A vita apropóját a Szabad a pálya – Vajon mit mond a tudomány a bevándorlásról? című ismeretterjesztő képregény adta, amelyet a George Mason Egyetem közgazdásza, Bryan Caplan írt azzal a céllal, hogy minél szélesebb közönséget érjen el radikálisnak ható nézeteivel. A könyvben tényleg nem óvatoskodik, teljes mellszélességgel kiáll a nyílt határok és a korlátozatlan migráció mellett, azt hangsúlyozva, hogy a tömeges migráció nem romba dönti társadalmakat, épp ellenkezőleg, segít felvirágoztatni azokat – a bevándorlás előnyei ugyanis összemérhetetlenül nagyobbak, mint az általa okozott esetleges hátrányok.
A migráció széleskörű elutasítottsága szerinte csak annak köszönhető, hogy képtelenek vagyunk átlátni ezt az egyszerű összefüggést, nem tudunk számolni, és mániákusan a kockázatokra fixálódunk, teljesen megfeledkezve a gigantikus lehetőségekről. És nem elvont eszmékről és magasztos ideálokról van szó, hanem nagyon is kézzelfogható javakról. Például pénzről. Sok-sok pénzről. Caplan szerint az emberiség dollártrilliókkal gazdagodhatna, ha belátná a határzárok fölöslegességét. Gondolatmenetében épp az a szokatlan az utóbbi évek migrációs vitáihoz képest, hogy elsősorban nem humanitárius/morális elveken, hanem gazdasági érdekek felismerésén alapszik. Aki részletesebben szeretné megismerni az érveit, olvassa el a Szabad a pályáról írt nyári cikkünket:
Ennek felütésében épp azon lamentáltam, hogy hiszterizált közbeszédünkből teljesen kikoptak a higgadt és értelmes viták, így nem tudunk túllépni a kocsmai asztalcsapkodás, a dühös kommentelés vagy a plakátszlogenek szintjén, különösen, ha a bevándorlás kerül szóba. Kifejezetten örültem neki, hogy az élet gyorsan rám cáfolt, és a képregény magyar kiadója olyan vitát szervezett, ahol Bryan Caplan egy magyar kormánytaggal ütköztethette a nézeteit. A hosszúra nyúló estén a vita végig kulturált hangnemben zajlott, és ugyan akadtak élesebb megjegyzések, de nyoma sem volt Soros-ügynöközésnek, a migránssimogatózásnak vagy épp a fasisztázásnak. Ám a felek így is gyakran elbeszéltek egymás mellett, inkább párhuzamos monológokat hallhattunk, mint valódi párbeszédet.
Orbán Balázs láthatóan megörült a Szabad a pálya intellektuális radikalizmusának. A parlamenti és stratégiai államtitkár többször is hangsúlyozta: azért fontos ez a könyv, mert bizonyítja, hogy a magyar kormány nem kísértetekkel küzd. A világ ugyanis tele van befolyásos emberekkel, akik Caplanhez hasonlóan gyenge nemzetállamokat és korlátozatlan bevándorlást szeretnének. Ennek ellenére persze ő makacsul kitart mellettük, de hát ez a minimum egy olyan szerzőtől, aki írt már könyvet a közoktatás fölöslegességéről, illetve arról, hogy a magukat tájékozottnak gondoló szavazók valójában hatalmas ostobaságok és indulatok mentén voksolnak.
Nagyon szórakoztató könyv, ha sci-fiként olvassuk, csak nem szabad komolyan venni, mert akkor súlyos károkat okozhatunk
– mondta Orbán Balázs, aki már facebookos beharangozójában is veszélyesnek és egyszerű disztópiának minősítette Caplan felvetéseit. A beszélgetés elején rögtön előhúzta a közkedvelt bevándorlásellenes toposzt is: ha a professzor ennyire rajong a határok megnyitásának ötletéért, akkor érthetetlen, miért nem szereli le a saját lakása ajtaját, hogy szabadon bejöhessen bárki, aki csak szeretne.
Az Amerikából Zoomon bejelentkező Caplan azzal válaszolt, hogy a nyitott határok elmélete a legkevésbé sem a magántulajdon eltörléséről szól, hanem arról, hogy az emberek ott élhessenek és vállalhassanak munkát, ahol csak akarnak. A helyes analógia tehát nem az ajtó leszerelése volna, hanem az, hogy meghívhatok-e kormányengedély nélkül bárkit a lakásomba, illetve a cégembe dolgozni. A válasz pedig az, hogy nem, ehhez a külföldieknél a legtöbb esetben a kormány engedélye szükséges. Szerinte amúgy a történelem is azt bizonyítja, hogy a képtelennek tűnő gondolatokhoz felzárkózhat a valóság:
Úgy véli, ehhez hasonló a nyitott határok elmélete is, amiről persze ő maga sem gondolja reálisnak, hogy pár éven vagy akár évtizeden belül maradéktalanul megvalósulhat. Ennek ellenére ezt tartja a helyes iránynak, és üdvözli a bevándorláspolitika minél nagyobb fokú és minél gyorsabb liberalizációját. Caplan gazdasági fundamentalizmusa a vita egy részében csaknem közös platformra hozta Orbán Balázst a harmadik résztvevővel, Kováts Andrással, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület igazgatójával, pedig – ahogy sejthető – ők számos kérdésben nem értenek egyet.
A problémákat közelről, a gyakorlatban látó Kováts elmondta, sok mindennel tud azonosulni a könyvből – a migrációs politika liberalizálásával vagy a menekültekkel szembeni emberségesebb bánásmóddal –, de szerinte Caplan nagyon sokat beszél a migráció hasznáról és túl keveset a lehetséges kockázatokról, a társadalmi, kulturális következményekről. A folyamat szerinte sokkal komplexebb, mint ahogy Caplan leírja. „A bevándorlásnak nem csak gazdasági dimenziója van, és még az a része sem mindig működik ilyen olajozottan” – mondta Kováts. Orbán pedig arra helyezte többször is a hangsúlyt, hogy a migrációnak két alapvető fajtája van – legális és illegális –, és Caplan nem veszi elég komolyan a különbséget:
A szilíciumvölgybe érkező ázsiai IT-szakembereket boronálja össze a Hondurasból elinduló migránskaravánnal. Mindkettőről lehet migrációként beszélni, de a kettő nem ugyanaz. Azért beszélünk az utóbbiról nagyon sokat, mert ez van a politikai viták középpontjában. És szerintem ez így helyes
– fogalmazott az államtitkár.
Az elmúlt évek hergelőkampányai után igazán különös pillanat volt, amikor Orbán sokkoló érzéketlenséggel vádolta Caplant, amiért az szerinte következetesen figyelmen kívül hagyja a tengerbe fulladó menekültek szenvedéseit. Ez volt amúgy az egyik visszatérő pont, ahol a felek újra és újra elbeszéltek egymás mellett: Caplan ugyanis többször elmondta, tökéletesen egyetért abban, hogy az illegális bevándorlás sok szükségtelen szenvedést és problémát okoz, és meg kéne szüntetni, csak épp ő ezt nem a bombabiztos határőrizettel érné el, hanem úgy, hogy legalizálja a migráció minden formáját. Így senkinek nem kellene lélekvesztőn a tengerre szállnia vagy karavánnal a határkerítéshez vonulnia, mert szabályosan és rendezett módon kereshetne munkát és utazhatna be az adott országba. Azt pedig Caplan egyszerű paranoiának minősítette, mikor Orbán Balázs a Római Birodalom lerohanásához hasonlította a tömeges migrációt, amit szerinte geopolitikai fegyverként használnak.
De a professzor nem is a kritikáival okozta a legnagyobb kényelmetlenséget az államtitkárnak, hanem azzal, amikor megdicsérte a magyar kormányt:
Kicsit tanulmányoztam a magyar bevándorláspolitikát, és meglepett, hogy Magyarország az én nézőpontomból nem is teljesít rosszul. Sok bevándorlót enged be, akik között ráadásul sok az alacsony képzettségű – például ukrán vendégmunkások dolgoznak tömegesen az agrárszférában. Hogy ez milyen előnyökkel jár? Azzal, hogy a magyar farmok hatékonyabbak, mint az ukrán farmok, így ezek a munkások több ételt termelnek a világnak
– mondta egy ponton Caplan, akinek alapelve, hogy a tettek mindig fontosabbak, mint az, amit az emberek vagy országok hangoztatnak magukról. Márpedig szerinte számos ország van, amelynek vezetői sokat beszélnek a bevándorlók befogadásáról, de alig teszik a valóságban. Magyarországon viszont ennek a fordítottja történik, és Caplan hitvallása, hogy jobb csinálni, mint beszélni róla. „Ha beengedünk egy csomó bevándorlót, aztán elmondjuk, hogy nem szeretjük a bevándorlást, az jobb, mintha nem engedjük be őket, miközben arról beszélünk, mennyire oda vagyunk a bevándorlásért” – tette hozzá.
