Média

Ez lehet az új magyar világsiker – interjú a Pladform alapítóival

Szalay Dániel
Szalay Dániel

2016. 06. 20. 12:42

Jól fizető, biztos médiaügynökségi állását adta fel Bíró Gábor és Horváth János néhány hónappal ezelőtt, hogy az idei évben elkezdhessék megvalósítani több éve dédelgetett közös álmukat, a Pladform nevezetű -  médiatulajdonosokat, reklámértékesítő házakat (sales house-okat) és a reklámozókat összekötő - digitális piacteres ötletüket. A márciusban megnyílt rendszerük iránt, mely alapjaiban változtatja meg a kommunikációs felületek értékesítésének kialakult gyakorlatát, máris fokozott érdeklődés mutatkozik, ráadásul nincsen konkurenciájuk, mivel az alapítók tényleg elég unikálisat alkottak, így idővel ők lehetnek az „új Prezi”, amelyre idővel lecsap valamelyik nagybefektető, például a Google. A 24.hu interjúja a két alapítóval, akiknek rendszerét máris olyan vállalatok használják, mint például az RTL Magyarország, a TV2 Média Csoport és az MTVA reklámperceit is értékesítő Atmedia, vagy Simicska Lajos közterületi reklámcége, a Publimont.

A felsorolt cégeken kívül olyan felhasználók neveivel is találkoztunk az önök által kitalált rendszerbe belépve, mint az Adaptive Media, a CM Sales/Central Médiacsoport, a Ringier Axel Springer, de úgy látjuk, a reklámozók is szép számban is elkezdték használni az oldalt, köztük olyan közkedvelt márkák mint az EGIS Gyógyszergyár, a Hungexpo, a Szallas.hu, a SIÓ, a Douglas, a Cofidis, a Törley, hogy csak néhányat említsünk. Viszont amikor néhány hónappal ezelőtt önök otthagyták a munkahelyüket, a biztos ismeretlenbe ugrottak fejest. Miért hagynak ott családos emberek jól fizető biztos állásokat a bizonytalanságért cserébe?

Horváth János: Gáborral 1998-ban találkoztunk először az első ügynökségi pozíciónkban, vagyis idestova 17 éve a szakmában voltunk különböző pozíciókban. Ez alatt a médiapiac is sokat változott, és mi magunk is úgy éreztük, hogy elérkezett a váltás ideje.

A reklámtörvény tavalyi változtatásai is abba az irányba vittek bennünket, hogy ideje valami újat csinálni, és időszerű az alkalmazotti létből váltani. Már két éve ott volt a fejünkben a Pladform gondolata, és elméleti szinten el is kezdtünk rajta dolgozni. Aztán az új reklámtörvény megjelenésekor, összefüggésben a változásokkal és az általa kiváltott piaci mozgásokkal hoztuk meg a döntésünket, hogy itt az idő, hogy kilépjünk az ügynökségi keretekből, és megpróbáljunk a saját lábunkon megállni.

Horváth János
Fotó: Pál Anna Viktória

Korábban is találkoztunk már különféle online platformokkal, ahol hirdetési felületeket lehetett vásárolni, igaz, ezek egy idő után mintha elhaltak volna. A Pladform ennek ellenére mégis egyedi ötletnek tekinthető?

Bíró Gábor:

Ha az unikálisat úgy érti, hogy pont ilyen még nem volt, akkor teljesen unikális, sőt nem csak idehaza, de világszerte is. Ugyanakkor egyes részei, egyes elemei vagy a médiaszakmában, vagy teljesen máshonnan már valóban ismerős lehet, hiszen maga a rendszer igazándiból egy piactér, ahol a karosszékből vásárolhatók médiafelületek.

Mi a programmatic?

A programmatic automatizált, algoritmusokkal történő, vagyis programozottan zajló értékesítést, illetve vásárlást jelent, vagyis az online kiadók vagy tartalomszolgáltatók szoftverek segítségével áruba bocsátják a hirdetési felületeik egy részét, míg a hirdetők – szintén szoftverek segítségével – megvásárolják azokat. Tehát gépekkel vásárolunk és értékesítünk online hirdetéseket.

Valóban volt már kezdeményezés erre itthonról, amikor is a médiatulajdonos vagy önmagában, vagy egy közvetítő segítségével azokat a felületeit, amiket szeretne, meg tudott hirdetni a reklámozók számára, viszont olyan, hogy a programmatichoz hasonlóan – de tényleg csak hasonlóan – ezt összekapcsolják azzal, hogy aukciós formában effektíve kész terméket lehet vásárolni (azaz nem feltétlenül fix ára van egy ott lévő médiafelületnek vagy kommunikációs megoldásnak), még nem volt.

Nálunk felületekre lehet licitálni, vagy árlejtésben lehet megvásárolni azokat. Olyan sem volt még eddig, hogy ez a kereteket tágítva túlterjeszkedjen a hagyományos média keretein, nálunk viszont például eseményeket is lehet vásárolni, tehát akár névadó szponzorrá is válhat valaki, de találhatók nálunk kiállítások, helyi megjelenések és klasszikus médiamegjelenések is. Ez kissé átértelmezi a kommunikációs piacot, mivel médiamegjelenést és kommunikációs megoldásokat igyekszik közvetíteni.

Bíró Gábor
Fotó: Pál Anna Viktória

Ha már a programmatic került szóba: hogyan viszonyul a Pladform a nagy magyar online kiadók által megalapított HOPPex-hez, az ismert magyarországi programmatic piactér-felület működtetőjéhez? Ők konkurensek tekinthetők?

H. J.: Több okból sem tartjuk konkurenciának a HOPPex-et. Egyfelől azért, mert a HOPPex programozott vásárlást tesz lehetővé real-time-bidding (RTB, magyarán valós idejű licit) módon, ahol is a vevői és az eladói oldalon is algoritmusok bonyolítják le a vásárlást. A mi rendszerünkben viszont hús-vér emberek teszik meg ugyanezt, mindazzal a szubjektivitással, gondolattal, amivel talán több is egy olyan rendszernél, ahol egyszerű, statisztikailag kifejezhető paraméterek alapján vásárolnak. A másik, hogy a HOPPex-en jelenleg online inventory-k (azaz online reklámfelületek) értékesítése folyik, mely értékesítés CT-kről (átkattintás) és adview-kről (bannermegjelenítés) szól. Nálunk viszont különböző kommunikációs megoldásokat lehet megtalálni. A harmadik különbség, hogy a HOPPex és a különböző programmatic megoldások főleg a digitális felületek értékesítésére valók. Vannak ugyan – főleg az Egyesült Államokban – próbálkozások arra, hogy hogyan lehet a televíziót a programmatic térbe beterelni, de ez még nagyon kezdeti stádiumban van. A mi megoldásunk, ahogy Gábor is mondta, ennél jóval szélesebb spektrumot tesz lehetővé.

Azon médiatulajdonosok, akik tradicionális, tehát nem digitális médiatípusokat képviselnek, most egy lépéssel közelebb kerültek ahhoz a kihíváshoz, amit az online programozott piacterek jelentenek, hiszen továbbra is az offline megjelenéseiket tudják értékesíteni, de már egy online térben.

Nem tartanak attól, hogy a Pladformot csak a „resztli”, a maradék felületeik kiárusítására használják majd a médiatulajdonosok?

B.G.: A Pladform nem erről, illetve nem csak erről, illetve lehet, hogy pont arról szól. Mi alapvetően a technológiát nyújtjuk a médiatulajdonosoknak, illetve a sales house-oknak, illetve tréningezzük őket, hogy hogyan érdemes ezt használni, de végeredményben a médiatulajdonos vagy az általa megbízott sales house lesz az, aki mindenről döntést hoz. Ő határozhatja meg, hogy milyen terméket kíván értékesíteni, hogy ez egy darab termék vagy csomag, multimédiás vagy hagyományos termék, de arról is ő dönthet, hogy kinek kívánja azt értékesíteni, hiszen a rendszer lehetőséget ad arra, hogy az itt lévő, regisztrált vásárlókat leszűrhesse például iparáganként. A médiatulajdonos illetve a sales house határozhatja meg azt is, hogy a feltöltött terméket milyen áron értékesíti, mi a kiinduló ár, illetve ő dönthet a módszerről is, hogy aukcióban vagy árlejtésben teszi ezt meg, és nem utolsósorban ő határozhatja meg azt is, hogy mikor hirdeti meg a felületét.

A rendszer alkalmas arra, hogy az év utolsó tévészpotját akár már most feltegye a rendszerbe az adott tévécsatorna, és meghirdesse azt egy exkluzív licitben, ugyanakkor arra is alkalmas a Pladform, hogy a holnaputáni el nem adott napilapfelületnek az 1/4-es oldalát meghirdesse, vagy akár egy szabadon lehívható éves kontingenst tegyenek fel. Mi tehát egy olyan technológiai alapot teremtettünk meg egy jól meghatározható struktúrával és értékesítési metódussal, amit utána a médiatulajdonosok saját előnyükre fordíthatnak.

Nem olyan régen indult el a Pladform, de annyi idő már eltelt, hogy megkérdezhessük, mik az első tapasztalatok, mennyien vették eddig igénybe, mekkora a volumene az eddigi értékesítéseknek.

B. G.: Egészen pontosan március 16-án indultunk el élesben.

Jelenleg már 85 reklámozó és 39 médiatulajdonos van az oldalon. 

Fontos része a szolgáltatásunknak, hogy a Pladform semmilyen módon nem kíván szakmai blokkolóként a reklámozó és a médiatulajdonos közé állni, sőt minden egyes ajánlathoz kötelezően fel kell tüntetni a médiatulajdonos esetében a kapcsolattartó nevét, e-mail elérhetőségét és telefonszámát. Tranzakció tehát még nem született, de több olyan érdeklődés is volt, ami rajtunk keresztül történt és a tranzakció irányába mutat.

Önök egyáltalán értesülnének arról, hogy összejött utána az üzlet?

H.J.: A szolgáltatás addig a pontig tart, hogy a tranzakció megszületik, ezt elektronikus úton visszaigazolja a rendszerünk a felek részére és a szerződéses kötelem létrejön a két fél között. A reklámtörvény tavalyi változása is megengedi, sőt kifejezetten bele van írva a törvény változtatásába, hogy elektronikusan is lehet hirdetési felület értékesítésére, vásárlására vonatkozó szerződést kötni. Az oldal rögzíti a tranzakciók pontos időpontját, majd kiértesíti a feleket és az adminokat, hogy megszületett a tranzakció.

Fotó: Pál Anna Viktória

Mikorra termel majd nyereséget a Pladform? Egy, három vagy öt év múlva? Van-e valamilyen erre vonatkozó célkitűzésük?

B.G.: Egyelőre ne nézzünk ennyire messzire, mivel most csak két dolgot szeretnénk. Az egyik rövidtávon, hogy az első online vásárlási tranzakciók valóban megtörténjenek. Minden jel arra utal, ez a következő hetekben be is következik. A következő célunk pedig az, hogy a médiatulajdonosok és a reklámozók gondolkodását a megfelelő irányba tereljük, hiszen ebben az új és innovatív platformban megváltozik az elmúlt 15-20 évben kialakult értékesítési gyakorlat, ami médiatulajdonosi és reklámozói oldalon is más gondolkodást igényel. Úgy gondoljuk, három képességnek kell meglennie ahhoz, hogy a médiatulajdonos ezt jól tudja használni. Az egyik, nevezzük „SEO”-képességnek, tehát az, hogy egy rövid szószedetben hogyan tudja az érdeklődők számára vonzóvá tenni a saját termékét, hogy rákattintsanak, foglalkozzanak vele, licitáljanak rá. A második, hogy kell olyan sales-es hozzá, aki a saját termékeit annyira ismeri, hogy abból valóban életképes csomagot tud összerakni, nem azért, mert véletlenül rátalálnak, hanem konkrétan marketinggel el tudja azt adni. És a harmadik, hogy kell hozzá egy árképzési stratégia, hiszen a krumpli nem annyi, amennyi, feltesszük és annyi az ára, hanem bizony a licitnek alulról felfelé, vagy árlejtés esetén fölülről lefelé van egy saját dinamikája, pszichológiája, hogy hogyan lehet ezeket jól eladni. Ezt a médiatulajdonosnak ki kell tanulnia. Ugyanúgy ennek az attitűdnek reklámozói oldalon is meg kell jelennie, hiszen amikor felmegy az oldalra, tudnia kell arról, hogy mit keres, mit szeretne.

Ha a a kommunikációs piac egy cső, akkor a médiatulajdonosi oldal szempontjából nagyon szűk, mert annyi terméke van, hogy azt nem tudja beleszuszakolni, nem fér bele, a vevő, reklámozó oldaláról nézve viszont túlságosan tág, mert nagyon sok felesleges információ érkezik át rajta.

A rendszeren ebből csináltunk egy tölcsért, tehát kiszélesítettük a médiatulajdonosi oldalt, de összeszűkítettük a másik végét, a reklámozói részt. Ez azonban azt feltételezi, hogy az egyik oldal tudja, hogy mit akar ebbe beletenni, a másik oldal pedig tudja, hogy mit keres, mert a rendszer lehetővé teszi azt, hogy meghatározott igények szerint keressen. És nem csak arra gondolok, hogy médiatípusok (napilap, tv stb.) között keressen, hanem beírhatom, hogy tinik, vagy foci-Eb, olimpia, és maga a rendszer válogatás nélkül képes az összes médiatípusból – beleértve az eseményt is – megjeleníteni a keresésnek megfelelő hirdetési ajánlatokat, majd ár és/vagy médiafelület szerint szűrhetővé tenni. Innentől kezdve nem arról beszélünk, hogy van egy hatalmas adatdömping, amiből válogatni kell, hanem tudatosnak kell lenni és meg kell keresni azokat a formátumokat, amelyek a célokat szolgálják. Ehhez viszont meg kell változtatni a gondolkodást. Ha ezt sikerül megtenni rövid vagy középtávon, akkor ez egy nagyon sikeres valami lesz.

