Mielőtt rátérnénk a szakmai kérdésekre, hadd kezdjük azzal, hogy nem hiányzik a képernyő, magyarán a televíziózás?
Őszinte legyek? Nem. Nem véletlenül hagytam én azt abba most már nem is tudom hány – talán tíz? – éve. Szóval nem. Egyébként nagyon keveset nézek mostanában tévét. Annak idején azért szálltam ki, mert abban a tévés struktúrában, azok között a csatornák között, amelyek egyáltalán szóba jöhettek akkoriban nem nagyon volt olyan hely, olyan műsortípus, amit én szívesen csináltam volna. Ugye nagyon sokáig a hír műfajban dolgoztam, abból kiléptem, mert már nagyon elegem volt abból, hogy reggeltől estig csak negatív hírek jártak a fejemben és ezekkel kellett foglalkoznom. Aztán utána meg nem nagyon volt lehetőség olyan műsorok irányába továbblépni, ami vonzott, illetve igazán érdekelt volna. Nem véletlen, hogy még azért készítettem tévéműsorokat, de már itt a Caféban dolgoztam.
Mennyire ismerik meg még manapság az egykori szereplések után?
Egyszer-egyszer még előfordul, de hát azért már nagyon rég volt az, amikor a tévében szerepeltem nap mint nap. Néha teljesen váratlan helyzetben kedvesen rám köszönnek, vagy utalnak arra, hogy valahol láttak már valahol, de ez ma már nem nagyon jellemző.
Az egykori elhíresült „baki”, vagyis amikor túl korán kapcsolták adásba, és így kiment az éterbe a „hát ez kurvajó” a Jó estét Magyarország előtt, teljesen ráégett önre – nekünk is ez jutott először eszünkbe, amikor megtudtuk, hogy ön lett a Café csoport ügyvezetője. Ez az eset ártott vagy esetleg inkább segített?
Az ismertségemnek biztosan jót tett, pedig akkoriban még nem is nagyon volt social media Magyarországon. Viccesen szoktam mondani a barátaimnak, ha ez előkerül, hogy részévé váltam a magyar médiatörténelemnek ezzel a bizonyos néhány másodperccel. Aki ott volt, illetve aki ismeri ezt a műfajt és ennek a technikai hátterét, az megérti, hogy mi játszódott le ott a stúdióban. Én is nevetek rajta.
Mit szól a TV2-vel kapcsolatos fejleményekhez?
Őszintén szólva, amióta már nem dolgozom ott, olyan nagyon közelről már nem követem az eseményeket. De az azért szomorúsággal töltött el, amikor olvastam, hogy már megint eljött onnan valaki, aki egykor kollégám volt. De már szinte senkit sem ismerek azok közül, akik az elmúlt 5-6 évben ott dolgoztak. Úgy egyébként pedig nyilván rossz szemmel nézek minden olyan változtatást, ami nem egy természetes folyamatnak vagy piaci szakmai folyamatnak a része, hanem durva belenyúlás valamibe, ami korábban így vagy úgy, de működött. Kíváncsian várom, hogy mi lesz az eredménye a műsorok szempontjából ennek az egésznek.
Nemrég mi is beszámoltunk róla, hogy húsz év után távozott és külföldre költözött a Café csoport éléről Gábor Iván, ezután kérték fel önt a cégcsoport vezetőjének. Milyen változásokat hoz ez a cégcsoport életében?
Maga a Café csoport még csak 15 éves, hiszen 2001 elején alakult, de a jogelődje már 5 éve létezett, ezért mondja az Iván ezt a húsz évet. A változás tulajdonképpen nyilván hatalmas, de ugyanakkor nem is olyan túl nagy. Azért hatalmas, mert ha egy cég éléről távozik a legfontosabb működtetője, kitalálója, mozgatója, akkor az önmagában nagy változás, hiszen ő volt az, aki köré ez az egész Café csoport szerveződött,. Másrészt akik átvesszük Iván eddigi kettős szerepét, tehát egyrészt jómagam a csoport élén, másrészt Simon Zoli, aki a kreatív, kapcsolati marketing, digitális területeket magába foglaló Café Communications vezetését veszi át tőle, itt vagyunk vele együtt 10-15 éve, és nem tervezünk gigantikus, mélyreható változtatásokat Egyébként az én sztorim a Caféval 2001-ben indult, Balaton Anitával ekkor alapítottuk meg közösen a Café PR-t. Aztán a Café nemzetközi tevékenységét szerveztem, kiépítettünk egy 16 országra kiterjedő ügynökségi hálózatot. Most visszakerültem megint.
Mi az, ami azért mégiscsak változni fog?
Azt gondolom, hogy maximum a stílusunkból, egyéniségünkből fakadó változások lehetnek, tehát szerkezeti, szervezeti változások nem. Viccesen megfogalmazva: én máshogyan interpretálok majd egy karácsonyi köszöntőt, mint ahogyan azt Iván tette.
Hogyan lehetne jellemezni az ön vezetői stílusát?
Azt gondolom, hogy bizonyos kérdésekben talán határozottabb vagyok, ugyanakkor az a kompromisszumkészség, vagy egyeztetési hajlandóság, ami az Iván vezetési stílusát jellemezte, bennem is megvan.
Mennyire volt előkészítve a távozás?
Április 4-én voltak a taggyűlések, amelyeken jogilag ez a változás érvényre lépett. Addigra mi már átbeszéltük és újraértelmeztük azokat a feladatköröket, amiket át kell venni Ivántól. Egyébként Iván június végéig itt van még, de már csak kvázi tanácsadóként, az átvételt segítve. Mindent összevetve az átállás egy fél éves időszakot ölel át.
Egy ilyen kreatív iparágban mint a kommunikáció, a reklám vagy a PR, a projektek nem ritkán személyekhez, kapcsolatokhoz is kötődnek. Nem érzékelnek ilyesmit, hogy Gábor Iván személyéhez kötődnek bizonyos partnerek? Ebből nem lehet baj?
Nem tudok olyan helyzetről vagy ügyfélről, amelyik pusztán azért, mert Iván távozik, azon kezdene el gondolkodni, hogy melyik másik ügynökséggel dolgozzon együtt. Persze borzasztó fontos a cég legfőbb vezetőjének a személye, tapasztalata, szakmaisága, nagy szerepet játszik ez egy ügyfélkapcsolatban, ugyanakkor Iván nyilvánvalóan nem egyszemélyben végezte azt a rengeteg munkát,. A legnagyobb ügyfelünk az OTP Bank, és sem ők, sem a többi ügyfelünk nem egy személlyel, hanem sok-sok ágon állnak velünk kapcsolatban.
Miért alakult így, hogy a tevékenységeket ennyiféle cégbe szórják szét, miért nem egy Café-cég végzi a munkát, hiszen manapság a legtöbb kampány is integrált. Van például külön social media és PR cégük is.
Ez egy érdekes kérdés, leginkább az iparági fejlődés, a szakma alakulása, egyéb iparági trendek határozzák ezt meg. Amikor a Cafét megalakítottuk, az ügyféloldalon még elkülönülten gondoltak a különböző kommunikációs irányokban, és a cégeinknek ezen a piacon egyenként kellett megállnia a helyét, vezető pozíciót kiharcolnia. Az integrált kampányok másként néztek ki: volt egy reklámötlet, és azt kellett „megtámogatni” más csatornákon keresztül.
