Reklamado(1)(430x286).jpg (Array)
Média

Elkerülhető a reklámadó

Szalay Dániel
Szalay Dániel

2015. 11. 04. 13:40

Egy ügyvédi iroda szerint lyukak vannak a reklámadóról szóló jogszabályban, így bizonyos reklámtípusok esetén nem kell megfizetni a tavaly bevezetett sarcot.
dr. Horváth Katalin, Sár és Társai Ügyvédi Iroda
dr. Horváth Katalin, Sár és Társai Ügyvédi Iroda

A reklámadó megfizetése kis odafigyeléssel könnyen elkerülhető  – ezt állítja dr. Horváth Katalin, a Sár és Társai Ügyvédi Iroda partnere egy ma kiadott írásában.

Az ügyvéd szerint a reklámadó alkalmazása körében még mindig sok a bizonytalanság. Az egyik bizonytalanságra okot adó terület a reklámadó hatálya alá tartozó, azaz adóköteles reklámok típusa. A reklámadóról szóló törvény (RATV) 2. § (1) bekezdése egy kimerítő felsorolást tartalmaz arról, hogy mely reklámokat terheli adófizetési kötelezettség, ezek az alábbiak:

Adóköteles
a) a médiaszolgáltatásban,
b) a Magyarországon kiadott vagy Magyarországon terjesztett, túlnyomórészt magyar nyelvű sajtótermékben,
c) a RATV szerinti szabadtéri reklámhordozón,
d) bármely járművön, nyomtatott anyagon, ingatlanon,
e) az interneten, túlnyomórészt magyar nyelven vagy túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon
reklám közzététele.

A NAV a legutóbbi, idén július 5-én hatályba lépett módosításokat is figyelembe vevő tájékoztatót adott ki a reklámadó legfontosabb szabályairól, azonban még ez az összefoglaló sem ad választ minden kérdésre, és nem tekinti végig azon reklámok körét, amelyek nem tartoznak a reklámadó fizetési kötelezettség hatálya alá.

„Előre megtervezett jogalkotói szándékból, vagy csupán figyelmetlenségből bár, de pár reklámtípus kimaradt a fenti felsorolásból, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalkozások adómentesen hirdessék szolgáltatásaikat” – állítja dr. Horváth Katalin.

Nem szerepel például az adóköteles hirdetések körében a filmszínházakban, mozikban filmvásznon, a filmek előtti reklámblokkban történő reklám megjelenítés annak ellenére, hogy ezáltal széles nyilvánosság érhető el. A mozi és a mozivásznon történő hirdetés ugyanis nem minősül médiaszolgáltatásnak, amely a hatályos médiatörvény meghatározása szerint üzletszerűen végzett, szerkesztői felelősséggel nyújtott olyan szolgáltatás, amelynek célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása elektronikus hírközlő hálózaton keresztül (például nem televíziós vagy rádiós sugárzásban). Ugyanígy nem tekinthető a mozivászon sajtóterméknek sem, amely a médiatörvény alapján napilap, időszaki lap, internetes hírportál vagy internetes újság lehet, szintén szerkesztői felelősséggel, és nem szabadtéri, azaz nem épületen kívüli reklámhordozó. A többi kitétel pedig még általánosítva sem alkalmazható a mozivászonra.

Érdekesség ugyanakkor, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években oly népszerű kertmoziban történő reklám megjelenítés már nem adómentes, mert a mozivászon mint reklámhordozó szabadtéren van.

A szakértő szerint adómentes lehet, és szintén széleskörű és célzott nyilvánosság érhető el a bevásárlóközpontokban, plázákban, mozikban, sportlétesítményekben vagy egyéb nyilvánosan látogatható épületekben, épületen belül elhelyezett képernyőn, kivetítőn reklámot megjeleníteni, ha arra nem szerkesztett televízióműsor keretében kerül sor. Az ilyen képernyőn, kivetítőn történő hirdetés ugyanazon okokból nem adóköteles, mint a mozivászon. Tekintettel azonban arra, hogy a szabadtéri reklámhordozón történő reklám megjelenítés már adóköteles tevékenységnek minősül, a szabadtéren elhelyezett képernyőn, például egy vendéglátóhely teraszán, az épület külső falára elhelyezett kivetítőn történő reklámozás már adófizetési kötelezettséget von maga után. Ha viszont ugyanazt a képernyőt, kivetítőt úgy helyezik el, hogy az épületen belül van, de épületen kívülről, a teraszról vagy az utcáról is látható, már kívül esik a reklámadó törvény hatályán.

Nem minősül reklámadó köteles reklámnak az sem, ha egy sporteseményen, díjátadón, vagy egyéb rendezvényen a szponzor nevét, termékét, szolgáltatását csak szóban, például díjátadáskor, felkonferáláskor népszerűsítik, ugyanis csak a valamilyen hordozón rögzített reklám képezi a reklámadó tárgyát.

Az elsősorban a Magyarországon élő, nem magyar nyelvű lakosság mint marketing célcsoport megszólításához idegen nyelvű sajtótermékben, így napilapban, időszaki lapban, magazinban, újságban, internetes hírportálon, internetes újságban vagy internetes oldalon történő reklámozás lehet a megfelelő megoldás, amely a RATV rendelkezései szerint szintén mentes a reklámadó alól. Ugyanis csak a túlnyomórészt magyar nyelvű sajtótermékekben megjelenő reklámok tartoznak a reklámadó hatálya alá. Ez a szabály azonban nem alkalmazható a médiaszolgáltatásnak minősülő idegen nyelvű televízió vagy rádióműsorokra és csatornákra, azok ugyanúgy a reklámadó hatálya alá eshetnek, ha Magyarországon foghatók – teszi hozzá a szakértő.

A jogalkalmazásban szinte elsőként merült fel az a kérdés, hogy vajon a céges névjegykártya, levélpapír, boríték, számlalevél, sőt, a céges munkaruha vagy egyenruha, valamint a cégautó a rajta feltüntetett cégnévvel, céglogóval, védjeggyel, elérhetőséggel nyomtatott anyagon elhelyezett adóköteles reklámnak minősül-e. Ezek a cég brandjével jelzett eszközök azonban nem tartoznak a reklámadó hatálya alá, mivel azok elsődleges funkciója nem a vállalkozás népszerűsítése, hanem azonosítása, a reklám Reklámtörvény szerinti fogalma viszont megköveteli a reklám népszerűsítő irányultságát.

Ha azonban a céglogó reklámtollon, reklám célt szolgáló jegyzetfüzeten, mappán, prospektuson, katalóguson, reklámpólón, molinón, standee-n vagy például zászlón szerepel, a népszerűsítési cél és irányultság már vélelmezett, és az ilyen céglogó, cégnév feltüntetés is bekerül a reklámadó hatálya alá. Az elhatárolási szempont azonban nem egyértelmű, és egy esetleges adóhatósági vizsgálat esetén az adóhatósági alkalmazott jogértelmezésén múlik az adófizetési kötelezettség.

Fontos megemlíteni azt is, hogy csak jogi személyeket, és egyéni vállalkozókat terhel reklám megrendelőként is a reklámadó fizetési kötelezettség, magánszemély bármilyen reklámot, bármilyen hordozón adómentesen rendelhet meg.

Amennyiben nem a fenti reklámtípusok valamelyikét veszik igénybe, kis odafigyeléssel adminisztrációs szinten is elkerülhető a reklámadó fizetési és bevallási kötelezettség, ha a vállalkozás betartja a RATV. 3. § (3) bekezdése szerinti előírásokat.

Ha a reklámot megrendelő vállalkozás beszerzi a reklám közzétevőjétől a törvény szerinti írásbeli nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az adókötelezettség a reklám közzétevőjét terheli és az adóbevallási, adófizetési kötelezettségének eleget tesz, vagy arról a tényről, hogy az adóévben, reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli. Ezt a nyilatkozatot a reklám közzétevője többféleképpen megteheti: már a szerződésben kijelentheti, de erre sor kerülhet magán a számlán vagy a számla mellékletét képező külön nyilatkozatban is. A reklám közzétevőjétől a fenti nyilatkozatot javasolt bizonyítható módon kérni, így írásban, tértivevényes postai küldeményként feladva, faxon vagy e-mailben olvasás visszaigazolással megküldve.

Amennyiben a reklám közzétevője a fenti nyilatkozattételi kötelezettségének nem tesz eleget az erre irányuló kérelem megküldésétől számított 10 munkanapon belül, és a reklámot megrendelő vállalkozás hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy a fenti kérelmet megküldte, továbbá a kérelem tényét, a reklám közzétevőjének személyét és a reklámért fizetett összeget a reklám közzétételéről szóló számla, számviteli bizonylat kézhezvételét követő hónap 20. napjáig bejelenti az adóhatóságnak, mentesül a reklámadó bevallási és fizetési kötelezettség alól.

Nem szükséges a fenti nyilatkozatot beszerezni akkor, ha a reklám közzétevője szerepel az adóhatóság honlapján vezetett reklámadó fizetőkről szóló nyilvántartásban, amelyet a reklámot megrendelő vállalkozás könnyedén ellenőrizhet az alábbi linken:
http://www.nav.gov.hu/nav/adatbazisok/reklamado_nyilvantartas.

„Ahogy az a fentiekben is látható, több lehetőséget is nyújt a hatályos szabályozás a reklámadó fizetési kötelezettség alóli mentesülésre, amelyek kihasználásával csökkenthetők a vállalkozás közterhei” – foglalta össze dr. Horváth Katalin.

A 2014-ben hatályba lépett reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (RATV) anyagi és adminisztrációs terhet ró szinte minden magyar vállalkozásra, amely szolgáltatásait, termékeit akár a médiában, akár más módon reklámozni kívánja. A reklámadóról szóló jogszabályt a jogalkotó a hatályba lépése óta eltelt szűk másfél évben többször módosította, először rögtön a kihirdetést követően, de még a hatályba lépés előtt, így a kihirdetett jogszabályhoz képest 2014. augusztus 15-én már eleve módosított tartalommal lépett a RATV hatályba. A jogalkotó azonban az első év tapasztalatai alapján, és a hatályba lépett, már eleve pontosított szöveg újabb jogalkalmazási bizonytalanságait figyelembe véve 2015. január 1-jétől, majd azt követően ez év július 5-től ismét átfogó módosításokat fogadott el. A folyamatos változtatások miatt a reklám- és médiaszakmában a bizonytalanság még mindig nem enyhül.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.