H.J.: Annyit tennék hozzá, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektettünk a keresési funkciókra, hiszen egy adott időpillanatban eljöhet az a helyzet, amikor ezres nagyságrendben lesznek megtalálhatók ajánlatok. A klasszikus keresési metodika: tévét keresek, TV2-t vagy RTL-t keresek, hétvégét keresek, szponzorációt. Amit mi csináltunk, hogy az az (amellett, hogy azért ezt a régi logikát is tudja a rendszer), hogy kulcsszavakban, leírásokban is tudunk keresni. Valószínűleg komoly kihatása lesz hosszabb távon a folyamatokra, hogy innentől fogva, ha valaki kulcsszavakra keres (foci-Eb, olimpia stb.), olyan ajánlatok jönnek fel, amik ilyen kulcsszóval rendelkeznek, vagyis egymás mellett fog szerepelni a nyomtatott sajtós, a tévés és az online ajánlat. Pedig korábban azt tapasztaltuk, hogy minden médiatulajdonos a saját versenytársaival küzdött, például a Cosmopolitan a Joy-jal és a Glamourral csatázott a hirdetői büdzsékért.

Nyilvánvaló trend, hogy az online és a tévé szívja el a hirdetési pénzeket a nyomtatott médiától, a Pladform viszont megfelelő ajánlati számot és megfelelő reklámozói adatbázist feltételezve képes ezeket a határokat eltüntetni, a médiatulajdonos pedig egy teljesen új helyzetben találja magát, mert a Bors már nem csak a Blikkel versenyez.

Melyik médiatípus fejlődik a Pladformon leginkább?

B.G.: A legutóbbi héten például a tévé fejlődött, amikor a közmédia reklámidejét áruló Atmedia reklámértékesítő ház megjelent egyedi csomagjaival, például a foci-Eb elődöntőinek és döntőjének környezetében megvásárolható szpotokkal. De ez hétről-hétre változik, mert a sajtó és a közterület például már a legelején felismerte az ebben rejlő lehetőségeket. Ez a piaci pozíciójukból adódik, hiszen a tévé és a digitális szívja el előlük a pénzeket, ezért egyre nehezebb az értékesítése ennek az amúgy nagyon értékes médiatípusnak, így a nagy sajtóvállalatok, a CM Sales (Central Médiacsoport), a Ringier Axel Springer és a Lapcom már szinte rögtön a legelején, a tesztüzem alatt felismerte a lehetőséget. Azután jött a televízió, amelynek révén hirtelen nagyot fejlődtünk. Ugyanígy azok a médiatulajdonosok, akiknél van online is, lásd RTL vagy CM Sales, szintén teszik fel a digitális megjelenési felületeket, de egyébként öt internetes sales house is csatlakozott már hozzánk. Azt várjuk, hogy az ismertségi küszöböt átlépve egyre nagyobb érdeklődés lesz, és jelennek meg újabb és újabb médiatulajdonosok és reklámozók.

Fotó: Pál Anna Viktória

Melyik rész indult be egyébként először, a hirdetői szegmens, vagy inkább a médiatulajdonosok? Egy kicsit olyannak tűnik ez, mint a tyúk-tojás esete.

B.G.: Ennek valóban van egy nagyon érdekes libikóka effektusa, hiszen amíg nincsen kínálat, addig miért legyen kereslet, vagyis kínálat hiányában elmegy a kereslet. Nyilvánvalóan – már csak a múltunkból adódóan is – effektív ráhatásunk sales munkával a kínálati oldalra van, tehát minél több médiatulajdonos minél hatékonyabban használja ezt a felületet. Azt gondolom, hogy ebben – látván azt a kínálatot, amit már tudunk produkálni – egyre jobban állunk. És menet közben azon dolgozunk (egyébként közösen a médiatulajdonosokkal, hiszen például az ő hírlevelükben is kommunikáljuk a lehetőséget), hogy a reklámozói oldal is gyarapodjon. Napról-napra lehet látni ennek a dinamikáját az oldalon, és előbb-utóbb eljutunk oda, hogy többszázas legyen az adatbázisunk.

Vajon hány felhasználónál fordul majd át a rendszer nyereségesbe?

H.J.: Cash-flow számításaink természetesen vannak, de az az ötlet újszerűségéből adódóan itt az, hogy nagyon pénzügyi fejjel dolgozzunk, nem lehetséges. Nem az a kérdés, hogy mikor fordul az egész nyereségesbe, hanem az, hogy milyen sebességgel tud épülni a reklámozói adatbázis. Ahogy Gábor is említette, a kínálatunk napról-napra egyre szélesebb, és így egyre szélesebb reklámozói körnek találkozhat az ízlésével. A reklámozói kör szélesítése a rövid távú célunk most. Az, hogy ez mikor fordul nyereségesbe, a jelen állapot szerint engem a legkevésbé érdekel. Inkább az számít, hogy az az ötlet, amit kitalálunk két éve, visszaigazolást nyerjen a piac által.

B.G: Ebben van egy spirál effektus egyébként, mert a kínálati oldal igazodni fog az ajánlataival a kereslethez, és olyan ajánlatokat fog feltenni, amit értékesíteni tud a Pladformon. Lehet, hogy az 1/1 méretű hirdetés sosem kell, de a féloldal hirdetési felület digitális bannerhellyel kiegészítve mondjuk nagyon jól megy. Amikor a rendszer és a benne lévő szereplők megtanulják a hogyanokat, látják a valós keresletet, ez a spiráleffektus elindul, és egyre gyakoribb és nagyobb tranzakciókhoz fog vezetni, onnantól fogva pedig lesz nyereség.

H.J.: Egyébként márciustól mondjuk júniusig bezárólag voltunk azon a billenési ponton, ami alatt vissza kell a teóriánknak igazolódnia. Maga az ötlet, a koncepció, amibe beletettük minden munkákat és pénzünket, teljesen életképes, ezt gondoltuk két év éve, a reklámtörvény változása után is így gondoltuk, és most is így gondoljuk. Csak az időtáv a kérdés, hogy mennyi időn belül igazolódik vissza.

Amikor egy médiatulajdonos meghirdeti a saját felületeit, akkor ők a normál listaáraikhoz képest olcsóbban kínálják-e fel azokat?

B.G.: Kizárólag a médiatulajdonoson múlik, hogy hogyan kívánja értékesíteni a felületeit. Egyébként nem is annyira a médiatulajdonoson, hanem inkább a terméken múlik, hogy a nap végén mennyiért fogja tudni eladni. A Pladformban a licit, illetve az árlejtés miatt pontosan annyiért adhatók-vehetők a termékek, ahol egymással találkozik a keresleti és a kínálati görbe. A kérdés tehát már nem az, hogy mit árulok, hanem hogy kinek és milyen módszerrel. A médiatulajdonos azt is megteheti, hogy termékenként, megoldásonként váltogatja az értékesítési stratégiáját. Lesznek olyan felületek, amelyért sokkal többet hajlandók fizetni a hirdetők, mint eddig tették, de lehet, hogy lesz olyan felület is, ami sokkal kevesebbet ér, ha azt valaki önmagában értékesíteni kívánja. A médiatulajdonosok érthető célja viszont az, hogy az átlagár nőjön.

H.J.: A rendszer nem is számol egyébként tarifaárakkal, csak egy ár van, az aktuális ár. Ki mennyit kínál az adott felületért, illetve mennyiért hirdették meg. Ez akár olyan extrém példához is elvezethet, hogy azt mondja egy médiatulajdonos, hogy egy termékre vonatkozó licit 0 Ft-ról indul, persze be van állítva egy minimálár X-re, alatta tehát nem lesznek érvényesek az ajánlatok. Ez abból a szempontból érdekes, hogy a médiatulajdonos be tudja árazni a termékét. Klasszikus sales dilemma: 50 százalékos kedvezményt adtam a tarifaárból, vajon ez elég lesz-e, hiszen azt hallottam, hogy a versenytársam 65 százalékot adott? Ilyen esetben viszont tud olyan licitet indítani, ahol láthatja, hogy ki mikor mennyit hajlandót fizetni azért a felületért. Innentől fogva már csak el kell döntenie ezeket az ajánlatokat összevetve, hogy XY-nak eladja-e a felületet, vagy sem.

B.G.: A rendszernek nagyon fontos sajátossága az is, hogy az eladói (médiatulajdonosi) és a vevői (hirdetői) oldal is minden ajánlatot láthat. Azaz ha egy kiadó felteszi a saját csomagját, akkor tud tájékozódni arról, hogy az általa versenytársnak tekintett cégek milyen csomagokkal, milyen módszerrel, milyen áron vannak jelen.

Azt is látják a piactársak, hogy a végén mennyiért lett lecsapva, hogyan zárult a licit?

B.G.: Azt nem, csak a licit aktuális állását, illetve az érzékelheti, hogy egyik nap még fent van a konkurencia ajánlata, másik nap már nem.

Így akkor azért az RTL ki tudja következtetni a TV2 árait, vagy fordítva.

H.J.: Egy adott tartományon belül igen, de azt gondolom, hogy ezeket a értékeket most is tudják egymásról a médiatulajdonosok. Ilyen szempontból a Pladform előrelépés, mert nem az van, hogy pletykákból, félinformációkból vagy elfogott információk alapján hoznak meg döntést, hanem ott lesz, hogy ki milyen értékesítési stratégiával milyen felületeket kínál.

Fotó: Pál Anna Viktória

Új, vagy a megszokottól eltérő médiafelületeket is kezelni tud a Pladform? Például podcastokban elhangzó, köztéri digitális kijelzőkön megjelenő vagy járművön elhelyezhető reklámokra gondolok.

B.G.: Igen, beilleszthetők ilyen ajánlatok, sőt mi több, ösztönözzük is az ilyen felületekkel bíró médiatulajdonosokat arra, hogy ezeket a felületeiket is tegyék bele. Sok dolgot tudnék említeni a Pladform értékeként, de ha csak egyet mondhatnék, akkor pontosan ez a szabad információáramlás és hozzáférés a legnagyobb előnye.

Hiszen mi történik? Az a reklámozó, aki a pénzét el akarja költeni, teljesen ingyenesen feljöhet és regisztrálhat a rendszerbe, és ahhoz az információhoz, amit a másik oldal megoszt vele, saját igényének megfelelően, on-demand találkozik. Beírja azt, hogy vitamin, és függetlenül attól, hogy ki tette azt az ajánlatot föl, találkozni fog vele. Éppen ezért a médiatulajdonosoknak – főleg ha egyedi dolgokat kínálnak, mint az említett példák esetében – ha az értékesítési erőforrásuk limitált, mert nem tudnak minden egyes reklámozót meglátogatni, ez kiváló lehetőség, mivel minimális idő, munka és erő befektetésével, gondolatokkal és kicsi hozzáértéssel gyakorlatilag egy nagyon széles és egyre szélesebb reklámozói bázishoz juttathatják el a saját termékeiket.

H.J.: A másik nagy előny szerintem egyébként az, hogy ennél közvetlenebb, hatékonyabb és gyorsabb kapcsolatot reklámozó és médiatulajdonos között jelenleg nem lehet felépíteni.

A Pladform árazása alapján nekünk egyébként úgy tűnik, hogy főleg a közepes és nagyobb méretű médiavállalatokat célozták meg lehetséges felhasználóként. Az egészen kis iparági szereplők számára magasnak tűnhetnek az önök díjai.

B.G.: Mivel a reklámozók ingyenesen használhatják a felületet, a médiatulajdonosi oldalnak kell finanszíroznia a működést, ezért ha valaki el akarja adni a portékáját nálunk, akkor ezért regisztrációs díjat vagy sikerdíjat kell fizetnie. Viszont a regisztrációs díjat úgy alakítottuk ki, hogy a havi értékesítési számoktól függ, hogy milyen regisztrációs díjat kell fizetni. Minden egyes regisztráció után 30 napos tesztidőszakot is biztosítunk, ami alatt korlátlan mennyiségű ajánlatot lehet feltölteni regisztrációs díj nélkül, és ez alatt az időszak alatt el lehet dönteni, hogy a rendszer az adott médiatulajdonosnak megfelelő-e, vagy sem. Ha valaki utána azt gondolja, hogy neki korlátlan számú ajánlat kell, akkor ez tárgyalás kérdése, de ha csak 7-et szeretne feltölteni, akkor választhatja a legkisebb csomagot is 100 ezer forintért, ami könnyen kitermelhető, ha sikerül értékesítenie a felületeit.

Milyen a viszony a reklámértékesítőkkel, sales-esekkel? Nem érzik úgy, hogy a Pladform valójában konkurenciát jelent nekik?

H.J.: Nem gondolom, hogy így lenne.

Médiatulajdonosi oldalról általában sales-esek töltik fel a rendszerbe az adatokat, és minden esetben salesek, értékesítési vezetők határozzák el, hogy milyen ajánlatok kerülnek fel. Azt gondolom, hogy egy adott saleses esetében, megfelelő adatbázist feltételezve egy ilyen rendszer inkább egy kincsesbánya. Egy értékesítő, még ha napi 80-100 hideghívást vagy e-mailt is indít, akkor is viszonylag alacsony konverziókra számíthat. Ebben a rendszerben – feltéve, hogy több száz reklámozó lesz – egy ajánlat azonnal elérhet az aktív reklámozókhoz.

De abban az esetben is megtörténik ez, ha csak időszakosan teszik ezt, hiszen mi hírlevelekkel, egyéb kommunikációval folyamatosan próbáljuk a reklámozókat aktivizálni, és iparágra, méretre, sőt akár személyre szabva próbáljuk őket tájékoztatni a számukra releváns ajánlatokról. Azt gondolom ezért, hogy ez a salesek számára egy kiterjesztett eszköz arra, hogy minél több helyre érjenek el.

Még egy fontos különbség, ami már most is látszik. Ha egy reklámozót egy saleses elér hagyományos módon, és még nem ismerték előtte egymást, akkor sokszor teljesen más attitűddel találkozik, mint amikor nálunk beregisztrált egy reklámozó és keresgél az ajánlatok között. Így az értékesítő dolga jóval könnyebb lesz, mert csak olyan ajánlatokat kell feltennie és olyan formában, hogy az a reklámozó figyelmét felkeltse.

Ha a salesek nem, akkor ki valójában a Pladform konkurense? A Google?

B.G.: A konkurencia mindig az, aki hasonló típusú szolgáltatást nyújt. Jelen pillanatban mi a médiatulajdonosoknak és reklámozóknak nyújtunk piactér szolgáltatást, annak érdekében, hogy nagyobb hatékonysággal tudják a felületeiket értékesíteni. Ilyet egyelőre más nem csinál. Praktikusan hívtak már minket online sales house-nak is, de ez azért nem igaz, mert mi senkinek a megbízásából nem járunk el, ráadásul nem is csak online felületekről van szó. Szóval mi most jelenleg egy kicsit a Senki Földjén vagyunk, amit nyilván nem bánunk, mert ettől vagyunk egyediek.

H.J.: Én viszont nagyon örülnék, ha már lenne konkurenciánk. Mert az az akkor azt jelenti, hogy a térképen egyre fontosabb szerepet töltünk be.

Nagyon nyugodtnak tűntek az imént, amikor arról kérdezősködtünk, hogy mikor lehet ez az egész nyereséges. Ezek szerint mellette másból is vannak bevételeik, vagy csak erre tették az életüket?

H.J.: Így van, erre tettük fel a karrierünket.

Ezt a nyomást, hogy korábban minden hónapban fix fizetést tudtak felvenni, most pedig nem, hogyan tudják kezelni?

B.G.: Annyira erős a hitünk, hogy ez működni fog, és annyira erős az elszántság, illetve annyira ismerjük a környezetet, ahol meg akarunk jelenni (van egy alapos kapcsolatrendszerünk és ismerjük a piaci mechanizmusokat, a reklámozói és médiatulajdonosi oldalt), hogy az idő az egyetlenegy tényező, ami befolyásolja ennek a sikerét. Mivel nagyon új, olyan, mintha elindultunk volna egy sötét folyosón, és ahogy megyünk előre, vannak ajtók, és egyre világosabb van a folyosón. Nem tudjuk megmondani, hogy hol van az ajtó, ami mögött a nyereség áll, és nem tudjuk, hogy öt lépés múlva mi van, de azt tudjuk, hogy ezen a folyosón menni kell. Jönnek újabb lehetőségek is közben, olyanok is, amikre mi nem is gondoltunk volna előtte, hogy kik fognak csatlakozni a rendszerhez, milyen típusú termékek lesznek elérhetők. Például mi nem gondoltunk arra, hogy YouTube megjelenés is lesz az oldalon egészen addig, amíg nem kerültünk kapcsolatba az egyik magyarországi YouTube tartalom-előállító csapattal, mert értékes tartalmat árul. Ezek azok a lehetőségek, amelyek nagyon érdekessé teszik ezt az utat és rettentő sok ajtóval szegélyezik, és bármikor egy hatalmas löketet adhatnak.

Fotó: Pál Anna Viktória

H.J.: Több mint 6 hónapja, hogy felmondtunk a korábbi munkahelyünkön, a Mediabrandsnél. Ez egy nagyon komoly tanulási, önismereti szakasz most, hiszen óriási váltás, amikor kilépsz a teljes ismeretlenbe egy megszokott alkalmazotti világból, ahol ismered a szabályokat, látod, hogy mi van. Mindenkinek javaslom egy bizonyos életkor után, hogy próbálja ki, mert nagyon sok dologgal kapcsolatban tisztában lesz, önmagával, a világgal, mi fontos és mi nem, mit hogyan látott előtte és mit hogyan lát mostanában. Számomra ez egy nagyon fontos periódusa az életemnek a Gábor által elmondottakon túl.

Mennyien dolgoznak a cégben?

B.G.: Összesen ketten. És ha olyan munka van, amit mi nem tudunk megoldani, akkor megvannak azok a kapcsolatok – legyen az kreatív megvalósítás, legyen az konzultáció pénzügyi vonalon például vagy akár adó szempontból – akikhez fordulhatunk.

H.J.: Van például egy fejlesztőcsapat, amelyik folyamatosan fejleszti nekünk a rendszert. Lényegében alvállalkozókkal dolgozunk. Mivel ketten finanszírozzuk az egész vállalkozást, ezért minden erőforrásunkkal azon vagyunk, hogy nem csak hogy bevezettük ezt, és akkor várjuk, hogy mi lesz, de azon is dolgozunk, hogy hogyan tudjuk ezt még tovább fejleszteni. Persze ha már napi szinten sok tranzakció lesz az oldalon, akkor szükség lehet alkalmazotti bővülésre, de annyira újszerű dologról van szó, hogy egyelőre nehéz megítélni, hogy hány főre lesz szükség. Hosszú listánk van arról, hogy milyen munkával jár ez, Facebook-kommunikáció, hírlevél, adatbázis-menedzsment, konferencia, ügyfélszerzés, bannerkészítés, és még lehetne sorolni hosszan, de a lista folyamatában is bővül.

Befektetőket nem akarnak bevonni a cégbe?

B.G.: A lehetőség ott volt alternatívaként, többen is beszálltak volna, de ezzel egyelőre nem akartunk élni. Ugyanakkor mivel minden erőforrás véges, elképzelhető, hogy erre sor kerül idővel. Ennek ellenére olyan forgatókönyvvel számolunk, hogy előbb történik meg az áttörés, ami szükséges ahhoz, hogy továbbra is mi tudjuk finanszírozni ezt az egészet.

H.J.: Biztos vagyok benne, hogy ezt az áttörést mi ketten, a saját erőforrásainkat felhasználva el tudjuk érni.

B.G.: Ha nemzetközi színtérre ki fogunk lépni – márpedig ez feltett szándékunk, ha bebizonyosodik, hogy működik – akkor ez lehet egy olyan pont, amikor már nem a saját tőkéből tudjuk megtenni, és be kell vonni külső tőkét.

Mikorra prognosztizálják a külföldi megjelenést?

H.J.: Ennél most még rövidebb távú céljaink és feladataink vannak, amiket korábban említettünk. Persze vannak a fejükben optimistább és pesszimistább szcenáriók is, de ennél most kisebb lépésekkel haladunk. De biztosan fel fogjuk ismerni azt a pontot, amikor már ki lehet lépni külföldre. Hogy ez az a pont-e, amikor a cég már nyereséges, vagy az, amikor már megfelelő számú tranzakciónk van, azt most még nem tudom megmondani.

B.G.: Már most látszik, hogy olyan ez a termék, mint egy családi ház, mindig van mit csinálni vele, vagy a kert, vagy a kapu, mindig van mit fejleszteni. De lesz egy olyan pont, talán már a közeljövőben, amikor a felhasználók azt mondják, hogy ez a rendszer így jó, és büszkén azt mondhatjuk, hogy kiléphetünk a nagyvilágba. Valószínűleg ettől függ ez, nem is okvetlenül a nyereségtől. Most is fejlett egyébként a rendszer, de ezt mondtuk volna egy hónappal ezelőtt is, pedig azóta nagyon sok minden történt, és még fejlettebb lesz másfél hónap múlva is. De lesz egyszer egy pont, amikor majd a nemzetközi piacokra nyithatunk.

H.J.: Nagyon jó egyébként találkozni médiatulajdonosok őszinte véleményével, kritikájával, hogy „srácok, ez így jó, de még kellene benne ez meg ez”. Számunkra ezek nagyon fontos visszajelzések, hogy jól gondolkodunk, az ötleteket pedig igyekszünk megvalósítani.

Sok sikert az oldalhoz, kíváncsian várjuk a fejleményeket, például, hogy a Google bejelentkezik-e, hogy felvásárolja a Pladformot, és ezáltal a magazinos piacon is megjelenik.

B.G.: A próféta szóljon önből. Cserébe megígérjük, hogy önnek adjuk majd a felvásárlás utáni első interjúnkat.

Ha még érdekli a reklámpiac: cmsales.hu (x)
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

US actress Sharon Stone arrives on May 21, 2013 for the screening of the film "Behind the Candelabra" presented in Competition at the 66th edition of the Cannes Film Festival in Cannes. Cannes, one of the world's top film festivals, opened on May 15 and will climax on May 26 with awards selected by a jury headed this year by Hollywood legend Steven Spielberg.     AFP PHOTO / LOIC VENANCE / AFP PHOTO / LOIC VENANCE
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.