Poszt ITT

Gerlóczy: Állami szolgálat

süllyedő hajó (Array)
süllyedő hajó (Array)

Az állami szolgálat mindenkit megöl, aki oda belép. Mindegy, hogy az állam melyik gazdáját szolgálja valaki, hamisat szolgál.

A napokban a magyar bokszoló süllyedő hajóról beszélt. Hozzátette, nem tudni, hogy valóban süllyed-e a hajó. Az még nem biztos. Pedig egy hajó vagy süllyed, vagy nem süllyed, nincs olyan, hogy talán süllyed, kicsit süllyed. Süllyed, nem süllyed. Ezek vannak. Ahogy a lottónyertes mondta abban a csehszlovák filmben, elnézést, idézet következik: “én se láttam a maga picsáját, mégis tudom, hogy létezik.” A korábbi fölényeskedő hangok helyett megfontolt, bűnbánó, beszari, menekülő, elemző, kételkedő hangokat hallani, a hajó süllyedését – attól függően, hogy hányas szinten rekedt az illető a kabinjában – mindenki másképp dolgozza fel, ahogyan másképp tervezi a menekülést is. Ezek közül természetesen a leggyengébb: ott se voltam. Ezzel még foglalkozni sem érdemes. A folyó a tengerbe ömlik, anyagok, élőlények, találkoznak, ütköznek, és hamar megismerik, megszokják egymást, mert muszáj, mert az élet megy tovább. Nem lesz itt soha elszámoltatás, ahhoz túl kicsi a szarkupac, minden bűnösre jut legalább egy elszámoltatást végző unokatestvér. Olyan is akad, aki igazat mond, aki úgy hazudik, hogy igazat mond. Rossz voltam, rosszak voltunk, ezt nem így kellett volna. Atyám, vétkeztem, a hátsó kertet lopott pénzből kibővítettem, a kertbe lopott pénzből tavacskát, medencét, grillteraszt építettem, a grillteraszon a tolvajokkal lopott pénzből nagyokat lakomáztam, és most úgy néz ki, valamit elrontottam. Megbántad, fiam? Meg nem bántam, csak kicsit félek. Inkább bánd meg! Megbántam. Ugye jobb? Jobb. Meg is gyóntad? Meg. Akkor menj haza, és kérj bocsánatot, aztán ülj ki a kertbe és nézd a tavat, grillezzél sokat, szállj magadba. Ne menj a torkolat közelébe, várd meg míg az ár elvonul. Az ember szíve, mondjuk ki, megszakad. Megszakad. Megszakad. És a többiek? A kis halak? A sok kis ebihal, akik most ide-oda cikáznak a zavaros vízben? Nekik, mint mindig, ez a Thomas Bernhard írásból megismert sajnálat marad:

Állami szolgálat

A Perzsa Öbölben kötöttünk ismeretséget egy német könyvtárossal, akit a német kormány – ahogy ő maga mondja – politikai okokból a Marburg an der Lahn-i egyetemi könyvtárból a Perzsa Öbölben levő városba helyeztetett át. A könytárost, akinek létezéséről Sirazban értesültünk, ahol több hétig éltünk, hogy eme ősi perzsa város lakóinak életmódbeli szokásait tanulmányozzuk, egy sirazi kórházban kerestük fel és elszörnyedtünk az állapotától. A férfi szinte teljesen megbénult és alig-alig tudta megértetni magát. Egy Frankfurtban megjelenő tudományos lapban publikált egy német jogrend elleni cikket, s ezért helyezték át a Perzsa Öbölbe. Először azért törődött bele a ténybe, mert érdekelte a Perzsa Öböl és mert azt hitte, hogy itt tudományos tanulmányoknak szentelheti magát. Ám a Perzsa Öböl klímája, ami valóban gyilkos klíma, roppant rövid idő alatt tönkretette és végső fokon megsemmisítette őt. Legnagyobb hibája az volt, hogy úgynevezett állami szolgálatba lépett, ami rá nézve nem jelentett mást, mint az ő módszeres tönkretételét, először szellemi, végül testi tönkretételét is. Aki állami szolgálatba lép, teljesen mindegy, milyen okból és milyen pozícióba, azt tönkreteszik és megsemmisítik, mondta nekünk. Folyamodványok százait intézte a német kormányhoz, hogy – amint előttünk kifejezte magát – a Perzsa Öböl poklából kihozzák, de mindeme folyamodványai válasz nélkül maradtak. Az az állam, melyet szolgálni akart, ám egyetlen egyszer kritizálni merészelt, tudatosan hajtotta őt a halálba. Nem tudtunk segíteni a könyvtároson. Látogatásunk után négy nappal értesültünk a haláláról. Három hétre rá a német kormány – ahogy arról mi is meggyőződtünk – a Frankfurter Allgemeinen Zeitungban egy gyászjelentést tett közzé, amelyben sajnálatát fejezi ki a könyvtáros halála miatt. Az állami szolgálat mindenkit megöl, aki oda belép. Mindegy, hogy az állam melyik gazdáját szolgálja valaki, hamisat szolgál.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik