Napirenden kell tartanunk a halálbüntetés kérdését, mert szükség van az elrettentésre. Ezt mondta Orbán Viktor a hét elején Pécsett. Szerinte világossá kell tenni a bűnözők előtt, hogy Magyarország nem riad vissza semmitől, ha az állampolgárai védelméről van szó.
A hirtelen felháborodás érthető. A múlt héten brutálisan megölték egy trafik eladóját Kaposváron. Az áldozat egy fiatal nő, akit 22 ezer forint készpénzért szúrtak le.
Rogán Antal szerint is legitim a vita, mert a halálbüntetés eltörléséről nem a magyar nép, hanem az alkotmánybíróság döntött. Ezzel az állítással egy baj van. Nemcsak az alkotmánybíróság, hanem a kormány, és vele a Fidesz is döntött a halálbüntetés eltörléséről. Magyarország új Alaptörvénye az ember elidegeníthetetlen jogának ismeri el az élethez való jogot. Ezt az Alaptörvényt a kormány írta, és a kormány fogadta el 2011-ben.
Szembe menni
De ennél még sokkal korábban ismerte el ugyanezt az Európai Unió. 2000-ben, Nizzában írták alá az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Ez is kimondja, hogy az Európai Unióban nem végzünk ki embereket. Sőt, az Európa Tanács két egyezménye is tiltja a halálbüntetést. A halálbüntetéssel szembeni európai egyetértéstől csak Oroszország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Fehéroroszország és Örményország tér el valamennyire. Teljesen érthető, hogy nemcsak az Európai Parlament elnöke, de például a Guardian is kiakadt Orbán mondatain.
Az előbbi megállapodásokat Magyarország aláírta, ratifikálta, törvénybe foglalta, ugyanúgy, ahogy a saját alkotmányát. Ezekkel valójában nem lehet szembemenni, és nem is valószínű, hogy a kormány tényleg szeretne.
Napirenden tartani
Orbán Viktor nem arról beszélt, hogy vissza kell állítani a halálbüntetést, hanem arról, hogy napirenden kell tartani a kérdést. És napirenden is tartják. A legvalószínűbb, hogy azért, mert a halálbüntetés népszerű téma Magyarországon. Népszerűnek tűnik, legalábbis, pont úgy, mint a bevándorlókkal szembeni indulatok. Orbán Viktor olyan érzelmekkel reagált a kaposvári gyilkosságra, mint a netes újságok kommentelői szoktak.
A halálbüntetés kérdéséről lehet vitatkozni, de nem érdemes, mert nem lehet visszaállítani. A megélhetési bevándorlás pedig nem valódi ügy. Magyarország tranzitország, ide nem letelepedni jönnek a bevándorlók, hanem átutazni a gazdagabb nyugat-, vagy észak-európai országok felé.
Fotó: MTI/EPA/Rajed Kutena
Népszerűnek lenni
A kormány azért találhatott rá ezekre az ügyekre, mert attól függetlenül népszerűek, hogy nincsen mögöttük valódi tartalom. Magyarország az Európai Unióban kifejezetten biztonságos országnak számít, de a biztonságérzettel gondok vannak. Kevésbé érezzük magunkat biztonságban, mint amennyire biztonságban vagyunk. A gazdasági válság pedig a munkabiztonságra volt hatással. Attól is féltjük az állásunkat, aki valójában nem is akarja elvenni.
A bevándorlással szembeni ellenérzéseket egyébként Nyugat-Európa több országában sem igazolnák a tények. Nagy-Britanniában a bevándorlók többet adóznak, mint a helyiek, miközben kevesebbszer betegek, kevesebb terhet raknak az egészségbiztosítási rendszerre. Ráadásul a migránsok jellemzően azokat a munkákat végzik el, amik a natív lakosságnak alsóbbrendűek.
Gyengének lenni
A halálbüntetéssel és a bevándorlókkal kampányolni azért is veszélyes játék, mert a másik oldalon olyanok állnak, akik nem tudják magukat megvédeni. Egy illegális, vagy akár legális bevándorló jogi helyzete is sokkal gyengébb egy magyar állampolgárénál. Az őket támogató civil szervezeteknek messze nincs annyi politikai ereje, mint a magyar kormánynak.
Az indulatból kimondott véleményekkel szemben pedig egy elítélt bűnözőnek is vannak jogai. Ha pedig ezeket a jogokat megsértik, nincs a kezükben semmi, amivel védekezhetnének. Még egy gyilkosnak is vannak jogai. Ha a bíróság elítélte, a gyilkosságért rá kirótt büntetését le kell töltenie. De ennél nem többet. Attól, hogy valaki bűnt követett el, nem foszthatjuk meg minden emberi jogától.
Kevésnek érezni
Érezhetjük úgy, hogy a tényleges életfogytiglan, amit egyébként szintén az Orbán-kormány vezetett be, nem elég büntetés bizonyos bűnökért.
De a halálbüntetéssel több probléma is van. Egyrészt visszafordíthatatlan. Ha valakit elítélnek, az ítéletet végrehajtják, majd nem sokkal később új bizonyítékok kerülnek elő az ügyében, amik igazolják az ártatlanságát, akkor nincs visszaút. Meghal egy ártatlan ember. Nem először fordulna elő, hogy ez történik. Az Egyesült Államokban eddig majdnem negyven esetben bizonyosodott be, hogy valakit hibásan végeztek ki. Csak a DNS-minták kutatásának fejlődése 17 halálraítélt ártatlanságát igazolta.
Elrettenteni
Ráadásul az sem biztos, hogy a halálbüntetésnek tényleg van akkora elrettentő ereje, hogy megérje bevezetni. Az Egyesült Államok szövetségi kormánya 1976-ban vonta vissza a halálbüntetést. Azóta folyamatosan kutatják, van-e elrettentő ereje, és ha igen, mekkora. A Columbia Egyetem kutatása szerint máig nincs pontos eredmény erről. A kutatások nagy része vagy torzít, vagy az eredményeket később ferdítették el.
Egy dolog biztos. A halálbüntetés drágább, mint a tényleges életfogytiglan, pedig az sem olcsó büntetés. Nem csak az elítélteknek, de az adófizetőknek is. Florida államban ítéletenként körülbelül ötmillió dollárral kerül többe egy halálos ítélet, mint egy tényleges életfogytiglan. Ebből a pénzből elképesztően sokat lehetne tenni a bűnmegelőzésért, még akkor is, ha a halálbüntetés miatt tényleg kevesebb a gyilkosság.
