. Létezik egy folyton visszatérő elméleti és gyakorlati kérdés, hogy végül is mi a kapcsolat a divatipar és a fogyasztók közt, ki kit irányít, manipulál-e a divatszakma vagy épp követő jellegű?

Ennél a példánál jól látszik, hogy a trendek adnak bizonyos lehetőséget a divatszakma számára, mert korántsem biztos, hogy fenti vízióm – mely egyébként kicsit hasonló képet fest, mint az arisztokraták XVIII. századi térdnadrágja – megszületik. A trendek azonban kínálnak lehetőségeket, melyeket a divatipar aztán továbbvisz és meglovagol. Ha a tervező nem túl nagy ugrást megy előre, akkor teljes a siker, és a legelsők kőgazdaggá válnak. Vagyis a csatokkal még tessenek várni, de a térdnadrág-magasszárú zokni kombináció már tervezhető.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

CANNES, FRANCE - MAY 21:  Nicole Kidman departs after the 'How To Talk To Girls At Parties' screening during the 70th annual Cannes Film Festival at on May 21, 2017 in Cannes, France.  Celebrities, fans and the movie world have descended on Cannes for this year's festival of the screen. For seventy years The Croisette Boulevard has always been the centre of athe place watch the rich and dandy and people from all walks of life to promenade.  (Photo by Christopher Furlong/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.