Érdekes és higgadt diagnózisában Dr Varga Zoltán agykurkász úr hitelesen beszél a Vasárnapi Hírekben arról, hogy az első miniszter úr habitusát nem hagyta érintetlenül az, hogy még kamaszkorában is durván és tettleg bántalmazta a papája. Ami azért nem magánügy, mert ő, mármint az első miniszter úr mesélte el a dolgot a nagy nyilvánosság előtt ügyesssen. Mármost nem lehet eléggé túlbecsülni ám azt, ahogy otthon a családban az emberrel bánnak, ennek a jelentősége sokkal nagyobb, mint az köztudott, a világ egy bot, egyik vége a közösségi bántalmazás és köztörténelmi háború, a másik a családi bántalmazás és privát permanens háború, a bántás, mely történhet szóval ésvagy tettel, és életfogytig tartó sebeket okozhat, erről kevesebbet beszélünk, mert jobban szégyelljük, hogy lelkileg összetörjük (vagy éveken át abuzáljuk) a gyermekeinket, mint ha rendezünk egy kis népirtást.
Ám legalább ilyen fontos a tágabb kontextus, mert az első miniszter ennek a félperiferikus ökológiai fülkének a jellegzetes terméke, a magyar politikai elit ideáltipikus alakja, benne ama géniusz jelenik meg ismét, mely fél a valódi versenytől és megmérettetéstől, miközben a gyors haszon iránti olthatatlan vágyódás gyötri. „A magyar társadalmi értékrend és szellemi fejlődés szívósan, újból meg újból kiütköző egészségtelen vonásai” ütköznek ki rajta, nem történik más, csak a szokásos: a magyar nemzet a döntő pillanatokban (ezúttal az unióhoz való csatlakozás ez a döntő momentum), „nem tudta megtalálni vagy nem tudta hatalomhoz juttatni azokat a vezetőket vagy olyan vezetőket, akik szükségleteit, érdekeit, útját jól kifejezték s jól megtalálták volna” (Bibó: Eltorzult magyar alkat… 1948). És mindez azért sajnálatos, mert egy ennyire pókhálószerű rezsimben meghatározó az egyszemélyi függés és a vezető (vezér…) személyiségjegyei inkább válnak konstituáló erővé, mint egy olyan demokráciában, ahol fékek és egyensúlyok fékezik és egyensúlyozzák az egymástól elválasztott hatalmakat (ismert, hogy ezek felszámolása az első miniszter úr első dolga volt mintegy, és hatalmának koncentrálása a terrorizmus elleni intézkedéscsomaggal és az Államháztartási törvény módosításával most ért a csúcsára mintegy). Igen, az első miniszter fél. Mitől fél? Hát a szabadságtól fél.
