Poszt ITT

Egy valami működik csak rendesen: a paráztatás

A kormány oldalára kell felmenni, ha az ember jól akarja érezni magát. Csökken a pulzusszám, egyenletesebbé válik a lélegzés, szinte hipnotikus erővel hat rám, ahogy sugallja, minden rendben, főleg a prevenció terén. Nem kell rettegnie az egyszerű polgároknak a betegségektől, hiszen a lényeg a prevención van, és aki igénybe veszi a segítséget – azaz eljár a szűrésekre – azt baj (legalábbis olyan betegségeknél, amik időben felfedezve gyógyíthatóak), nem érheti.

Persze, az lenne a legjobb, ha nem is kellene/lehetne mit felfedezni, ezért is iktatták be a napi testnevelésórákat is. Oké, a legtöbb helyen még akadozik a rendszer, nem lehet zuhanyozni, nincs hely, ügetnek a tanulók a betonon, vagy ilyen-olyan igazolásokkal kiváltják a felét. De ez már nem a kormány baja, ők meghozták a szabályokat, mindenki tartsa be akképp, ahogyan tudja. Mert amúgy kicsit necces helyzetbe kerülhet a jó állampolgár, aki hallgat a szóra, és rendesen elmegy a szűrésekre.

„A szűrőprogramok és a megelőzés különösen nagy hangsúlyt kap az olyan betegségek esetében, mint a méhnyakrák és a vastagbélrák. A daganatos betegségek kockázatának csökkentése, korai felismerése, hatékony kezelése és ennek eredményeképpen több ezer emberélet megmentése az egyik legfontosabb kormányzati feladat” – olvasom.

Ez gyönyörűen hangzik. De hogy is fest a gyakorlatban? Gy. Németh Erzsébet a Facebookon osztotta meg a következő esetet, az ő történetét. Mivel igyekszik egészségtudatosan élni, elment a szűrővizsgálatra, ami háromévente esedékes. A vizsgálat végén közölte vele az asszisztens, hogy majd december végén értesítik. Ha nem jönne értesítés, január végén mehet a leletekért. Nos, innentől akárhogy osztok-szorzok, december vége még három hónap. Tudjuk, hogy három hónap ilyen és hasonló betegség esetén akár végzetes következménnyel is járhat – szépen elterjedhet a daganat, szövődményeket is okozva, ahonnan már nehéz a gyógyulás. Az asszisztens szomorúan hozzáfűzte, nagyon sajnálják, de ez van, kevés az orvos, és a kerületből sokan jöttek el a vizsgálatokra.

Sokan? Mi a sok? Tudjuk, hogy hiába virít valami a plakátokon, az sem feltétlenül hat (láttuk ezt másféle plakátok esetén is), vagy nem úgy hat, ahogyan a kedves plakátoló szeretné. A szűrés amúgy is érzékeny dolog, sokan félnek, sokan inkább az utolsó pillanatig rejtegetik a bajukat, még nyilvánvaló tünetekkel sem mennek el orvoshoz. Szóval el nem tudom elképzelni, mire számítottak, hányan keresik fel vizsgálat céljából az adott helyeket. Mert ha komoly a szándék, arra kellett volna kalkulálni, hogy mindenki elmegy, hiszen mindenkinek jár, és mindenkinek szüksége van a megelőző programokra. Felteszem, egyesekre tényleg hatott a felhívás, de ez sem kritikus tömeg még. És a doktor még ennyi emberhez is kevés.

Érdekes. Úgy hallottam Pécsen, ha valaki mammográfiai időpontot kér, tíz, azaz tíz hónap múlva kap időpontot. Tapintható daganattal már másfél hónap múlva fogadják. Az ok: itt is orvoshiány. Egyszóval az adott időpontig vagy magától meggyógyul a páciens, vagy sem. (Emlékszünk még a nemrég magát megműtő férfire?!) „Tehát, ha a nők figyelnek magukra és elmennek a mammográfiára, akkor sincsenek biztonságban, hiszen lehet, hogy későn kerülnek orvos elé. Miközben a kirakott plakát szerint minden 11. nő érintett a mellrákban, és ha időben észreveszik a bajt, 80%-uk meggyógyulhat!” – kommentált Erzsébet.

Hozzáteszem, én is elmentem szűrésre, akkor minden rendben ment. Viszont amikor visszarendeltek egyéb vizsgálatokra, igencsak akadozott a rendszer. Szerdán közölték, hogy a héten én vagyok az utolsó, akitől vért tudnak venni, mert elfogyott a kémcső. És ez csak egy példa. Aki megteheti, persze nem az állami intézményeket részesíti ilyen esetben sem előnyben, de valljuk be, igen kevesen engedhetik meg maguknak, hogy magánúton szűressenek, ami alsó hangon is – kedvezménnyel, és csak a mammográfiára értve – tizenkétezer forint, és vagy húsz a teljes körű nőgyógyászati szűrés.

Amúgy sok helyütt az intézetekben is kint a papír, hogy aki soron kívül, sürgősen akar eredményt, hol talál fizetős alternatívát. Tehát, aki komolyan veszi a felhívást, választhat: vagy megy a magánszektorba, vagy a teljes véletlenre bízza magát. (Már előrehaladott állapotú rákbeteg barátnőmnek magának kellett fizetnie a ct-t, mert nem volt rá kapacitás. Csaknem százezer forintba került.) Azt hiszem, egy valami működik csak rendesen: a paráztatás, de az száz százalékig. Tudjuk persze, hogy a stressz milyen hatással van a szervezetünkre… Irány megint a kormányoldal! Úgy tűnik, hasznosabb olvasgatni az erős, megnyugtató szavakat az oldalon, és nézegetni a hangzatos plakátokat, mint valóban igénybe venni azokat a szolgáltatásokat, amikért amúgy nem kevés járulékot fizetünk.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik