Nehéz helyzetben van az ember, ha egykori évfolyamtársai, barátai újságírói tevékenységéről kell véleményt mondania. Ettől most is tartózkodni fogok, de nem tudok szó nélkül elmenni azon újságírói gyakorlat mellett, hogy a kérdéseket megfogalmazó riporterek egyre inkább „tényállításokat” közölnek, aztán azt várják, hogy ezeket erősítse meg az interjúalanyuk.
Egykori kedves évfolyamtársam, Szemere Katalin Gulyás Mártonnal készített interjújában például a következőket állítja: „Évek óta tapasztalható, hogy a kulturális életben, a színházban kiváltképp, tombol a félelem.” Elsősorban a „tombol” ige rázott meg, ez mérhetetlenül durva túlzás. 1937 májusában érthető volt József Attila Hazám című csodálatos költeményének ez a szakasza: „Retteg a szegénytől a gazdag / s a gazdagtól fél a szegény. / Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény.” De most miről beszél Szemere Katalin? Nyilván vannak, akik féltik, és akár joggal féltik az állásukat, az egzisztenciájukat. De mégis hol tombol a félelem? Egy újságíró pontosan tudja, hogy egy olyan közegben, ahol valóban tombol a félelem, ahol valóban (kulturális) terror van, ott egy interjúban még kérdés formájában sem fogalmazhatnak meg ilyen állításokat.
Annak viszont örülök, hogy Szemere rákérdezett arra, mit is szól Gulyás ahhoz, hogy a Tranzit NKA-ról szóló vitaprogramjából engem mint az NKA operatív irányítóját a nyitott kultúra zártsága jegyében kicenzúráztak. Gulyás sajnálta, hiszen szerinte „A pártpolitikusok nem kikerülhetők, mivel náluk a jogalkotói lehetőség. Ráadásul egy ilyen fórumon a gondolkodásukat talán kicsit befolyásolhatjuk az érveinkkel”. Hozzátenném: ne adj’ Isten az is előfordulhatott volna, hogy én befolyásolom az érveimmel a hallgatóságot, mert ha nem koncepciós eljárások mintájára szervezünk fórumokat, még az is kiderülhet, hogy valóságos szakmai szempontok húzódnak meg egy-egy kormányzati döntés mögött…
S talán a tomboló félelemről is szó eshetett volna, no meg arról, hogy vajon nem az-e a félelemkeltő – vagy egyszerűen csak ízléstelen –, ha valaki szerint egy holokauszt-megemlékezés megzavarása is belefér a politikai érdekérvényesítés eszköztárába.
