Budapest, 2011. január 10.
Nyilvános illemhely az I. kerületi Palota úton, esti megvilágításban 2011. január 4-én este. Az épülettípust régebben zöld villamosnak is hívták színe és formája miatt.
MTI Fotó: Manek Attila
Poszt ITT

Gerlóczy: Micsoda szerencse!

Gerlóczy Márton
Gerlóczy Márton

író, publicista. 2016. 03. 14. 11:04

Hogy őszinte legyek, befostam. Thaiföldről jelentjük.
Korábban a témában:

Sétálunk a forró országúton, hogy elérjük a fát, amelynek árnyékában stoppolni szoktunk, mikor hazafelé tartunk a vásárlásból. Cigarettáért jöttünk elsősorban, mert elfogyott, és kénytelen voltam kibontani egy ajándékba vásárolt Wondert.

– Te, várjál, baj van.

– Mi?

– Azt hiszem baj van.

– Mi van?

– Hogy őszinte legyek, befostam.

– Na és aztán!

– De nincs rajtam alsónadrág.

– Annál jobb! Folyik?

– Folyik!

– Ne szarj be! Mutasd!

– Nem mutatom! Baj van!

– Várjál, bemegyünk ide az étkezdébe, veszek valamit ebédre, nagyon finom sült hal van itt, addig te meg kimosod a segged.

– Hol van?

– Itt, mindjárt.

– Micsoda szerencse!

Olyan forróság van, hogy nem is érezni a bőrön a fos hőjét, nem tudom megmondani, hogy hol tart, bár a combomnál, mintha csiklandozna valami.

– Menj be, ott van hátul!

– Jó napot kívánok!

– Jó napot!

– Nézd már, tényleg folyik!

– Hol?

– Egész a térdhajlatodig.

– Jól van, hallgass!

Micsoda szerencse! A mosdóban van egy szép nagy tartály, amelyből a vizet merik a vendégek a vécé öblítéséhez. Bezárom az ajtót, kiveszem a zsebemből a két cigit, az öngyújtót, a telefont, a pénztárcát és kézi mosáshoz látok, combomat pedig a vécé mellett található seggmosó berendezéssel mosom le. Micsoda szerencse, hogy ez a rövidnadrág van rajtam. Még Brassóban vásároltam annak idején egy márkaboltban. Könnyen mosható, könnyen szárad, hálós herefogóval van ellátva, így alsónadrág nélkül is hordható. Kicsavarom, felveszem és már megyek is. A zsebébe nyúlok, és megtalálom benne a Wondert. Micsoda szerencse! Kidobom a teli doboz ázott Wondert a kukába, és megyünk stoppolni.

A platón ülünk egy thai paraszttal a a macséták és kókuszdiók és lábosok és kapák és ásók között. A festő nosztalgiázik.

– Képzeld el, egyszer, 1989-ben, amikor visszatértem Magyarországra, a Múzeum körúton sétáltam, és éreztem, hogy mindjárt befosok. Volt ott egy nyilvános vécé, 5 forintba került. Bementem, fizettem, rohantam a vécére, úgy éreztem egy centin múlott, de aztán nem jött semmi. Semmi. Csak egy szerencsétlen fing. Aztán még egy. Hiába erőlködtem, semmi. Kimegyek, mondom a vécés néninek, csókolom, hát mégse kellett, tetszett hallani, gondolom. Azt mondja nem úgy van az. Mondom akkor egyezzünk meg, adjon vissza 3 forintot, azt mondja, nem úgy van az. 5 forintot fizettem két fingért, ahhoz képest te egész olcsón megúsztad.

– Az igaz!

– Micsoda szerencse!

– Az! Te figyelj, szerinted, hogy kell egy ilyen történetet gusztusosan elmesélni?

– Sehogy!

– Hogy mondják az úriemberek, hogy befostam?

– Az úriemberek nem fosnak be.

– El lehet egy ilyet gusztusosan mesélni egyáltalán?

– Biztos, persze. De annak semmi értelme.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Doctor injecting a young child with a vaccination or antibiotic in a small disposable hypodermic syringe, close up of the kids arm and needle.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.