Bár az IMF még meg sem érkezett, Magyarország máris hátradőlhet. Egészen biztosak vagyunk benne, hogy Fellegi miniszter távozása egy briliáns terv része – melyre Orbán Viktor mondott áment. A feladatokkal agyonnyomott miniszter felszabadítását ugyanis csak jól lehet kommunikálni a valutaalap felé.
Alakulhat úgy is, hogy a vártnál nagyobb szükségünk van az IMF-re, ezért Giró-Szász szóvivő rezzenéstelen arccal fordul a kamerába, hogy tudassa a világgal: a baj egész embert kíván, abból is a legjobbat (apró magyarázat Matolcsy mellőzésére), ezért megkérdőjelezhetetlen, hogy a kormányfőnek csak egy lehetősége volt, lerázni gazdasági bizalmasáról a miniszteri feladatokat.
Ha viszont úgy változik a pénzügyi helyzet, hogy felülkerekedhet a magyar nemzeti öntudat, akkor Szijjártó Péter pislogás nélkül belesuttoghatja Irina Ivascsenko IMF-képviselő fülébe, hogy Magyarországot annyira nem foglalkoztatja ez a jelentéktelen segítség, hogy egy kiugrott kormánytagot delegál csupán, akihez még miniszteri idejében sem tartoztak pénzügyek. Esetleg jó fociszurkolóként azt is elüvöltheti, hogy „Egyszerűen senkik vagytok hejj, hejj!”
Nevettünk, amikor a Hírcsárda azzal az álhírrel szórakoztatott, hogy az IMF is nímandokat küld tárgyalni, most azonban ráncoljuk a homlokunkat, mert úgy tűnik, a logikát épp felülírja a kapkodás és némi hatalmi harc.
Nem áll távol tőlünk az az értelmezés – kigondolója egy rutinos IMF-tárgyaló, Gyurcsány Ferenc és köre – hogy Fellegi fejlesztési miniszter azért mondott le, mert Orbán Viktor kormányfő nem adott felhatalmazást, hogy a tárgyalásokon gazdaságpolitikai fordulatot jelentsen be.
Bárhogy is lesz, a tények egyelőre azt mutatják, hogy a nemzeti gazdasági magánút a szakadékhoz vezet és a hídpénzért olyanoknál kell könyörögni, akik sem fél fellegikből, sem egész matolcsykból nem kérnek. Vajon az IMF beéri egy Orbánnal?
