Mobil

Teszten az ár/érték bajnok fémmobil, a Honor 7

László Ferenc
László Ferenc

tech újságíró. 2015. 10. 26. 07:00

Kínából jöttem, mesterségem címere "jóárasított csúcsmobil" - akár valahogy így is bemutatkozhatna a Huawei legújabb okostelefonja.

A Huawei sokak meglepetésére tavaly úgy döntött, hogy Honor néven egy új almárkát honosít meg az okostelefon piacon. Az új brand egyik első sikerterméke a Honor 6 lett, mely 2014 egyik legjobb ár/érték arányú felsőkategóriás készüléke volt, és amely telefonnak nemrégiben Honor 7 néven mutatkozott be a közvetlen utódmodellje. Ritkán írunk le ilyesmit, mindenesetre tényként kezelhető, hogy a Honor 7 túl jól sikerült, vagy túl jó áron került forgalomba, hiszen a gyártó most saját magának okoz nem kevés fejtörést azzal, hogy a Honor 7 egyértelműen jobb választásnak bizonyul mint a gyártó Huawei márkanév alatt kiadott csúcsmobiljai (P8, Mate S). És akkor most jöjjenek a részletek!

Design
Az elődhöz képest minden irányban néhány milliméterrel nagyobb lett a Honor 7, mely alapvetően arányos formákkal rendelkezik, de azért a 8,5 milliméteres vastagsága miatt enyhén ducinak érezhetjük. A 130 grammos tömeg egészen 157 grammra katapultált, vagyis a 2015-ös modell 20 százalékkal jobban lehúzza a zsebünket, mint az elődje. Az unibody kialakítás miatt a készülék házilagosan nem bontható meg, vagyis például nem cserélhetünk benne egyszerűen akkumulátort. A minőségi fém hátlap matt felületű, egyedül az alsó és felső szekcióban találunk egy-egy érdesített felületű csíkot. A hátlapon a kamera alatt található az az enyhén süllyesztett ujjlenyomat szenzor, mely hardveresen megegyezik a Mate S-ben lévő társával, és ennek megfelelően világbajnok produkciót ad elő. Az érzékelő nemcsak villámgyorsan és pontosan teszi a dolgát, hanem akár hívásfogadásra, riasztás leállításra és fotó/videó készítésre is alkalmas, sőt back/home funkcionalitással is bír.

Felszereltség
A nanoSIM és microSD kártyákat a baloldali élen elhelyezett tálcán tudjuk a helyére csúsztatni, ami mellett egy úgynevezett okosgomb figyel: ezt lenyomva, nyomvatartva, illetve duplán lenyomva számunkra fontos funkciókat és alkalmazásokat érhetünk el villámgyorsan. A hangerőt az ellentétes oldalon lévő gombpár révén tudjuk állítani és ugyanide került az on/off gomb is. Felül egy mikrofonra, egy infravörös portra és egy jack dugaljra lehetünk figyelmesek, alul középen pedig ott trónol az elmaradhatatlan microUSB-port. Tőle balra és jobbra hét-hét nyílás figyel, de hangszóró ezek közül csak a baloldaliak mögött található, vagyis be kell érnünk monó hangzással. Az integrált akkumulátor 3100 mAh kapacitású, tehát jóval combosabb, mint a karcsúbb Mate S-ben lévő 2700-as egység, és óvatosabb használat mellett simán hozza a 1,5 napos használati időt. Természetesen ultratakarékos üzemmódot is kapunk, ellenben az 5 V mellett 2 Amperrel töltő gyári vezetékes töltőfej sajnos nem éppen egy fürge példány.

Kijelző
Míg a Mate S-ben egy 5,5 colos AMOLED kijelző található, addig a Honor 7-be egy némileg kisebb, egész konkrétan 5,2 colos képátlójú és IPS-Neo technológiájú LCD panel került, ugyanolyan 1920×1080 pixeles Full HD felbontással. A 424 ppi-s pixelsűrűség ma már ugyan nem nevezhető rekordértéknek, de a hétköznapi gyakorlat során valahogy nem igazán hiányoljuk a QHD felbontást és a jelentősen nagyobb pixelsűrűséget. A Gorilla Glass 4 védettséget élvező panel akár normál kesztyűben is kezelhető, állítható a színhőmérséklete, betűméretből ötfélét, témából pedig hatfélét kapunk, ezenkívül pedig a dupla koppintásos ébresztési lehetőség is adott. A kijelző a rendelkezésre álló felület közel 73 százalékát uralja, tehát a kávák kellemesen vékonyra sikeredtek.

