Helyszín: Tisza, homokos strand.
Jelen vannak: két férfi.
Két férfi térdel a Tiszában. Nem úsznak, nem mocorognak, egy helyben térdelnek a vízben, nyakig. A víz itt a forgó miatt lassabban folyik, a két férfi beszélgetését a sodrás nem zavarhatja meg. Körülöttük gyermekek pancsolnak, anyukák sütkéreznek, fiatalok versenyeznek gyorsaságban, távolságban, szaltókban és sörivásban. A magyar nyár zenitjén járunk.
– Hát ez a rokonom, akiről már beszéltem, három napig lógott ott a tanyán.
– Három nap?
– Igen.
– Milyen évszakban?
– Ilyen, nyár volt, pont ilyen rohadt meleg.
– Az jó, akkor már nyúlik a bőr rendesen.
– Jaja! A koma úgy szedte le, azt mondta, simán átdugott volna rajta egy vascsövet.
– Mi azt szoktuk mondani ilyenkor, hogy kesztyű van rajta.
– Kesztyű?
Egy motorcsónak száguldott el a folyón, a gyerekek berohantak a vízbe, hogy meglovagolják a hullámokat. A két férfi nem mozdult.
– Múltkor volt egy eset, a komának éppen fizetnie kellett volna a lakbért, ment a főbérlő, mert nem vette fel a telefont, és a koma bent feküdt a vízben. Három napja feküdt a vízben, rendesen kiázott, és amikor megpróbálták kihúzni, jött vele a bőre, érted, sutty. Az a kesztyű!
– Úh!
– Ja, ez ilyen.
– Az igaz, hogy böfögnek?
– A halottak?
– Aha!
– Hogyne! Egy kis mami is leböfögött tegnapelőtt, hát, tudod, az van, hogy erjednek bent a dolgok, a máj, ilyesmi, és akkor felböfögi szegény, sajnos el is törtem az állkapcsát, hogy be tudjam csukni a száját, mert azért annak van egy szaga, tudod.
– A rokonomnak is volt.
– Szegény mamit bent találtuk a temetőben, egy sírnál. Kiment a férjéhez, és ott összeesett, puff.
– És ott bent ilyenkor, ebben a melegben azért durva a helyzet, nem?
– Télen se jobb. Most nem is az a gond, hanem nagyon tele vagyunk és teljes a fejetlenség néha. Van a felső polc, ahová a romlandó belső szerveket szoktam pakolni, de ma is tele volt lábakkal, pedig a lábakat nem oda szoktuk tenni. Ott álltam a béllel a kezemben, na mindegy, hagyjuk.
– Mit csináltál vele?
– Elvittem az égetőig. Amúgy is oda került volna, csak hát nem ez a rendje.
Egy csinos anyuka állt meg a két férfihez közel a parton. Egy pillanatra félbeszakadt a társalgás, és a két férfi egymásra mosolygott.
– Láttam a National Discovery-n egy műsort, amiben azt mondták, hogy a koporsó beszakad a föld alatt.
– Naná! Főleg, ha vizes a föld.
– Hát persze!
– De akkor is, ha nem, mindenképpen beszakad, még ott helyben, több mázsa földet hányunk rá, persze, hogy beszakad.
– Meg azt is mondták, hogy darálnak is a hamvasztásnál.
– Nálunk nem darálnak. Olyan van, hogy kicsit szeletelni kell, de többnyire egészben megy be. Aztán másfél-két óra, és megvan. De a csontok nem égnek el.
– Nem?
– Áh!
– És akkor azokkal mi lesz?
– Mi lenne, kuka!
– Iszunk egy sört?
– Ihatunk – mondta a fiatalabb férfi, majd elnézett a strandoló tömeg felé. Hunyorított az erős napfényben. A vidáman fürdőző testeket nézte, a vízből kilógó lábakat, fejeket, karokat.
Aztán ittak egy sört.
