Poszt ITT vélemény

Pár száz szurkolóért épülnek a szotyizás fellegvárai, ez Orbán gyöngéje

vélemény

Hegylakók árulása
Ki az úr a gazdaságban?
Sándor Zsuzsa: Ez így valóban eszetlen!
Az időuralás mint politikai cselekvés
Még több Kevesebb

Minap hallom egy kormánybarát politikai elemzőtől, hogy Orbán Viktornak, mint minden más földi halandónak van gyengéje, neki történetesen a foci. Ezzel nincs is semmi baj, nekem is ez volt a gyöngém: anyukám sokadik hívogatására hagytam csak abba a házunk előtti gyöpön a focizást, mert ugye, csak még egy cselt, még egy passzot, még egy gólt, aztán megyek vacsorázni, sötétedik.

Így van az ember a gyöngéivel.

Deszk Szegedhez közel eső oldalán, a főút mellett laktunk, a focipálya a Klárafalva felőli oldalán volt, s gondolom, van ma is, hacsak nem kaptak párszáz milliós támogatást egy Maros-parti stadion építéséhez.

Az teljesen rendben van, hogy vannak gyöngéi az embernek. Akhilleusznak a sarka volt a gyöngéje.

A homéroszi mondát megdolgozó későbbi görög és római költők szerint az újszülött Akhilleuszt anyja a Sztüx vizébe mártotta, hogy sebezhetetlenné tegye. A sarkánál azonban, melynél fogva anyja a vízbe merítgette, sebezhető maradt. Mivel Péleusz megakadályozta fia halhatatlanná tételét, Thetisz elhagyta férjét és gyermekét. Azért kapta a gyermek az Akhilleusz nevet, mert szája anyamellet nem érintett.

Megjövendölték, hogy életének virágában Trója előtt hal meg. A trójai háború kitörése alkalmával Odüsszeusz, Phoiniksz és Nesztór magukkal vitték, mert Kalkhasz előre megjósolta, hogy Akhilleusz nélkül Tróját soha nem veszik be. A végét tudjuk: Apollón Parisz képében a sarkán meglőve leterítette. Rátapintottak a gyöngéjére, ahogy mondani szokás.

És most egy kicsit a fociról, és inkább így írom le: A Fociról!

Angliában egyfajta csoda történt: az 1884-ben alapított, kevéske pénzből gazdálkodó, semmi kis csapat, a Leicester City lett a Premier League bajnoka.

Ezt még az a Dávid Ibolya is megtapsolná, aki, mint tudjuk, nem ért a focihoz.

Nem csak ő, sokan mások, ám Ibolya dicséretet érdemel (így, utólag), mert ő kibírta, hogy ha már nem ért a focihoz, nem is akart a közelében bizniszelni, ellentétben azokkal, akik hozzá hasonlóan nem értenek a focihoz, de ahhoz konyítanak valamicskét, hogy hogyan lehet a fociból kimarkolni egy jelentősebb összeget, úgy, hogy támadni és gólt rúgni nem kell érte, csak (ha szükséges) védekezni, minél több nevetséges érvvel.

Angliában, a Premier League-ben, mint tudjuk, fontmilliók röpködnek a levegőben, olyan csapatok játékosaira szórják a pénzt, mint a Chelsea, a Manchester United, a Manchester City vagy az Arsenal, hogy csak a legnagyobbakat és legismertebbeket említsem. No, ezeket a Góliátokat előzte meg a Leicester City, úgy, hogy két fordulóval a bajnokság vége előtt már biztos győztes.
A Leicester focistáinak 54,4 millió font az összértéke, a két Manchesteri csapaté darabonként 400 millió.

A Leicester focistái ez évi fizetése 48,5 millió font volt, a Chelsea játékosai ebben a szezonban 215,6 milliót vághattak zsebre. Epésen jegyzem meg: egyiküké sem közpénzből, TAO-ból, vagy más kideríthetetlen forrásból való. Vegyük olybá: a kis hal megette a nagyhalakat.

Olvasom, a bajnokság kezdetekor a fogadóirodák 5000:1-hez adták a Leicester bajnoki címét, aki akkor, csak úgy, passzióból rátett 1000 fontot, ma megvehet belőle egy kisebb focicsapatot, vagy építtethet egy stadiont a falujának.

Így megy ez Angliában, ilyesmi történik az igazi foci háza táján. Mert az angolok nem csak a focit találták ki, de a foci körüli tisztességet és tisztaságot is. Egy kis pénzből gazdálkodó csapat is nyerhet bajnokságot, ha a kis pénzért nagy focit játszanak a játékosai.

Nálunk meg úgy van, hogy milliárdokat öl bele a kormányfő a kertje végében fölépült Pancho Arénába és az ő agyontámogatott fiaiba, és úgy esnek ki a bajnokságból, hogy a stoplijuk sem éri a gyepszőnyeget.

A Leicester nézőszáma folyamatosan emelkedett, rajongói szaporodtak, szimpatikusak lettek és szerethetőek, egész Anglia értük szorított, tán még az ellenfelek rajongói is, mert várták a csodát: hogy egy kicsi csapat is képes-e.

A mi fedett lelátókkal körbevett, fűtött gyepszőnyeggel zöldellő pénzmosodáinkban pár százan adnak pénzt a szívatáshoz, a szívatásért, értük és miattuk épülnek és szépítkeznek az ország stadionjai, hogy aztán azon kapjuk magunkat, hogy egészen más területen hogyan tűnnek föl a fociból kimosott pénzecskék.

Ezért a pár száz szurkolóért épülnek a szotyizás fellegvárai, összeköpködött VIP-páholyokkal, mert, mint föntebb írtam, a foci a mi kormányzónk gyöngéje. Kíváncsian figyelem, ki lesz, aki Parisz, vagy más képében, vagy akár saját arcát megmutatva egyszer végre eltrafálja a kormányzó gyöngéjének gyöngéit.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik