Média

Class FM vezérigazgató: Egyáltalán nem biztos az elnémulás

Class FM vezérigazgató: Egyáltalán nem biztos az elnémulás

Földes Ádám, a Class FM-et működtető Advenio Zrt. idén júniusban, a rádió tulajdonosváltása után egy hónappal kinevezett vezérigazgatója a 24.hu-nak adott exkluzív interjúban arról beszélt, hogy még egyáltalán nem biztos, hogy a piacvezető kereskedelmi rádió elcsendesedik november második felében. A rádió vezetője azt is mondja, az új tulajdonos mindenképpen kitart a magyar piac mellett, és rendelkezik kellő anyagi tartalékokkal arra az esetre is, ha a frekvencián csend lenne egy ideig. Szó esett arról is, milyen most a Class FM viszonya a Médiatanáccsal, de rákérdeztünk arra is, hogy mit tesznek annak érdekében, hogy még egyszer ne forduljon elő politikai manipuláció a hírblokkjaikban.

Szeptember 21-én beszélgetünk, vagyis kevesebb mint két hónap van hátra november 19-ig, amikorra prognosztizálható, hogy a Class FM frekvencia híján elnémul. Önök is biztosra veszik már, hogy ekkor elcsendesül a rádió, vagy vannak még reményeik ezzel kapcsolatban?

Biztosnak semmiképp sem vesszük a november 19-i elnémulást, ugyanis megjósolhatatlan, hogy mi lesz a procedúra vége. Ez az ügy nem annyira fekete vagy fehér, aminek esetleg kívülről tűnhet. Viszonylag nagy tárháza van még a lehetőségeknek, sok variáció lehetséges még. Persze nyilván az elnémulás is benne van a pakliban, de folyamatban van egy jogi eljárás, amelynek most még az elején vagyunk. Meglátjuk, hogy a felülvizsgálati kérelmünk milyen eredménnyel zárul majd. Korai lenne erről ma még bármit is mondani, mivel két különböző jogi álláspont ütközik, és a megfelelő „szerveknek” kell majd eldöntenie, hogy kinek van igaza, a mi jogászainknak vagy a Médiatanácsnak.

Tehát a Class FM-et működtető Advenio Zrt. bírósági úton megtámadta azt a médiatanácsi határozatot, amely arról szólt, hogy a grémium nem kívánja meghosszabbítani a lejáró frekvenciaszerződést?

Igen, így van. Megvan ennek a megfelelő útja, jelenleg már arra várunk, hogy a közigazgatósági bíróság kijelölje az első tárgyalási napot.

A jogászaik szerint van rá esély, hogy a november 19-ig hátralévő kevesebb mint két hónapban egy ilyen jogvita érdemben lezárulhat?

Még ha a múltban sok hasonló ügyet is találni, az inkább csak a látszat, mert hosszan lehetne sorolni, hogy milyen szempontokból különbözik a mostani jogi helyzet más múltbéli esetektől. Ezért most senki sem tudja biztosra megmondani azt, hogy milyen időintervallumban kell gondolkodnunk. Véleményem szerint minden érdekelt félnek az a célja, hogy ez minél előbb kiderüljön, de hogy ez mit jelent, illetve így lesz-e, arra nem tudunk válaszolni pillanatnyilag.

Van-e valamilyen „B” tervük arra az esetre, ha a bíróság elutasítaná ezt a fellebbezést, illetve ha az eljárás nem zárulna le a novemberi időpontig, amikorra lejár a frekvenciaszerződésük szerinti műsorszolgáltatási jogosultságuk?

Nagyon egyszerű lenne, hogy ha csak „A” és „B” tervre lenne szükség, de valójában több opció is van a kialakult helyzetre vonatkozóan. Egyrészt ugye megjelent a frekvenciapályázat tervezete, ami szintén fontos kérdés. Korábban is deklarálták a rádió új tulajdonosai, hogy vagy így, vagy úgy, de folytatást szeretnének, ha az máshogy nem lehetséges és az egyéb jogi utakat és lehetőséget már kimerítette a cég, akkor akár egy új pályázat útján is megmérettetve magát. Az teljesen egyértelmű, hogy a szakmai kompetenciák, a szakértő hátterünk adott ahhoz is, hogy egy profi, versenyképes pályázatot készítsünk. Ez is egy opció. Azért is mondom, hogy több lehetőség is van.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Milyen most a hangulat a rádiónál?

Úgy nem lehet dolgozni, hogy az ember arra készül, hogy „november 20-án már nem kel fel a nap”.

Fontos, hogy ez nem is befolyásolja a mindennapi munkát. Hálásak vagyunk a kollégáinknak, akik nem negatív forgatókönyvek felvázolásával és folyosói pletykák között töltik a mindennapjaikat, hanem valóban profi módon teszik a dolgukat most is. Sőt rengeteg olyan átalakítást végeztünk el, amit nagyobb befektetés nélkül is meg lehetett tenni: például a programming területén, illetve a szervezeti működés terén is változtatásokra került sor. Ezeknek az első gyümölcseit már élvezi is a rádió. Folyamatosan zajlik az elmúlt három hónapban történt változtatásoknak a finomhangolása, de azt tudom mondani, hogy úgy készülünk, mintha minden menne tovább a megszokott módon. Jövő héten indul például a Morning Show egy országjáró roadshow-ra, ahol több különlegességgel is készülünk. A turné utolsó napján egy hajóról jelentkezik majd a Morning Show Budapesten, ahol a rádió partnerei, hallgatói is ott lehetnek. Szóval nem úgy alakítjuk a programmingot, mintha november 19-én vége lenne a történetünknek.

Nem szeretnék név szerint senkit sem kiemelni, de akár a műszaki oldal, akár a műsorvezetők és a szerkesztők, értékesítési partnerek vagy a promóciós osztályunk, mindenki nagyon profin teszi most is a dolgát. Ennek érdekében persze a megfelelő belső kommunikációt is biztosítani kell, hiszen fontos, hogy az információáramlás korrekt legyen, és a kollégák tisztában legyenek a fejleményekkel és higgyenek benne, hogy a tulajdonos készen áll a folytatásra. Ilyen értelemben jó a hangulat, de abból a szempontból persze nehéz, ami egyébként inkább a menedzsmentet érinti, hogy ma nem azzal kell foglalkoznunk, hogy hosszútávon mit hogyan lehet építeni: például márkakiterjesztés, a digitális terület megerősítése stb.

A huszadik századi, csak a hagyományos rádiózástól elszakadva a fejlettebb médiapiacokon a rádió sokkal többet nyerhet a tévéhez képest a digitális világon, annál is inkább, mert a két médiatípus fogyasztása jól kiegészítheti egymást. Az Egyesült Államokban számtalan kutatás bizonyítja az online és a rádió szinergiáját. Ma Magyarországon viszont még gyerekcipőben jár ez a történet. Mi fejlesztünk ezen a területen is, például podcastot hoztunk létre a Morning Show számára, illetve elkezdtük használni a SoundCloudot a slágerlisták megosztására, YouTube csatornát alakítottunk ki, és az Instagramon is erősítettünk, de a nagyobb, több tízmillió forintos befektetést igénylő, komplexebb projekteket és az ezekhez kapcsolódóan kialakítandó új digitális osztályok létrehozását egyelőre el kellett napolni, ahogyan bizonyos kutatások és a rádió költözése is későbbre csúszik.

Ezek szerint kinőtte a Class FM a meglévő irodáját?

Igen. Alapvető prioritás lenne már a költözés, elő is van készítve, de addig, amíg ez a bizonytalan helyzet van, teljesen érthető módon ilyen típusú nagyobb befektetéseket nem lenne racionális végrehajtani, hiszen csak a stúdiók átköltöztetése több tízmillió forintot jelent.

A Class FM bizonytalan helyzetbe került munkavállalóit nem kezdték-e még elvadászni, illetve ők maguk nem kezdtek-e el új állás után nézni?

Ezt érdemes tudni Földes Ádámról

Interjúalanyunk, Földes Ádám pályafutása a Roxy Rádiónál kezdődött, majd sokáig a Sláger Rádiónál töltött be vezető pozíciót. 2008-ban a bolgár Star Fm vezérigazgatója volt, majd egy évvel később már a Danubius Rádiót vezette. Rövid kitérő után, 2011 augusztusától ismét rádiós piacon dolgozott, 2012-2015 között a sajtópiacon tevékenykedett, mígnem 2015-ben felkérték a Music FM kereskedelmi igazgatói posztjára. Ezt követően idén júniusban ment át az új tulajdonos felkérésére a Class FM-hez.

Több szempontból is szerencsés helyzet van, mert régóta ismerjük egymást a kollégákkal, a többséggel a Sláger Rádióban vagy a Danubiusban is együtt dolgoztunk, sokakat magam vettem fel valamelyik céghez, külön érdekes helyzet, hogy ez igaz a rádió előző vezetőjére is. Viszonylag kevés olyan kolléga van a rádiónál, akivel ne ismernénk egymást hosszú-hosszú ideje. Jómagam tizenegy sikeres évet töltöttem el a Sláger Rádió kötelékében, majd az akkori tulajdonos az EMMIS egy másik rádióját vezettem Bulgáriában.

Ma Magyarországon az egyik legprofibb rádiós stáb dolgozik nekünk, főleg amióta megtörtént a rádió átalakítása. Itt van például Hamvas Viktor, aki egy nagyon tehetséges fiatalember, annak idején a gyártásnál már a Sláger Rádiónál is velünk dolgozott, ma pedig ő a programigazgatónk. Vagy említhetném Bolla Zsoltot is, akinél nagyobb tudású programming szakember nem nagyon található Magyarországon. Ő programtanácsadóként a háttérből segít stratégiai kérdésekben, mert mellette Szerbiában, Belgiumban és több országban is ad tanácsokat különféle rádióknak. Ugyanez a helyzet sales és promóciós szempontból is: mindannyian nagyon rég óta ismerjük egymást, így olyan bizalmi a viszony, hogy még arról is tudunk ha megkeresik őket.

Ezidáig senki sem mondta, hogy akkor ő most elmenne tőlünk. Dolgozunk azon, hogy honoráljuk a lojalitásukat, hogy továbbra is egyben tartsuk a csapatot, összhangban a rádió tulajdonosának elvárásával.

Hogyha végül sor kerül a frekvenciapályázatra, akkor előfordulhat, hogy hónapokig, vagy adott esetben akár még tovább is elhúzódik a frekvenciájuk kérdése, hiszen még a pályázat lezárulta után is van mód jogorvoslatokra. Erre az esetre esetleg szóba jöhet-e, hogy az Advenio Zrt. egy-két kisebb vételkörzetű rádiót felvásárol, hogy legalább Budapesten és néhány nagyvárosban elérhető maradjon a Class addig is, amíg eldől a kérdés?

Nem hiszem, hogy a kisebb rádiók felvásárlása életképes, illetve racionális szcenárió lenne a számunkra. Ráadásul a médiatörvény nem is engedi meg, hogy egyszerre országos és helyi frekvenciánk is legyen. Azaz a felvásárolt rádiókról le kellene mondanunk, ha végül megnyernénk az országos frekvenciát. Egy átmeneti időre pedig nem lenne ennek értelme.

Egy rádió, egy márka felépítése, mind időbe telik, és frekvenciától, lehetőségtől függően más-más rádiót kell csinálni. Egy országos rádió egy olyan tömegmédium, ahol egyszerre kell kiszolgálni például a 18-49-es korosztályt, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy a 18 éveseknek és a 49 éveseknek eltérő lehet a zenei ízlése. Ezért úgy kell összerakni a zenei imidzset, hogy a legnagyobb sokaságú célcsoportra fókuszálunk, miközben figyelembe kell venni különféle kereskedelmi szempontokat is, és a legkevésbé szabad zavarni az egyéb célcsoportokat. Ez a zenei szerkesztő tudása, nálunk Mikus Tamara kolléganőnk kiválóan végzi a feladatát.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Tehát másik rádió felvásárlásában nem gondolkodik a Class. Akkor esetleg webrádióként működnének az átmeneti időszakban, ahogyan annak idején a Sláger Rádió próbálkozott egy darabig a frekvenciájuk elvesztése után?

Egyelőre nem tudok felvásárlási tervekről, és a tulajdonosok nevében nem beszélek. Az egyébként lehetséges, hogy legalább a weben tovább szólunk majd, amíg nem dől el a frekvencia sorsa.

A Slágernek ez viszont annyira nem jött be annak idején.

Nem gondolom, hogy önmagában egy webes streaminggel üzletileg értelmezhető modellt lehet felépíteni, illetve egy ekkora csapattal, amelynek nagy a költsége.

Elég csak a tartalomgyártás kapcsán a reggeli műsorunk költségére utalni, amely ahhoz képest nem magas, hogy ez ma Magyarország legnagyobb elérésű műsora, de kitermelni ennek költségeit csak webes eléréssel nem lehetne. Persze az is igaz, hogy rettentően sokat változtak a hallgatói, médiafogyasztói szokások, és különösen igaz ez a fiatal célcsoportok esetében. Ráadásul ma már 70 százalék feletti az országban az okostelefonos penetráció. Szóval emiatt is említettem az elején, hogy ki kell törni a XX. századi, csak „on-air”-re (hagyományos rádiófrekvenciára) fókuszáló rádiózásból. Az on-air megmarad ugyan mint fő bevételi láb, de hogyha azt akarom, hogy a jövőben is legyenek fiatal hallgatóim, akkor a digitális irány elkerülhetetlen. Egyébként a gyerekeimen is látom, hogy a mai napig igénylik a szerkesztett tartalmakat is, különösen utazási élethelyzetekben, például autóban, vagy akár már applikáción keresztül. Ha erre nem reagálnak a rádiók megfelelően, akkor komoly problémákkal szembesülhetnek. Az alap kérdésre visszatérve tehát úgy látom, hogy az online mint kizárólagos láb nem megoldás, ettől függetlenül nem kizárt, hogy az online stream tovább menjen, de nem azzal a célzattal, hogy az bármit is helyettesíteni tudna.

Ha megnézem a frekvenciapályázati tervezetet, és figyelembe veszem a jogszabályi kereteket, a betartandó időszakokat, akkor bizony az is egy lehetséges szcenárió, hogy csend van a frekvencián.

Október 5-én lesz a közmeghallgatás, majd utána öt napig még írásban lehet megjegyzéseket hozzáfűzni, és utána azt fogja véglegesíteni az NMHH/Médiatanács. Ezután ha rögtön meg is jelenik a pályázati kiírás, akkor is minimum hatvan napot kell biztosítani az országos frekvencia esetén a pályázat benyújtására, így akkor máris december végén járunk, vagyis már eleve több mint egy hónappal túl vagyunk a november közepén, és akkor még nem is született döntés. Aztán jönnek a karácsonyi ünnepek, így az eredményt legkorábban talán januárban hirdetnék ki. Ez ráadásul egy olyan forgatókönyv, ahol senki nem él jogorvoslattal, illetve a leggyorsabb úton haladt minden. És itt eleve azt feltételeztük, hogy a jelenleg folyamatban lévő felülvizsgálati kérelmünkkel nem született döntés, vagy számunkra negatív döntés született. Ezért mondom azt, hogy aki ma meg tudja mondani, hogy mi lesz, illetve számba tudja venni a variációkat, annak vagy üveggömbje van, vagy nem mond igazat. Hiszen előállhat olyan helyzet is, hogy a felülvizsgálati kérelem ügyében csak a pályázat ideje alatt születik döntés.

Ha az a verzió következik be, hogy végig kell menni a frekvenciapályázati úton, akkor mennyi idő az, amíg ki tud várni a rádió úgy, hogy addig fizeti a munkavállalóit, hogy a csapat ne essen szét?

Vannak a cégnek tartalékai. Többet erről most nem mondanék.

Bizonyára megvizsgálták a Médiatanács által közzétett frekvenciapályázati anyagokat. Milyennek találják?

Egy elég összetett, körülbelül hatvanoldalas dokumentumról van szó, ami a múlt hét második felében jelent meg, amit ráadásul először is le kellett fordíttatnunk angolra és el kellett küldenünk a tulajdonosaink számára. Ez éppen tegnapra készült el. Ezért most még korai lenne véleményt mondani róla. Az álláspontunkat most alakítjuk ki, és utána tesszük meg az észrevételeinket, kérdéseinket a hatóság felé.

Amikor Simicska Lajos eladta májusban a Class FM-et, akkor John Michael McNutt azt mondta a rendkívüli sajtótájékoztatón, hogy nem tervez nagyobb átalakítást a rádiónál. A végén mégis sor került egy menedzsmentcserére és a zenei világ is változott kissé: azóta jóval több lett a magyar zene.

A zenei világnak nincs köze a tulajdonoshoz, mert ő az operatív, szakmai munkába nem szól bele. Ennek az átalakításnak ahhoz a szakmai munkához van köze, hogy egy markánsabb zenei imidzset szeretnénk a rádiónak.

Fontos azonban hozzátenni, hogy mi máshogyan kategorizáljuk a zenéket, mint ahogyan a korábbi vezetőség idején történt. Az EMMIS (a Sláger Rádió Zrt. korábbi szakmai tulajdonosa) nagyon sok pénzt és energiát fordított a menedzsment oktatására: évente kétszer például a menedzsment tagjai az Egyesült Államokban vagy Európa számos pontján képezte magát, ezért rengeteg kutatást, promóciót, piacot volt szerencsénk megismerni.

Az úgynevezett mapping study-kat (alapozó kutatásokat), ha nincs releváns piaci változás, akkor elegendő két-három évente elvégezni, de ezek nem vizsgálnak konkrét zenéket, legfeljebb zenei stílusokat. Ez inkább programstratégiáról szól. És akkor ott vannak a zenei tesztek, ahol konkrét előadókat és konkrét zenéket vizsgálnak, de nyilvánvalóan a mapping study alapján már leszűkítve, hogy mik azok a zenei stílusok, amik egyáltalán a mai Magyarországon működnek. A zenei teszt azért fontos, mert ott konkrét dalokat vizsgálnak, hiszen lehetséges az, hogy Madonna egyik számát szereti valaki, másikat pedig nem. Bolla Zsolt kollégáméknak óriási tapasztalata van e téren. Mi más szakmai szempont rendszer alapján dolgozunk, az eredmények is minket igazolnak, mind augusztusban, mind szeptemberben több, mint 30 százalékkal múltuk felül a tavalyi, ugyan ebben az időszakban elért bevételi eredményeket és a hallgatottságunk is kitűnően alakul.

Azt olvastuk a sajtóban, hogy esetleg egy fajta gesztus a frekvencia ügyében a hatóság felé, hogy egyre több magyar zenét játszik a Class FM.

Bocsánat, de azt kell, hogy mondjam, hogy aki ezt gondolja, az nagyon naiv.

Ezek szerint megnőtt az igény a magyar zenére?

Ha megnézzük, akkor azért látszik, hogy drasztikusan nem adunk sokkal több magyar számot. Valamivel ugyan többet játszunk belőlük, de fontos, hogy amikor zenei szerkesztésről beszélünk, akkor nem csak arról van szó, hogy van x darab jó teszteredményt elérő szám, és akkor ezek következnek egymás után, hiszen nem mindegy, hogy milyen napszakról beszélünk, illetve milyen szám volt előtte, vagy mi következik utána. Nagyon eltérőek a hallgatói szokások egy reggeli műsor esetében, mint egy délutáninál.

Egyébként, hogy egy kicsit megfordítsam: önmagától attól, hogy megszabjuk, hogy ennyi és ennyi zenét kell játszani, még nem lesz népszerű a magyar zene.

Ugyanakkor vannak felületek, ahol lehetőségeket tud adni az ember. Pénteken és szombat este hallható Whiteboy főleg bulizni vágyó fiatalokat célzó mixműsora. Szombaton is ugyanaz a buli hangulata van, mint pénteken, pedig előbbi időpontban nemzetközi dalokat remixel, szombaton pedig magyar dalokat. Mindezt azért, mert a célcsoport szempontjából ez a jobb. Egy másik célcsoporthoz viszont nem feltétlenül erre van szükség, lehet, hogy elég, ha lejátsszuk Ákos új dalát vagy az új Hooligans-számot. Tehát ez sem úgy működik, hogy van egy új dal, akkor azt automatikusan elkezdjük játszani. Ezeket is kutatásokkal vizsgáljuk be. Nem úgy működünk, hogy valamit azért teszünk adásba, mert az magyar, vagy sem. Fontos, hogy támogassuk a magyar előadókat, magyar zenészeket azzal, hogy valamivel több lehetőséget biztosítunk nekik, mint eddig. Egy országos kereskedelmi rádió irányt kell, hogy mutasson a piacnak.

Ha már a magyar zenékről beszélünk. Nemrégiben lehetőségünk volt interjút készíteni Pető Zoltánnal, a Petőfi Rádió főszerkesztőjével, aki a beszélgetés során azzal is érzékeltette a Petőfi Rádió idén nyáron történt átalakításának sikerességét, hogy a Class FM is elkezdte követni őket abban, hogy több magyar zenét játszik.

Nem szeretnék senkit sem megbántani, de furcsának hangzik az, hogy a mi 2,5-3 millió fő közötti hallgatótáborunkkal követnénk a Petőfi 800 ezer körüli hallgatói táborát. Megjegyzem, hogy technikai lefedettségben a Petőfi jóval több hallgatót tudna elérni, mint mi. Szóval fordítva látom ezt olyan értelemben, hogy a Petőfi mostani átalakításával – amit egyébként nem szeretnék sem pro, sem kontra minősíteni – bizonyos fehér foltok keletkeztek a magyar zene piacán, amire egy versenyben élő, a piacot folyamatosan elemző rádió részéről hiba lenne nem reagálni, ha lát benne potenciált hallgatói és üzleti értelemben egyaránt. Esetleg ide lehetne visszavezetni a több magyar zenét, de mi nem feltétlenül ugyanazokat a zenéket játsszuk, mint ők. Egyébként pedig igyekszünk minél nagyobb merítésekkel élni, úgyhogy aki ma belehallgat a Classba, lényegesen nagyobb változatossággal találkozhat a rotáció szempontjából, mint mondjuk az ezt megelőző időszakban, azaz jóval több zeneszámból válogatunk. Én pedig örülök annak vezetőként, hogy ha egybeesik ez Magyarország meghatározó zenészeinek boldogságával is, de nem ez az elsődleges szempont, hanem a szórakoztatás és a hallgatók igényeinek kiszolgálása. Mi abszolút piaci szempontok szerint gondolkodunk, hiszen ha nincs hallgatónk, nincs bevételünk sem. Ez viszonylag egyszerű.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Milyen a viszonyuk jelenleg a médiahatósággal?

A kialakult helyzettől függetlenül teljesen kiegyensúlyozott viszonyunk van a hatósággal. Nemrégiben például részt vettünk a jövőbeni hallgatottságmérés tervezetének kialakításában is a RAME (Rádiós Médiaszolgáltatók Egyesülete) oldalán. Hozzáteszem, nagyon pozitív tapasztalataim voltak a szakmai hozzáállással. Az új hallgatottságmérés a piacnak komoly lehetőséget adhatna, pláne, hogyha valóban szakmai konszenzus tud kialakulni ennek kapcsán. Úgy láttam, tényleg igyekezett a hatóság a médiapiaci szereplőket, rádiókat, szakembereket bevonni az egyeztetésbe, és ez nagyon szimpatikus volt a számomra.

Jó iránynak tartaná a hallgatottságmérés állami felügyelet alá kerülését?

Sokféle verzió létezik erre a világban. Felmerül a kérdés, hogy ha például a BBC finanszíroz egy mérést az Egyesült Királyságban, akkor az állami hallgatottságmérés-e, vagy sem? Merthogy egy közszolgálati rádióról beszélünk számtalan csatornával. Félreértés ne essék, nem szeretnék a fogadatlan prokátor lenni ebben a helyzetben, csak a tényszerűség kedvéért hozzá kell tenni, hogy vannak különféle alternatívák ezzel kapcsolatban a világban.

Nyilván hogyha azt tapasztaltuk volna, hogy rá akarnak erőltetni a piacra valamit, akkor azt mondanám, hogy nem lenne ideális az állami, hatósági beavatkozás ebbe a kérdéskörbe, de mivel magunk is részt vehettünk ezeken az egyeztetéseken a többi piaci szereplővel együtt, és úgy éreztük, hogy tényleg odafigyeltek az elhangzottakra, most azt mondhatom, hogy alapvetően a szakmai koncepciót jónak és a piac minden szereplőjének elfogadhatónak gondoljuk.

Lehetnek persze érdekkülönbségek egy országos, egy regionális vagy lokális rádió között, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy más az érdeke egy talk vagy egy zenei típusú rádiónak, és akkor még nem kerültek szóba a vallási rádiók, tehát ebben is sok változós lehetőség van.

Persze látni kell majd a végterméket, illetve végig kell majd fusson a közbeszerzés, hogy végleges véleményt alkothassunk, de szerintem, ha ez így meg tud valósulni, ahogyan hallottuk az egyeztetésen, akkor jó az irány és szakmailag is hiteles lehet, ami hosszú távon megteremtheti a lehetőségét akár a műszeres mérésnek is a rádiós piacon. Mert abban mindenki egyetértett a rádiós piac szereplői közül a RAME-nél és a hatóságon belül is, hogy az lenne a cél legalább középtávon, hogy a rádiós piac jusson el a műszeres méréshez, hiszen a világban számtalan példa van már erre. Az Egyesült Államokban például a TOP50 piacot műszerrel mérik, a közepes piacokat naplós módszerrel, a legkisebb piacokon pedig megmaradtak a telefoninterjús mérésnél. Skandináviában is van műszeres mérés, sőt ott már azt is megvalósították, hogy ugyanaz a cég méri a rádiós hallgatottságot és a tévés nézettséget, ami jobb összehasonlíthatóságot eredményez. A műszeres mérés egyébként számtalan lehetőséget nyitna meg a rádiós piac számára, ráadásul jóval pontosabb is. Ezzel együtt azonban jóval drágább is, amit a piacnak ki kell tudnia termelnie. Még egy dolog tartozik hozzá, hogy a bevezetésekor legalább fél- egyéves tesztfázist érdemes csinálni, és ez alatt meg kell hagyni a telefonos vagy naplós mérést is kontrollként, tehát párhuzamosan kell elindítani. Ez a kérdés azonban jelenleg túlságosan is a messzi távolba vezet.

Ön egyébként szeret beleállni a nehéz helyzetekbe? Annak idején már több rádió is az ön vezetésének idején némult el, és most megint bevállalta egy bizonytalan jövőjű rádió vezetését. Nem tart tőle, hogy hamarosan plusz egy strigula kerül az ön neve mellé?

Én nem így látom. Piaci szakember vagyok és véleményem szerint az eredményeim magukért beszélnek. A Sláger Rádióban azalatt a körülbelül hat év alatt amíg kereskedelmi igazgató voltam, újjáépítettük a kereskedelmi osztályt, innovatív kutatásokat csináltunk a piacon, és megdupláztuk az árbevételt. Bulgáriában is szép eredményeket értünk el, rövid idő alatt összevontuk az ottani EMMIS rádiók értékesítését, teljesen átstrukturáltuk a kereskedelmi és promóciós tevékenységet. A Danubiusban elindult egy új reggeli műsor, és még sorolhatnám… Arról nem is beszélve, hogy amint említettem, szinte az összes kollégával dolgoztunk a múltban együtt, így mondhatom, hogy a választás adta magát. A tulajdonosok egy olyan szakembert kerestek, aki már bizonyított, működnek a piaci kapcsolatai, van szakmai víziója és egyben a folytonosságot is garantálni tudja. Jómagam egyébként a Danubiust vezettem, amikor a két régi országos kereskedelmi rádió megszűnt. Persze azóta én is idősebb, tapasztaltabb lettem. Ráadásul nincs új a nap alatt. Ezért mondtam, hogy látszólag sok a hasonlóság a két szituáció között, de gyakorlatilag meg két teljesen más helyzetről beszélünk. De ettől függetlenül nagyon sokat tanultam azokból az eseményekből is.

Ma már máshogyan csinálná?

Ma már máshogyan csinálom. Akkor még a 30-hoz voltam közel, most pedig már elmúltam 40.

Sokat tanultam a korábbi helyzetekből, például a saját kollégák kezelését, a kommunikációt, de ennek köszönhető az is, hogy nem úgy fogjuk fel, hogy pár hónap és mi lesz, hanem úgy, hogy mit lehet az alatt a pár hónap alatt is elvégezni, és mi az, amivel jobbat lehet csinálni.

Ahogy mondtam, úgy nem lehet dolgozni, hogy arra készülsz, hogy mi van akkor, ha vége. Persze, megvannak a forgatókönyvek erre is, de a mindennapi munka nem így folyik. Van egy víziónk, amit le kellett tennünk a tulajdonosok felé, hogy milyen változtatásokkal képzeljük el a rádiót, beleértve a digitális területeket is, amikkel csak később tudunk foglalkozni. Ezek izgalmas szakmai feladatok, ráadásul távol álljon tőlem, hogy ha nem megfelelőek a feltételek, akkor is elfogadjam azokat. Ha így lenne, nem fogadtam volna el a felkérést. Azzal a hittel álltam neki, hogy minél hosszabb távon ott tudok lenni a rádió élén, és hogy az a szakmai munka és az a csapat, aki ott van, meg tudja mutatni, hogyan kell egy mai, XXI. századi kereskedelmi rádiót üzemeltetni és milyen korábban kiaknázatlan lehetőségek vannak benne.

A Classnak olyan ideális helyzete volt legalább négy éven át, hogy nagyobb rizikó nélkül belevághatott volna bizonyos fejlesztésekbe, új dolgokba, amelyek az egész piac számára előremutatóak lehetnének.

Azt éreztem – de ezt nem bántólag mondom, mert működött a dolog – hogy egy kicsit belekényelmesedtek ebbe, jöttek az on-air számok, és nem vállaltak rizikót akár programming, akár egyéb oldalról, ami innovatív lehetett volna. Illetve nagyon hiányoltam a különböző márkakiterjesztési befektetéseket, például arról, hogy legyenek rendezvények, koncertek, applikációk, amik a márkaépítés szempontjából ma már elengedhetetlenek, mivel velünk kapcsolatban a szórakoztatást kell azonosítani. Őszinte leszek. Ha nem lenne kötelező, akkor például nem feltétlenül lennének híreink, mert nem ezt igénylik tőlünk a hallgatók, nem ezért kapcsolnak oda egy zenei rádióra. Ha valaki hírt szeretne, akkor elmegy az erre szolgáló talk&news típusú csatornára, vagy megkeresi a híreket online. A mi rádiónknak viszont a szórakoztatás az elsődleges feladata, ami annyival komplexebb, hogy ma már nem elég csak a zene, hanem nyilván a megfelelő személyiségek és digitális elemek is szükségesek, és sok minden más, amire régen még nem feltétlenül volt szükség. Szerencsére azonban jók az adottságaink, jó csapat van szakmai-emberi vonatkozásában is, van egy erős reggeli műsorunk, és emellett a napközbeni műsorvezetőink is nagyon profik. Most kicsit ki kell törni a megszokott hétköznapokból tartalmi szempontból. Mert mikor, ha nem pont most vállaljunk rizikót?

Ha már szóba kerültek a hírek. Nemrégiben megjelent nálunk egy interjú Tóth Brigittával, aki az alapítástól a Class FM-nél dolgozott az előző tulajdonos idején, itt ismerte meg a férjét, Vég Rolandot is, akivel ma már külföldön élnek. Brigitta úgy emlékezett a beszélgetésünk során, hogy a politikai manipulációk meglehetősen gyakoriak voltak a rádió hírszerkesztési gyakorlatában, a jelenlegi kormányt negatívan érintő hírek például csak nagyon ritkán kerülhettek adásba. Ön ugyan már az új tulajdonos idején érkezett a rádióhoz, de azért adja magát a kérdés, hogy az új tulajdonos szavatolni tudja-e, hogy ha tovább szólhat majd a Class FM a mostani frekvencián, nem fordulhatnak majd elő hasonló esetek, ami Simicska Lajos tulajdonlása alatt volt a G-napot megelőzően.

Nem ismerem sem a hölgyet, sem az urat, ezért nehéz véleményt mondani, ráadásul nem könnyíti meg a kérdést, hogy három évvel korábbi helyzettel most hozakodtak elő, amikor már más a vezetőség és a tulajdonos, így pedig nem tudom megmondani, hogy volt-e bármiféle hírszerkesztői utasítás.

Egyet biztosan állíthatok, hogy ma nincsen ilyen utasítás.

Egyetlen utasítás van: hogy meg kell felelni a nemzetközi szakmai sztenderdeknek. A nemzetközi tulajdonosaink erre kimondottan érzékenyek. Ez azt jelenti, hogy mi nem vagyunk ellenzékiek, de nem vagyunk kormánypártiak sem. Nekünk az a dolgunk, hogy ha már muszáj híreket mondanunk (mert a hallgató amúgy nem igényelné ezt, de a frekvenciaszerződésben benne van, illetve nyilván egy országos kereskedelmi rádiónak vannak közszolgálati kötelezettségei, amiket el kell látnia a köz érdekében), akkor azok feleljenek meg a szakmai szempontoknak, legyen kiegyensúlyozott, objektív. Mi nem fűzünk kommentárt, véleményt a hírekhez, mert nekünk nem ez a dolgunk. Kizárólag a tényeket tálaljuk. Abba, hogy mely híreket dolgozhatják fel, illetve hogyan, mi nem szólunk bele. Megvannak a hírterület vezetői, ahogyan a Morning Show-nak is megvan a saját szerkesztője, de még csak nem is egyeztetjük napi szinten előre a tartalmakat. Amennyiben persze valamivel nem értek egyet, akkor azt markánsan jelzem és elvárom, hogy figyelembe vegyék. A folyamatos beleszólás viszont ellentmondana azzal, hogy itt valóban profi és jó kollégák dolgoznak. Nem működhet minden kézi vezérléssel, de nincs is rá szükség. Mi a kereteket adjuk meg a működéshez.

Ha még érdekli a reklámpiac: cmsales.hu (x)
Olvasói sztorik