Ez lett a központi kérdésköre a vita második, immár magyarul zajló felének, ahol Kováts András egészen konkrét migrációs számokkal szembesítette az államtitkárt. Például azzal, hogy míg 2015-ben – tehát a migrációellenes kampány indulásának évében – 45 ezren voltak Magyarországon tartózkodási engedéllyel EU-n kívüli országokból, addig 2020-ban ez a szám már jócskán 200 ezer fölé emelkedett. A munkavállalási célú tartózkodási engedélyért első alkalommal folyamodók száma pedig 4200-ról 31800-ra nőtt ugyanezen idő alatt. Annak ellenére, tehát, hogy a kormányzati retorika szintjén felerősödött egy nagyon szélsőséges álláspont, miszerint a migráció eredendően rossz, és küzdenünk kell ellene, a munkaerő-migráció többszörösére nőtt közben. Még 2020-ban, a Covid-járvány első évében is, amikor magyarok tömegesen vesztették el az állásukat, 32 ezer új munkavállalási engedélyt adott ki a magyar állam Európán kívülről érkezőknek. A Menedék igazgatója természetesen nem elrettentő példaként hozta fel mindezt, csak a kormányzati kommunikációtól való fényévnyi távolságát akarta felmutatni, és szerinte érdemes lenne többet beszélni a jelenségről.
Tök jó, itt vagyunk bevándorlóországként, és kíváncsi vagyok, te ezt hogy értékeled, Balázs
– szegezte a kérdést az államtitkárnak.
Orbán Balázs szerint minderről nyugodtan lehet beszélni, mert egyrészt az EU-n belül még mindig alacsonynak számít a magyarországi migráció, másrészt ezek a bevándorlók egytől-egyig legálisan érkeztek az országba, amivel semmi gondja nincs a kormánynak. „A migrációval foglalkozó szakembereknek is meg kell érteniük, hogy ha nagyon komoly társadalmi jelenségek történnek, amik kontinenseket, világrendszereket rengetnek meg, akkor azokról valamilyen módon a társadalom beszélni szeretne, és a társadalom nem feltétlenül csak migrációkutató szakemberekből áll, akik a szakkifejezésekkel, a cizelláltsággal tisztában vannak” – mondta.
Vörös Szabolcs moderátor azon felvetését, hogy a központi kommunikációban a legális és az illegális migráció ilyen szofisztikált megkülönböztetése nem szokott megjelenni, Orbán annyival ütötte el, hogy ezek szerint a Válasz Online újságírója rossz fórumokról tájékozódik. Az államtitkár annyit azért elismert, hogy a magyar közbeszéd valóban leegyszerűsödött az utóbbi években, és érti, ha a „tónusa” valakinek nem tetszik, de erről szerinte nem csak a Fidesz tehet, az pedig nemzeti létkérdés, hogy egyértelmű üzenetet küldjenek az Európa felé indulni akaró migránsoknak.
Arra már nem nagyon tért ki, hogy ez a sulykolt üzenet a legtöbbször nem kifelé, hanem befelé szól, és vajon milyen hatást gyakorol a magyar társadalomra. Mert lehet szigorú vagy liberális migrációs politikát alkotni, a félelmet és indulatokat felszító kommunikáció nagyon súlyos következményekkel járhat a már itt élő bevándorlókra.
Ha bárki bármilyen módon erőszakról vagy önbíráskodásról beszél, az nyilván egy nem tolerálható dolog, azt nagyon határozottan és élesen le kell vágni
– mondta röviden egy ezt firtató kérdésre, mintha ez olyan magától értetődő lenne. Ezzel mindenesetre nehéz összeegyeztetni az olyan eseteket, amikor például 2017-ben egy, menekült gyerekeket elszállásoló, őcsényi panziótulajdonost a helyi lakosok megfenyegettek, téglát dobtak a kisbuszára, majd kiszúrták a kerekét, mire Orbán Viktor annyit reagált: „Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket.” Ám ilyen konkrétumokig most nem jutottunk el, így Orbán Balázs nyugodtan emlegethetett zéró toleranciát a gyűlölködéssel kapcsolatban. Az efféle sajnálatos ügyek szerinte éppúgy tekinthetők elszigetelt esetnek, mint ahogy az iszlamista terrortámadásokat is annak szokták tekinteni a „bevándorláspártiak”.
A vita tehát hiába nyúlt maratoni hosszúságúra, bőven maradtak vakfoltok és kivesézetlen problémák. Azt viszont mégis sikerült felvillantani ebben a szűk három órában, hogy milyen nagyszerű lenne, ha ez a fontos, nehéz és szerteágazó téma nem rekedne meg végleg a plakátszlogenek és az uszító publicisztikák szintjén.