A Café szervezeti koncepciója alapján a különböző területetekre specializálódott cégek az adott szakterületekhez nagyon értő szakemberek vezetésével kínálták ezt az integrált, 360 fokos kommunikációs spektrumot. És mindez a Café nagy ernyője alatt tud jól működni. Aztán a piaci változások hatására ezek így-úgy átalakultak, összeolvadtak stb., és mostanra jutottunk el oda, hogy a Café csoport lényegében 3 nagy egységből áll. Az egyik a Café Communications, klasszikus reklámügynökségi gyökerekkel rendelkezik, , de korábban Café Nextként volt ismert. Ide tartozik a médiatervezéstől a kreatív munkákon keresztül az összes online digitális megoldás, a filmgyártás, a filmkészítés, a direkt marketing és a kapcsolati marketing típusú tevékenységek is. A másik nagy egység a Café PR, amelyik nevéhez illően PR-fókusszal dolgozik, de többféle csatornára képes tartalmat előállítani. Az ő tevékenységük is – ahogy a sajtó és a sajtón belüli kommunikáció és a vállalati reputáció-menedzsment is – folyamatosan átalakul. A harmadik egység a Café Design, amelyik továbbra is grafikai stúdióként dolgozik. És egyébként a Café Communications idén év elején bevásárolta magát a Be Social nevű, social mediára szakosodott cégbe.
Akkor nem is tervezik, hogy ezt az egészet összevonják a későbbiekben?
Nem, nem úgy néz ki a piac. Ha megnézi a két legnagyobb egységet, akkor az tulajdonképpen leképezi a legtöbb vállalat belső struktúráját, van egy PR- vagy kommunikációs igazgató, aki reflexből egy PR-ügynökséget keres az általa felvetett problémákra, egy sales és marketing igazgató pedig az ő feladatcsomagját megoldani képes ügynökséget keres. Tulajdonképpen ez a két nagy egység leképezi ezt a vállalati struktúrát, és számunkra nem jelent problémát ebben a felállásban integrált szolgáltatást nyújtani.
Mekkora most az egész cégcsoport, létszám, árbevétel, EBITDA tekintetében?
A létszámunk 2015 végén 85 fő volt, a tavalyi árbevételünk 4931 millió forint lett a külföldi tevékenység nélkül. A 2015-ös EBITDA (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) 735,7 millió forintot tesz ki.
A Café Communications a nagyobb árbevételű és létszámú?
Igen, a legnagyobb árbevétel és létszám alapján, különösen, ha még a Be Social-t is belevesszük – mint közvetlen leányvállalatot -, akkor a kommunikációs ügynökség, a Café Communications a legnagyobb egységünk, hiszen az egész médiavásárlás is oda tartozik. A PR-ügynökség egyébként a PR-cégek piacán szintén nagy és sikeres társaság.
Mekkora átfedés van a különböző cégek között, vannak, akik a cégcsoporton belül több felé is dolgoznak?
Ezek az egységek alapvetően önállóak, de ügyfelek, illetve projektek mentén integráltan dolgoznak együtt, amíg a megbízás ezt igényli. A csapatok nagyon vegyesek, a feladat megoldásához nélkülözhetetlen kompetenciájú szakemberek dolgoznak össze.
Milyen most a piac, mire számít a következő időszakban?
Optimisták vagyunk a tekintetben, hogy az általános gazdasági mutatók javulnak. A marketingbüdzsék nagysága sokszor hit alapú, hiszen ha egy cég hisz annak a piacnak a pozitív alakulásában, akkor hajlandó marketingbe invesztálni még akkor is, ha egyébként az objektív számok még nem feltétlenül indokolják ezt. Azt gondoljuk, hogy inkább jobb lesz a következő egy-két évben, mint rosszabb. Természetesen ha a piacunkat alakító objektív tényezőket is vizsgáljuk, mint az általános gazdasági hatások, szabályozói változások (reklámadó stb.), akkor kicsit mérsékeltebb az optimizmusunk.
Most, hogy Gábor Iván külföldre távozott és eladta a tulajdonrészét is, nem gondolt rá, hogy ön is beszálljon mint tulajdonos?
