Hallom a rádióban, aztán olvasom az újságban, ahogy Psota Irén mondta Major Tamásnak a híres és népszerű Lujza és Jenő sorozatban: „Azt írja az újság…”, szóval azt írta az újság, az újság pedig nem akárhonnan szopta ki, amit írt, egyenesen a Kormányzati Információs Központ közleményéből, jelesül:
„Szeretnénk mindenkinek lehetőséget biztosítani arra, hogy elmondja a véleményét. Egyúttal szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a kérdések megválaszolásával részt vettek a konzultációban. Az eddig feldolgozott válaszokból egyértelműen látszik: a magyarok a jelenleginél sokkal szigorúbb bevándorlási szabályozás mellett teszik le a voksukat. A nagy érdeklődés miatt a kormány július 15-ig meghosszabbítja a bevándorlásról szóló konzultációs kérdőívek visszaküldésének határidejét, addig a posta továbbra is díjmentesen kézbesíti a válaszküldeményeket.”
A rádióból azt is megtudtam, hogy eddig egymillió megválaszolt kérdőív érkezett vissza.
Ezt érdemes ízekre szedni. Tipikus.
Ha elhinnénk, ha hihető lenne, akkor is kevés a szétküldött nyolcmillióhoz képest. De: mivel tudjuk, hisz más ügyekben is füllentettek már, maximum a fele hihető, bár én azt is kérdésesnek és kétesnek tartom.
Első mondat:
„Szeretnénk mindenkinek lehetőséget biztosítani arra, hogy elmondja a véleményét.”
Baromság! Egyszer már biztosították a lehetőséget, szétküldték a kérdőíveket, akik eddig nem küldték vissza, okuk volt rá, vagy tojtak rá(juk), ettől kezdve ez már zaklatás. Nógatás! Figyelmeztetés! Ugyan küldjétek már vissza, mert elég égő, hogy a nyolcmillióból csak egy nyolcad küldte vissza. (Ráadásul az sem bizonyítható.)
Fotó: MTI
Második mondat:
„Egyúttal szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a kérdések megválaszolásával részt vettek a konzultációban.”
Ha „mindazoknak”, akkor azoknak is, akik ellenvéleményt fogalmaztak meg, amikor élccel, gyilkos poénokkal, szatirikusan, humorral, vagy kőkemény szövegekkel adtak csattanós válaszokat az egész fejlett világ által kritizált kérdésekre, és velük egyetértve. Ezeket a válaszokat vagy nem köszöni meg a kormány, vagy nem teszi ki az ablakba, kormányablakba kiváltképp.
Harmadik mondat:
„Az eddig feldolgozott válaszokból egyértelműen látszik: a magyarok a jelenleginél sokkal szigorúbb bevándorlási szabályozás mellett teszik le a voksukat.”
Először is, ha a konzultációra nemet mondók véleményét is figyelembe veszik (vették volna, július 15-ig vennék), csöppet sem látszana egyértelműen, hogy a magyarok a jelenleginél sokkal szigorúbb bevándorlási szabályozást szeretnének. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a kormány „magyarok”-nak tekinti mindazokat, azokat is, akik nem a kormány elvárásainak megfelelően töltötték ki a kérdőíveket, illetve azokat is, akik a konzultáció kérdéseinek nyilvánosságra kerülésétől kezdve ítélték el a kérdések sajátos megfogalmazását. Ezen fölül a „magyarok” megnevezés, mint tudjuk, a „mieinket” jelenti, a „mi magyarjainkat”, nem a hazaárulókat, nem „azokat”, nem „a másféléket”, értitek, ugye? (A voksokat pedig nem leteszik a magyarok, de ez már csak aprócska hiba.)
Negyedik mondat:
„A nagy érdeklődés miatt a kormány július 15-ig meghosszabbítja a bevándorlásról szóló konzultációs kérdőívek visszaküldésének határidejét, addig a posta továbbra is díjmentesen kézbesíti a válaszküldeményeket.”
Hazugsággal indul, természetesen, ahogy az első mondatnál is mondtam, szó sincs nagy érdeklődésről, hiszen épp azért kellett (kellett?!) megnyújtani a beküldési határidőt, mert a szétküldött kérdőívek egy nyolcada érkezett vissza, ha egyáltalán. Ezen túl: azok után mi értelme van kérdőíveknek, hogy a dolog elrendeződött, a kormány mindent szabályozott, a kerítést megépítik, a szerbekkel már tárgyaltak és egyeztettek. Ha minden rendben (?) megy, július 15-én már áll a kerítés nagyobbik hányada, semmit sem számít pár ezer hozsannázó kérdőív. (Apróság, de ez is valami: Posta – nagybetűvel! Mégis csak egy intézmény.)
Fotó: Pál Anna Viktória
Tudom, a konzultáció bekerülési költsége a kormánynak semmit sem számít, azon túl, hogy politikai hasznot hoz, végtére ez is valami, pontosabban ez az a valami, amiért megérte kinyomtatniuk és szétpostázniuk. Hogy ez az adófizetők, tehát a mi pénzükből valósult meg? Ne kicsinyeskedjünk, az összes kormánypropaganda abból valósult meg.
Voltak, akik kiszámolták: a konzultáció 1000 millió forintba került az adófizetőknek. Fogadjuk el, hogy ebből egymillió polgár vette komolyan a kérdéseket, és állítólag ki is töltötte és vissza is küldte az íveket. De érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy hétmillió nem töltötte ki és nem küldte vissza. Ez kidobott pénz. Az 1000 millió forintból 875 millió forint semmi hasznot nem hozott. A 125 millió se, hisz a kormány figyelembe sem vette a kitöltött kérdőívek válaszait.
Sőt: abban a 875 millióba kerülő hétmillió polgárban ott vannak, ott voltak azok, akik kritikus véleményükkel szerették volna befolyásolni a kormány szabályozásait, tehát akár hasznos is lehetett volna, de azok véleményére oda sem figyelt a kormány.
Így tehát a teljes 1000 millió kidobott pénz volt, lett, és csak remélnünk lehet, hogy egyszer majd a Kormányzati Információs Központ közleményei között ott szerepel egy egyszerű, közvetlen „bocsi”! Ez lenne a minimum, bár én speciel jobban örülnék egy maximumnak: hogy valaki visszapakolja ezt az 1000 milliót a közös kasszába. Lenne mire költeni, azokról még csak konzultálni sem kellene a „magyarokkal”.
