Emlékeznek a vak komondorra, és Terikére, Szabikára? És az utóbbi huszonöt év legerősebb mondatára, ami Simicska Lajos ajkát hagyta el a G-napon? Rémlik, ahogy Puch László elzavarta Gyurcsány Ferencet az MSZP-ből, és ahogy Ángyán József hadat üzent Orbán Viktornak? Széles Gábor energiacellája és ufóhite megvan még? És ahogy Vona Gábor kibökte, hogy a cigányozás és a zsidózás nem vezet sehová? És hogy a Fradi kápója szerint cigányozni nem rasszizmus? Volna merszük megsérteni Csányi Sándort? Egyáltalán, tisztában vannak vele, mivel lehet? Elgondolkodtak azon a Kövér Lászlótól származó vallomáson, hogy a rendszerváltás „el lett fuserálva”?
Mit szóltak, amikor Ranschburg tanár úrból kiszakadt: „A demokrácia jó. Az összes bajával, ezzel az undorító korrupcióval, ezekkel a szarházi politikusokkal együtt is.”? És amikor Hankiss Elemér a rendszerváltás utáni „szabadrabláson” szomorkodott? És amikor jó Jancsó Miklós „kenyérkékről, kenyérdarabocskákról” mesélt?
És az megvan, hogy a legnagyobb élő magyar történész esszéista, John Lukacs szerint semmi sem biztos, még az univerzum léte sem?
A jövő héten megjelenő, de a polc.hu webshopban már most előrendelhető kötet Nagy József újságírónak a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta készült interjúiból válogat fél évtized magyar közéletét igyekezve bemutatni. Karrierek, arcok villannak fel a hol őszintébb, hol hadováló válaszok mögött. Tán kiderül belőlük, mit, miért, hogyan fuseráltunk el.
