Sokakat felkavart – köztük engem is – az új-zélandi tejgazdaságban rögzített borzalmas videó. Keringett a felvétel a neten, és sajnos sokan átvették azt az általánosító gondolatot is, miszerint ez van a tejiparban: kegyetlenség, elképesztő körülmények, állathullák, kínzás.
Alá kell húzni, hogy nem, nem ez az általános. Ez szerencsére éppen a kivétel. Magyarországon pedig végképp elképzelhetetlen még csak hasonló is. Különösen fontos ezt hangsúlyozni éppen most, mikor a sajtó hangos a „tejesek” panaszaitól, akik december 7-én arra készülnek, hogy demonstratív módon kiöntsék a készleteiket.
Az akcióhoz a szakma több mint ötven százaléka csatlakozott. „Nagyon káros gondolatokat ültet el a vásárlók és a partnerek fejében ez a videó, tőlem is többen megkérdezték, előfordulhat-e ilyesmi a magyar telepeken – mondja az egyik tejgazdaság tulajdonosa –, nem győzöm leszögezni és hangsúlyozni, hogy ez lehetetlen. Volt, aki erre felvetette, hogy látta, amint a gazdaságomban bottal lódítanak egy tehenet. De ez nem kínzás: az állatot ösztökélni kell, irányítani, ezt a fajta terelést nem is érzékeli a marha fájdalomnak. Az elmúlt húsz évben egy esetben történt, hogy egy alkalmazott bántalmazott, ütlegelt egy állatot. Azonnal kirúgtuk. Általánosságban elmondható, hogy bűzlő tetemek, hajigált állatok, beteg borjak egyetlen magyar gazdaságban sem fordulhatnak elő. Már csak a szigorú szabályozások, és a gyakori ellenőrzések miatt sem. A vágóhidak más lapra tartoznak, de ahhoz semmi köze a tejiparnak. Az a húsipar. Egy vágóhídon természetesen leölik az állatot, de az sem mindegy, milyen módszerrel, arra is szigorú szabályok vonatkoznak itthon. Egy beavatatlannak persze az is kegyetlennek tűnhet, de olyat biztosan nem lát, hogy párnapos, élő borjakat dobáljon valaki. Az beteg.”
Általánosságban elmondható, hogy többhetes, bűzlő tetemek, élve hajigált állatok, elhanyagolt, beteg borjak egyetlen magyar gazdaságban sem fordulhatnak elő. Már csak a szigorú állatjóléti szabályozások és a gyakori ellenőrzések miatt sem. Beteg borjak is előfordulhatnak természetesen, de ezeket gyógyítják. És tetemek is vannak, de ezeket is kötelező elszállítani három napon belül.
Egy vidéki állatorvost is megkerestünk, kommentálja a videót. Véleménye szerint az új-zélandi eset mögött az áll, hogy ott van a legtöbb tejelő tehén, ám ezzel együtt ott most a legalacsonyabb a tej felvásárlási ára. Nem veszik át a bikákat hizlalásra, nem kellenek a kutyának se. Nem éri meg tartani őket, mert a marhahús is nagyon alacsony áron fut, a többlet miatt. Ha a fiatal bikaborjaknak lenne jó eladási ára, nem dobálnák őket. Ami értékes, arra vigyáznak. Persze ez nem mentség a lélektelenségre, a beteg vagy gyenge kis borjak dobálására, ócska tárgyként való kezelésére. Ám ilyen itthon nincs.
„Mi éri meg azon, ha leölsz egy 40 kilós borjút!? – kérdezi a tejgazdaság tulajdonosa –, azon alig van hús. Természetesen mi is vágtunk már borjút, de az 100-150 kilós volt. Ahhoz, hogy húst egyél, le kell ölni az állatot, de nem mindegy, milyen módszerrel. Ami a filmben van, az tényleg felkavarja a szakembert. A laikust pedig, aki nem látott közelről tejgazdaságot, végképp. Amúgy nemcsak Új-Zélandon, egész Európában is a nagy bajban van a tejágazat a felvásárlási árak miatt. Idén 75 forintot kaptunk egy kiló tejért nyáron, míg januárban 98-at. Most nyolcvanon áll az ár. Ha nem kapnánk az Uniótól támogatást, nem érné meg termelni. És akkor nekünk is le kéne vágatni az állatainkat.”
A tejet épp ezek miatt a súlyos problémák miatt akarják kiönteni a tehenészetek hetedikén. Mert nincs ára, és a termelő nem tehet semmit, ki van szolgáltatva a felvásárlóknak. „Nem tetszik a 75 forintos kilónkénti ár? Akkor tartsd meg. És kiöntheted – mondja a szakember –, de a tej nem gumilabda, hogy raktáron tartom pár hónapig, hátha valaki megveszi.” A lényeg, hogy az uniós tendenciák diktálnak, mindig van valami ok, amiért alacsony a tej felvásárlási ára.
Egyszer az ukrajnai válság miatt, utána a menekültek miatt, most meg talán azt találják ki, hogy azért, mert jön a télapó. Ha egy kisebb gazdaság mondjuk 100-110 forintot kapna egy liter tejért, akkor tudna például fejőházat fejleszteni 50 millióért. A gazdaságban dolgozók szerint egyszerűen kivéreztetik az ágazatot. Majd ha bezár pár telep és tejhiány lép fel, akkor emelkednek az árak. Ilyen egyszerű.
„A gyengék kihullnak. Akiknek van tartalékuk, azok kibírják 2-3 évig ilyen alacsony tejárakkal. Akiknek nincs, csődöt jelentenek, felszámolják a céget és levágatják a marhákat” – mondja a tejipari dolgozó. „Ez a hullámzás megy a rendszerváltás óta. Ráadásul örök munkaerő-hiányban van az ágazat. Szerinted hány mai fiatal akar traktorozni meg tehenet fejni? 0,000087 százalék.”
Ha nem sikerül a megegyezés a termelők, a kiskereskedelmi láncok és a feldolgozók között, valószínűleg tényleg több üzemnek be kell zárnia. És – mint ahogy már említettük – le kell ölniük az állataikat. De abban biztosak lehetünk, hogy ez nem úgy fog zajlani, mint az említett videóban.