Viszonylag egyszerű struktúra jellemzi tulajdoni oldalról a Café csoportot. Nagy György a tulajdonos a Café Csoportot pénzügyileg és szervezetileg is összefogó központi vagy holding cégben, de ezen belül az egyes cégek vezetői is társtulajdonosok különböző szinteken. Iván tulajdonrésze a központi cégben volt, és egyébként én is tulajdonos voltam és vagyok, illetve leszek is, csak a Café Communciationsben, ahol -a holding ügyvezetésétől függetlenül – a nemzetközi tevékenységet továbbra is én viszem igazgatóként.
Mekkora tulajdonrészről van szó?
A Café Communciations Kft.-nek 73 százalékban a Café Reklám a tulajdonosa, 12 százalék Simon Zoltáné, aki most az ügyvezető lett, és 5-5 százaléka van a további három tulajdonosnak, Hutlassa Tamásnak, Viniczai Andrásnak és jómagamnak.
A Café a WeCan nevű nemzetközi ügynökségi hálózat alapítója. Mit remélnek ettől a kezdeményezéstől, és hogyan működik?
Igen, az az én személyes kedvencem a Cafén belül. Sok éve dolgozunk már azon, hogy a céget ne csak Magyarországon, de külföldön is felépítsük, sikerre vigyük. A koncepció lényege, hogy a közép és kelet-európai országokban hozzánk hasonló független, tapasztalt, erős, sikeres ügynökségeket kerestünk, és ezekkel összeállva egy affiliate partneri hálózatot hoztunk létre. Ez már öt-hat éve viszonylag jól működik, és ennek egy fejlődési lépcsője, amit WeCan néven márkáztunk nemrégiben. Ezt az ügynökségi hálózatot a legaktívabb hat ügynökséggel operatíve megerősítettük, és ennek a leképezése az is, hogy a hálózat nevét ily módon megváltoztattuk. A WeCan tehát a mi független ügynökségekből álló, közép-európát lefedő hálózatunknak a neve. Ennek a Café az egyik alapítója, de vannak benne cseh, szlovák, horvát, román ügynökségek is.
A társügynökségek ügyfeleket hoznak önöknek, illetve önök nekik?
Az ügynökségek azért csatlakoztak ehhez a hálózathoz, mert fantáziát láttak a saját piacuk mellett a nemzetközi piactéren való megjelenésben is. Ugye elsősorban az OTP közép-európai leánybankjainak dolgozunk, de néhány éven keresztül dolgoztunk például a Michelinnek, és több országban jelenleg is ügyfelünk a Podravka. Közösen indulunk tendereken, attól függően, hogy a tender kiírójának melyik országban van regionális központja,Az ottani ügynökségünk ennek a folyamatnak a vezetője, a többiek pedig betársulnak. Egyre inkább jellemző, hogy ezeka tenderek átnyúlnak Nyugatra is, tehát onnan is keresnek meg bennünket helyi ügynökségek, hogy legyünk a partereik több közép-kelet európai országra is kiterjedő feladatok ellátásában. Ezekbe az irányokba úgy érzem, vannak további lehetőségek.
Logikus lépésnek tűnik, hogy ha már úgyis jelen van a Café valamilyen szinten egy adott országban, akkor ott önállóan is megjelenjen, akár felvásárlással, akár cégalapítással. Ilyesmiben nem gondolkodnak?
Azokban az országokban, ahol az OTP-nek van leánybankja, ott magunk is alakítottunk alapvetően reklám és médiavásárlással foglalkozó, Café név alatt futó ügynökséget mint például a Café Sofia. A szakmai munkát a helyi piacot jól ismerő partnereink végzik, de a márkanév, illetve a cég jelen van. De másutt nem törekedtünk arra, hogy a klasszikus multinacionális hálózatépítés útjára lépjünk. Két okból. Egyrészt mert ekkora befektethető tőkénk soha nem volt, másrészről pedig hálózati partnereink olyan ügynökségek, amelyek hozzánk hasonlóan büszkék a saját identitásukra, eredményeikre, és ők is 10-15 év alatt vezető pozícióba jutottak a saját piacukon. Szorosabb integrációjuk nem is volt soha terítéken.
