Tegnap volt Amerikában a Függetlenség Napja, ami nem csak azét érdekes, mert néhány hónap híján 20 évvel ezelőtt Will Smith és társai padlóra küldték a gonosz idegeneket, hanem azért is, mert jól kapcsolódik hozzá az a kutatás, mely igen furcsa végkövetkeztetésre jutott az ezredfordulós emberek telefonhasználati szokásait illetően. Talán nem meglepetés, de a felmérésből kiderül, hogy a jóravaló amerikaiak ugyan sok mindentől függetlenek, de a telefonjuktól bizony nagyon is függenek. Meg persze mi többiek is, csak épp a kutatás szorítkozott Amerikára, de nem hinnénk, hogy ideát túlzottan más lenne az arány.
A március 29 és április 12 közt zajló felmérés (melyet a Bank of America tett közé) arra a végeredményre jutott, hogy az emberek nem csak beszélgetésre, netezésre, zenehallgatásra, illetve egyéb csipcsup dolgokra használják a telefonjukat, hanem konkrétan arra is, hogy ezzel kivívják függetlenségüket. Vagy csúnyábban fogalmazva”elmeneküljenek” mások elől. Az ezredfordulós generáció válaszadóinak 40 százaléka ugyanis – bármilyen furán hangzik – arra használja a telefonját, hogy ne kelljen másokkal találkoznia.
Ezt egyébként nem olyan nehéz végiggondolni, hiszen mennyivel egyszerűbb felhívni valakit, mint elmenni hozzá, és beszélgetni vele szemtől szemben. Sőt, az még egyszerűbb, ha nem is hívjuk fel, csak írunk neki egy SMS-t, vagy a Messengeren keresztül pötyögünk valamit. A felmérésből az is kiderül hogy a válaszadó felhasználók jelentős részét (29 százalék) aggódással tölti el, ha valamiért nem babrálhat a telefonjával, ami az ezredfordulós korosztályra vetítve 39 százalék. Utóbbiaknak pedig 43 százaléka egyenesen unatkozik, ha nem kütyüzhet, míg egyötödük ilyenkor attól fél, hogy kimarad valamiből. A kérdésekre válaszolók között egyértelműen látható volt az a trend is, hogy akár egy szórakozóhelyen, házibuliban, vagy bármilyen több emberes “élő” találkozón használják arra a mobiljukat, hogy befejezzenek egy számukra már kellemetlenül alakuló beszélgetést, vagy akár így akadályozzák meg azt, hogy valaki szóba elegyedhessen velük.
Elég jól látszik tehát, hogy a telefontól való ilyen-olyan függőség abszolút ott van az életünkben még akkor is, ha a fentebb említett eredmények az amerikai lakosságra vonatkoznak, de szemernyi kétségünk sem lehet afelől, hogy simán adaptálható a magyar honpolgárokra. Mint ahogy az is, hogy a legtöbben vakon hisznek a mobilos navigációknak, és simán belefordulnak a Dunába, ha a kedves női hang azt mondja, hogy “itt fordulj jobbra”.