A lockolt készülék a szokásos módszereken kívül akár egy Bluetooth eszköz révén is feloldható, így például a Huawei TalkBand B2 okos karpereccel. A kijelző feletti szekcióban ott az elmaradhatatlan notifikációs LED, az alatta lévő felület viszont teljesen csupasz – a három virtuális funkciógomb az LCD alsó sorában figyel. Ez az alsó csík személyre szabható, és amennyiben itt indítunk egy vízszintes swipe mozdulatot, akkor ennek hatására összezsugorodik a képernyő tartalma, ezzel segítve az egykezes használatot. A virtuális QWERTY billentyűzet orientációtól függően 5×8,5, illetve 9,5×7,5 milliméteres gombokkal várja ujjaink érkezését; az alkalmazásváltó felületen egyedi módon 2×2 app látható, illetve zárható be villámgyorsan. Érdekesség, hogy a zárolóképernyőre adott betűket rajzolva adott alkalmazásokat indíthatunk el.

Kamera
Az f2,4-es fényerejű, BSI-szenzoros frontkamera révén maximum 8 megapixeles szelfik készíthetők, természetesen némi digitális sminkkel megspékelve, illetve akár panoráma üzemmódban és LED-segédfénnyel. Míg a Mate S nagytesóban egy OIS-es és 13 megapixeles kamera figyel, addig a Honor 7-ben egy OIS nélküli, de cserébe 20 megapixeles egység található, melynek révén maximum 5152×3888 pixeles felbontású 4:3-as, illetve 5152×2896 pixeles 16:9-es képarányú felvételek készíthetők. Amennyiben 1:1 képarányra vágyunk, akkor be kell érnünk 2432×2432 pixellel. A Sony IMX230-as Exmor RS szenzor az átlagnál nagyobb méretű, 1/2,4 colos, és a Mate S-től eltérően nem RGBW, hanem hagyományos Bayer színszűrős.Említést érdemel továbbá az f2-es fényerejű objektív, a fázisdetektálós autofókusz, a 2/5/10 másodperces késleltetésre képes időzítő, a geotagging, a hangvezérelhetőség (csíííz), a mosolyfelvétel funkció, a kilenc digitális effektus, az objektumkövetés, illetve a manuálisan állítható fényérzékenység (ISO100-1600), fehéregyensúly, telítettség, kontraszt és fényerő. A képminőség nagyon rendben van, bár nem állítanánk, hogy a Honor 7 e tekintetben új etalon lenne. Íme néhány tesztfotó:

A HDR funkció szépen teszi a dolgát, de például az automatikus HDR üzemmód hiányzik. Kapunk továbbá utófókuszt, legjobb fotó funkciót, vízjelezhetőséget, és akár hangjegyzetet is menthetünk a képekhez. Rossz fényviszonyok mellett és este jó szolgálatot tesz éjszakai üzemmód: ilyenkor csak 8 megapixeles, de zajcsökkentett képeket kapunk, melyeknek ráadásul manuálisan állítható a zárideje (2-24 másodperc). Egyedi extra a fénnyel festés: választhatunk fénycsíkos lámpa fotózást, fény graffitit, selymes vizet, illetve csillag útvonal fotózást – mindenképpen érdemes kipróbálni! További tesztképek:

A Mate S videófelvevőjét nem igazán szerettük, hiszen sem 4K videófelvevő, sem pedig 30 fps-nél nagyobb sebességű üzemmód nincs benne. E tekintetben sajnos a Honor 7 is hasonló produkciót ad elő, viszont a Mate S-hez képest pozitívum, hogy a Full HD videók bitrátája nem 10, hanem 19 Mbit/s. Tesztvideónk:

Szoftver
Az 5.0-ás verziószámot viselő zöld robot (Lollipop) ezúttal alaposan ki lett sminkelve, olyannyira, hogy helyenként már csak nagyon nehezen lehet ráismerni, ezzel azonban nincs is semmi baj, hiszen egyrészt jól néz ki, másrészt pedig remekül kezelhető. A flat designnal és sötét színekkel operáló EMUI 3.1 felhasználói felület az elődeihez hasonlóan nem rendelkezik hagyományos főmenüvel, vagyis minden tartalmat a rendelkezésre álló maximum kilenc slide-on kell elhelyeznünk, akár mappákba szervezve. A slide-ok között három különböző átmenet effekt kíséretében lehet lapozgatni, egy gyors pinch-to-zoom mozdulattal pedig rögtön áttekintő módba kerülünk, ahol is a készülék rázásával gyorsan rendet rakhatunk a szétszóródott ikonok között. Az ikonok 4×5-ös (default), 5×4-es, illetve 5×5-ös alakzatban támadhatnak, a fentről lehúzható panel pedig külön vonultatja fel az idővonalon elhelyezett értesítéseket és külön a rengeteg gyorsgombot és a fényerő csúszkát. A normál mellett említést érdemel az egyszerűsített üzemmód, mely enyhén Windows Phone szagú méretes csempékkel teríti be a kijelzőt.

