Light

Már a középkorban is divat volt az újrahasznosítás

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2016. 07. 04. 15:52

Persze nem egészen úgy, mint a XXI. században, így sokszor igazi kincsek semmisülhettek meg.

A Római Birodalom kettészakadásával és lassú összeomlásával hamar elnéptelenedtek az Európát Ázsiával, illetve Észak-Afrikával összekötő kereskedelmi útvonalak. Ez természetesen egyes nyersanyagok, illetve a jól megszokott egzotikus anyagok hiányához vezettek.

A Brit-szigeteken az ipar és a kereskedelem egy szempillantás alatt omlott össze, a szigetlakók pedig a rómaiak által épített házakat, erődítményeket, illetve templomokat szedték szét, hogy nyersanyagokhoz jussanak. Nem meglepő tehát, hogy a következő ötszáz évben felszentelt katolikus templomokat jórészt rómaiak által faragott kövek alkotják.

Újrahasznosítás persze nem csak ezen a téren működött, hiszen sokszor ékszereket, szobrokat, vagy kódexlapokat használtak fel egy cél érdekében. Íme néhány példa:

Egy norvégra fordított francia szerelmesvers 1270 körül írt oldalai, melyek hosszú időn át püspökök fejfedőjének bélését alkották:

Egy római kori Herkules-szobor egy kolostor mellett megtalált márványfeje, rajta középkori átalakításokkal – a bal fül és az orr jóval modernebb formát kapott, de a rejtélyes XIV. századi szobrász a hajon és a szakállon is finomított. A fejet minden bizonnyal egy középkori szoborhoz csatlakoztatták, de az mára már nem maradt fenn.

A XV. század első felében egy házaspár számára készült Hóráskönyv, melynek egyik oldalán, a keresztre feszítést ábrázoló jelenetben a megrendelők is helyet kaptak, kezükben tekercsekkel, mellettük pedig a család címerével – ezeket a képeket a XVII. vagy XVIII. században egyszerűen átfestették fehérre. A latin nyelvű könyvet a XV.-XVI. század fordulóján holland nyelvű imádságokat tartalmazó lapokkal bővítettek, száz évvel később pedig borítóját is lecserélték.

Az Emberi Üdvözülés tükrei, a középkor egyik legszélesebb körben forgatott, ismeretlen szerző által írt vallási könyve az Ótestamentum történéseit hasonlítja össze az Újszövetségével – ez a XIV. század végén készített, gazdagon díszített német példánya azonban nem kapta meg a kellő megbecsülést, hiszen évszázadokkal elkészülte után egy könyvborítóként született újra. A XIX. században aztán valaki felismerte a jelentőségét, és finoman lehámozták a könyvről, amit addig a kopástól óvott meg.

Egyházi és jogi iratok a németországi Wienhausen ciszterci zárdájában készült, vászonból, selyemből és bársonyból készült apácaruhák szegélyeiben

De kerültek lapok nyomtatott könyvek gerinceire is, a borító alá, hogy ezekkel a már feleslegessé vált lapokkal erősítsék a kötést

Az AtlasObscura nyomán, fotók: Erik Kwakkel, The Conveyor, Medieval Fragments, The Walters Art Museum

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.