A művészetben az a jó, hogy a határait feszegetve tulajdonképpen az is belefér, hogy szemlélői – az adott kiállítás látogatói – váljanak az alkotókká. Ezzel élményszerűvé teszik a megismerést, hiszen beavatottá válik a nézelődő, nem csak egy laza kört tesz a tárlat során.
Úgy látszik ma (a világos hajszínű leányzók mellett) a gömbölyded tárgyaké a pálya: Karina Smigla-Bobinski alkotása egy héliummal töltött hatalmas, átlátszó labda, amelyre 300 széndarabot “hegesztettek”.
A kiállítóterem falait pedig hófehérre festették, hogy azok legyenek az alkotások alapfelületei.
Innentől kezdve tulajdonképpen semmi mást nem kellett tenni, csak a “képzőművészek” keze ügyébe terelgetni a hatalmas labdát, hogy megszállja őket az ihlet a pörgetése során.