Funkciók
Lefordítással némítható a telefon, az egykezes használatot kicsinyített és oldalra kitolt billentyűzetek, illetve lebegőgombok segítik, ráadásul igen hatékonyan. A Mate S-en nagyon szerettük a kettős ablak üzemmódot, mely azonban a Honor 7-ből sajnos kimaradt. A Chrome és a Huawei saját browsere egyaránt remek böngészési élményt biztosít, valamint kapunk még WPS Office-t, számológépet, diktafont, szép időjárás appot, három részre tagolt névjegyzéket (tárcsázó, címtár, üzenetek), jegyzettömböt, fájlkezelőt, valamint olyan extrákat, mint például a nagyító, a zseblámpa, illetve a mikrofonra történő ráfújással bepárásítható digitális tükör. A telefonkezelő alkalmazás gyorsító funkcióval, zaklatásszűrővel, energiatakarékos opciókkal, forgalomkezelővel és “ne zavarj” opcióval támad, szórakoztatásunkról pedig öt játékdemó gondoskodik. A lépésszámlálón kívül nem mehetünk el szó nélkül az RDS funkciós sztereó FM-rádió, a remek videólejátszó, illetve a Dolby Mobile kompatibilis, de ekvalizer nélküli zenelejátszó mellett. A P8-ból érkezett a beszéd érzékelés funkció: ha esetleg hirtelen nem találjuk a valahol a közelünkben lapuló telefont, egy egyszerű (bár angol) hangutasítással rábírhatjuk arra, hogy jelezzen nekünk, illetve hasonló módon hangutasítással akár hívásokat is indíthatunk.

Hardver
A Huawei ezúttal is a saját fejlesztésű HiSilicon Kirin chipsetének szavazatt bizalmat: a 935-ös típusjelzésű 64 bites chipkészletnek részét képezi egyrészt négy darab 2,2 GHz-es Cortex-A53e mag, négy darab 1,5 GHz-es Cortex-A53 mag, illetve egy Mali-T628 MP4 grafikusgyorsító. A big.LITTLE architektúrájú okosság a hétköznapokban akadásmentes és fürge használatot biztosít, azonban a gyengécske GPU miatt a komolyabb grafikájú játékokat nem igazán érdemes erőltetni a P8-on. Teszteredményeink a következők: AnTuTu – 52324 pont, Geekbench 3 – 927/3613 pont, BaseMark X – 1146 pont, BaseMark OS II – 17548 pont. A 3 GB LPDDR3 memóriát kapott tesztkészülék 16 GB belsőmemóriát virít, amiből mintegy 8 GB szabad, de ezenkívül 64 GB-os változatban is készül a melegedésre egyébként szerencsére nem igazán hajlamos telefon. Wireless fronton említést érdemel többek közt a maximum 300 Mbit/s-os letöltési tempóra képes LTE Cat. 6 mobilnet, illetve a Bluetooth 4.1 (Mate S: 4.0), ezenkívül pedig még USB OTG-t is kapunk a pénzünkért. Míg a Mate S csak single band b/g/n Wi-Fi-t kapott, addig a Honor 7-ben remek dual-band a/b/g/n/ac Wi-Fi van, ezenkívül pedig a nagytesótól eltérően infravörös port is jár a pénzünkért. Kár, hogy a hazánkban forgalmazott Honor 7-ben sajnos nincs NFC.

Konklúzió
Egy kiváló minőségű felsőkategóriás androidos okostelefonért ma már nem feltétlenül kiadni 180-200 ezer forintot. Ékes bizonyíték erre jelen tesztalanyunk, a Honor 7, melynek hivatalos hazai listaára 128 ezer forint, és ennek az összegnek minden egyes fillérjét megéri a készülék. Elég csak a remek fémházra, a korrekt Full HD kijelzőre, a gyors működésre, a kiváló ujjlenyomat szenzorra, a 20 megapixeles kamerára vagy a combos akksira gondolnunk, de a sort még hosszan folytathatnánk. Ennek ismeretében joggal merül fel a kérdés, hogy miért is lenne érdemes 220 ezer forintot kiadni a gyártó abszolút csúcsmobiljáért, a Huawei Mate S-ért, ha abban gyengébb a Wi-Fi, az akksi és a videófelvevő, és még infravörös port sincs benne.

Honor 7
Pozitívum: minőségi fémház, fürge működés, mérsékelt melegedési hajlam, 3 GB RAM, bővíthető memória, kiváló ujjlenyomat szenzor, 20 megapixeles főkamera, 8 megapixeles szelfikamera LED-vakuval, LTE mobilnet, Bluetooth 4.1, infravörös port, USB OTG, FM-rádió, 3100-as akksi, ultratakarékos üzemmód, egykezes használatot segítő opciók, korrekt hangminőség, dupla SIM-slot.
Negatívum: elavult GPU, lassú hálózati töltő, nincs vezeték nélküli töltési lehetőség, nincs OIS és 4K videófelvevő a kamerában, szimpla hangszóró, 5.0-ás Androiddal startolt el.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.